Ipolyi-Topál Gitta
Óvakodj a haragtól

Már az ókori bölcsek is foglalkoztak a negatív érzelmeknek a szervezetre gyakorolt hatásával, s ezeket a megfigyeléseket ma már objektív tudományos kutatások támasztják alá.

Seneca szerint a harag „rövid ideig tartó őrület, annak testi és lelki jeleivel”, akiket pedig hatalmába kerít a tartós harag mint szenvedély, azokon „a pillanatnyi őrültség tartós jeleit” láthatjuk. „Amíg az ember a többi jellemhibáját, gyengeségeit elég jól el tudja leplezni, el tudja titkolni mások előtt, a harag esetében ez lehetetlen, ez azonnal kiül a nő vagy a férfi arcára, mimikájára, és eltorzítja azt…”
Az ókori bölcsesség és filozófia szerint a harag tartós fennállása esetén szenvedéllyé válik, mértéktelen lesz, és sem mások, sem maga a haragvó nem tudja többé megzabolázni. A haragvók gondolkodásmódja a feje tetejére áll, amit szaknyelven katatím érvelésnek neveznek. Normálisan az érzelmeink másodlagosak, azt fejezik ki, ahogyan egy adott dologról gondolkodunk.
A dühös személy viszont az érzelmein át szemléli az objektív valóságot, ezért mondják, hogy a harag rossz tanácsadó. A gyűlölet fenntartásában szerepet játszó tényezőként a személyiség éretlenségét, önszabályozásra és problémamegoldásra való alkalmatlanságát emelik ki, és nem meglepő, hogy kiváltó okaként az irigységet, féltékenységet, mások elismertségét, vagyonát, hírnevét sorolták fel már a régi bölcsek is.
Mára az orvostudomány meglehetősen jól feltérképezte a harag belső szervekre, ideg- és hormonrendszerre gyakorolt hatását. A harag nyomán izomfeszülés, pupillatágulat, belső szervek remegése, a vérkeringés fokozódása lép fel, a tartósan fennálló harag pedig megváltoztatja az immunrendszer működését is.
Egy amerikai kutatás 255 frissen végzett egyetemistát vizsgált, akiket pszichológiai vizsgálat alapján nagyon ellenséges, illetve nem vagy kevéssé ellenséges csoportba soroltak. Huszonöt év múlva azt tapasztalták, hogy az ellenséges érzelmű csoportból 13 százalék halt meg, míg a nem ellenségesek közül 3 százalék. Az elsődleges halálok a szívinfarktus volt.
Egy másik, fiatal férfiakat harminchat éven át követő vizsgálat szerint a harag vagy düh háromszor nagyobb rizikót jelent a szív- és érrendszeri betegségek korai megjelenésére. Finn kutatások bizonyították be a magas vérnyomás és a harag közötti összefüggést, valamint hogy a legharagvóbb férfiak szélütéskockázata kétszer akkora, mint a kirohanásra kevésbé hajlamosaké.
Kimutatták továbbá, hogy a megbocsátási készség (forgiveness) a testi-lelki egészség megőrzésének egyik védőfaktora. Olyannyira, hogy Amerikában 1942 óta létezik a Nemzetközi Megbocsátási Készség Intézet. Ma már a családterápiától kezdve a társadalmi konfliktusokon át a békekutatásig széles körben alkalmazzák a forgiveness-kutatás eredményeit. A megbocsátásra képtelenek lelkileg bebetonozva ragaszkodnak gyűlöletük tárgyához még akkor is, amikor annak vélt vagy valós kiváltója esetleg rég halott. Azáltal hogy a múltat konzerválják, a belső ártó folyamat tovább tart bennük, egyre torzítja érzelmeiket, gondolataikat, és belső tüneteik is jelentkeznek. Kimutatták, hogy a meg nem bocsátás nem csak szív- és érrendszeri betegségeket, hanem bélrendszeri panaszokat is okozhat, így például a puffadással, hasi fájdalommal, szorulással vagy éppen hasmenéssel járó irritábilis bélszindrómát.
A meg nem bocsátók olyan tünetképzési mechanizmusba kerülnek, amiből egyedül soha többé nem tudnak kikecmeregni. Nem véletlenül mondja a kínai bölcsesség: „A bosszúálló ember jobb, ha azzal kezdi, hogy rögtön két sírt ás, az egyiket saját magának.”