Tihanyi Péter
Bombák újévre
Mi áll a bangkoki robbantások mögött?

Szilveszter éjszakáján kilenc helyen robbant bomba Bangkok belvárosában. Az eredmény három halott és száz sebesült. Az egyik robbantás helyszínén egy étteremben szilveszterezett négy MALÉV-alkalmazott is, a szabadságukat töltötték Thaiföldön. Közülük az egyik stewardess, K. Mariann életveszélyesen megsérült.

Fotók: AP

Koloszár Péter repülőgép-kapitány: - Bangkok legelegánsabb helyétől oldalra eső étteremben, a lagúnák mellett vacsoráztunk és köszöntöttük volna az újévet. Két perccel éjfél előtt éppen felálltam, meg akartam nézni, felbontották-e már a pezsgőt, és készültem egy kis köszöntőhöz - és egy lépésnyit arrébb léptem.
Ismerősökkel, ismerősként voltak az étteremben?
- Igen. Ez a hely egy szolid thai étterem volt közel a szállodánkhoz, és nem a turistaparadicsom része. Még álltam, amikor egy óriási robbanás rázta meg a helyiséget.
Felfogta azonnal, mi történt?
- Nem. Először egy iszonyú erős, eltévedt petárdára gondoltam. A következő pillanatban a mellettem ülő kolléganőm, Mariann ráesett a lábamra, a feje ott is maradt. Azt hittem először, hogy rémületében bújt az asztal fedezékébe. Azt mondja: Peti, ne hagyj itt, ne hagyj itt! Mondom neki, hogy hagynálak itt, nyugodj meg, semmi baj. De a lábam - mondja. Odanéztem. Tiszta vér volt mindene és az alsó lábszárcsont merőlegesen meg volt törve, teljesen derékszögbe állt. De már akkor minden és mindenki véres volt a környezetében. Többen is megsérülhettek az étteremben, mert kiabálni kezdtek, hogy kifelé, kifelé és mindenkit megpróbáltak kiterelni. Az első pillanatban mozdulni se mertem, Mariann feje a lábamon, nem tudtam, hozzáérjek-e vagy mit csináljak?
A mentők mikor érkeztek?
- Egy percen belül ott voltak, és csak szuperlatívuszokban beszélhetek róluk, de a kórházról és az orvosokról is. A mentőkkel szinte együtt érkeztek a helyszínre a rendőrök is, és amit még most sem értek, hogy a fotósok és a tévések szinte még a mentőknél is előbb jelentek meg. A mentősök pillanatok alatt rögzítették a hordágyon Mariann fejét, lábát, mindenét, és mindezt olyan hozzáértéssel és együttérzéssel tették, amilyet még sose láttam. Ahogy megérkeztünk a Police General nevű ottani rendőrkórházba - mindez maximum 4-5 perc lehetett - és kiszálltunk a mentőből, már ott várt minket a BBC és a CNN, és élőben közvetítettek. A sérülés diagnosztizálása után - egy elég nagy repeszdarab élesen átvágta Mariann lábszárát - azt mondták az orvosok, hogy ez túlmegy a kórház technikai felkészültségén, és egy másik kórházba röpítettek minket, ahol már elő volt készítve a műtő. A megállapíthatatlan korú sebész specialista a hatórás műtét kezdetén annyit mondott: ötven százalék, hogy a lábat meg tudja menteni. A műtét végén már nyolcvan százalékos esélyről beszélt, mert az ereket, inakat, a csontot elég pontosan tudták pótolni. Kilenc gyermekünk van. Sokat vagyok úton, mindenfelé, a gyermekeimnek már teljesen természetes, hogy néha napokra otthagyom őket. Most, utazás előtt a tízéves kislányom - aki soha nem aggódott még értem - sírva kérte, ne utazzak el. Mondom neki, kislányom, három nap múlva itthon vagyok, de nem akart elengedni, és búcsúzóul és ajándékul kezembe nyomott egy rajzot, hogy gondoljak rá útközben.

A merénylők kilétét illetően mit lehet tudni, illetve milyen „variációk” forognak közszájon?
Balogh András, bangkoki magyar nagykövet: - Máris több vélemény van forgalomban arról, ki követhette el a robbantásokat. Ezek a vélemények azonban nem valódi információkból és valódi ismeretekből táplálkoznak, hanem pontosan arról szólnak, hogy az információhiány időszakában különböző szervezetek, csoportok e hiányt meglovagolva a saját teóriájuknak és nézeteiknek akarnak publicitást adni. Ebből következően a korrektség azt követeli, hogy őszintén bevalljuk, nem tudjuk, ki követte el. Olyan társadalmi és politikai feszültség légkörében - nemrég puccs, katonai hatalomátvétel történt - amiben ma Thaiföld él, számtalan csoport, párt, kormány és félőrült magánember gyanúsítható a merényletekkel. A déli tartományokban évtizedek óta polgárháború zajlik. De ezek a zavargások az elmúlt évtizedekben soha nem törtek ki a déli tartományokból, nem mentek más területekre, nem támadtak turistacélpontokat, és főleg nem jöttek be a fővárosba. A kormányhoz közelálló sajtó azt a véleményét hangoztatja, hogy a megdöntött előző kormányhoz közelállók az elkövetők. A rendőrség meg azt mondja, hogy a turisták és a vendégek minden nyomot eltakarítottak, ezért nem találnak semmit. Majd’ elfelejtem, most ugye szerda dél van, öt perccel ezelőtt újabb robbantás történt a belvárosban, ezt még a magyar külügyminiszter sem tudja.
Mit ajánl az utazni készülőknek?
- Mindezek ellenére nem csatlakoznék a pánikkeltőkhöz. Sőt, azokhoz a követségekhez sem, akik eltiltják az országtól a polgáraikat. Akik itt élnek Thaiföldön, beleértve a külföldieket, turistákat, üzletembereket, nyugodtak, semmi roham a repülőterek ellen, senki nem akar elutazni, és ide is annyian utaznak, amennyien pár héttel ezelőtt. Nincs pánik. A magyarok ebben különösen érintve vannak, mivel négy honfitársunk sebesült, az egyik stewardess, Mariann súlyosan. Ezzel együtt nem látom bizonyítva azt, hogy a külföldiek célponttá váltak volna. Ilyenkor félő az, hogy az egyébként meglévő elégedetlenségbe bekapcsolódhatnak olyanok, akik egyébként vallási alapú terrorizmus talaján állnak.
Kimutatható, érezhető ilyen szándék a robbantások mögött?
- Nem. Egyelőre semmiféle kapcsolatot sem az al-Kaidával, sem semmilyen nemzetközi terrorszervezettel nem lehet kimutatni. Amerika és az EU el szeretné kerülni, hogy ez a térség is valamiféle fundamentalista csoportosulás harci terepe legyen. Van egy másik problémaforrás: a világ leggyorsabban fejlődő térsége Kelet-Ázsia. Létrejött egy fantasztikus infrastruktúra, felhőkarcolókkal teli nagyvárosok: Japánt vagy az Egyesült Államokat idéző látványt nyújt Bangkok. Ráadásul pénzügyi egyensúly is van a növekedés mellett. Ugyanakkor ezzel az első világgal együtt él egy harmadik világ is, ami a feneketlen nyomorral, a nincstelenséggel, embertelenül alacsony bérekkel jellemezhető. Ennek ellenére nagyon kicsi az európaiak e térséggel kapcsolatos informáltsága, ugyanúgy élnek a maguk önelégültségében, mint tizenöt évvel ezelőtt, pedig a világgazdaság fő áramlata már nem Európában van, hanem Kelet-Ázsiában.

Nagykövet úr! Akkor most menjünk vagy maradjunk? Féljünk vagy ne féljünk Thaiföldön?
- Nem kell odamenni, ahol túl sok ember van, nem kell politikai nagygyűlésekre járni. Így sok mindentől megkíméli magát az ember. Sokkal súlyosabb merényletek voltak Londonban, New Yorkban, Párizsban, és senkinek nem jut eszébe, hogy ezekbe a városokba ne utazzanak. Ezek nem kellemes részei a mai életnek, sőt nagyon sajnálatos dolgok, de ezzel együtt kell élnünk. Azt hiszem, ha nem így tennénk, ha bezárkóznánk, nem mennénk ki a lakásunkból se biztonsági okokra hivatkozva, az behódolás lenne, főhajtás a merénylők előtt.
Hogy van a súlyosan sérült stewardess, Mariann?
- Legutóbb ma reggel látogattam, a turisztikai miniszterrel és a parlament egyik bizottságának elnökével. Kitűnő egyéniségű hölgy, végig mosolygott. Hozzáteszem, a thai hatóságok is remekül viselkednek. Többek között felajánlották, hogy vállalják a gyógyítás minden költségét. Abban reménykedem, hogy története happy enddel fog végződni.