Ukrajnában december 26-án kerül sor a választás harmadik fordulójára. Az európai országok politikai és államrendszerében ilyenre még nem volt példa: gyakorlatilag a második forduló megismétléséről van szó. Az elsőt Viktor Juscsenko, ellenzéki vezető nyerte alig egy százalékkal, és az eredményt senki sem kérdőjelezte meg. A következőn már a kormány által támogatott Viktor Janukovics kapott három százalékkal több voksot - de ezt az ellenzék nem fogadta el: nemcsak tömegdemonstrációt szervezett, de még a fennálló politikai rendszert is megváltoztatta: a következő év szeptemberétől Ukrajna miniszterelnökét és stratégiailag fontosabb minisztereit nem az elnök, hanem a parlament iktatja majd be.
A harmadik forduló előtti helyzet elvben különbözik a korábbiaktól. Janukovics akkor még a Leonyid Kucsma nevével fémjelzett hatalmi párt jelöltjeként szerepelt, ettől azonban most deklaráltan elhatárolódik. Azt mondja, teljes mértékben csalódott az elnökben. Ennek oka elég nyilvánvaló - eltűnt ugyanis az a teljes körű támogatás, amit eddig élvezett a kormány részéről a választások során.
Janukovics mindmáig miniszterelnök, azonban a Kijevben kezdődött „bársonyos forradalom” miatt Kucsma amolyan kényszerszabadságra küldte őt. Nem működik többé az a rendszer, mikor a kormányfő-elnökjelöltet a jelenlegi tisztségével reklámoznak a „királyi tévében” a kampány során. Ami elsüthető volt Oroszországban öt éve - most „nem jött be” Ukrajnában. Bejött viszont az amerikai forgatókönyv: az ellenzék nyomást gyakorol a kormányra, és nem fogadja el a választási eredményeket. Tény, hogy ez bevált már Grúziában, és még előtte Jugoszláviában (azonban gyorsan hozzáteszem, az ilyesfajta, külföldön kidolgozott forgatókönyvek működésképtelenek lennének akkor, ha a hatalom becsületes lenne).
Tehát, az ellenzék nyílt szembeszegülése engedményekre, valamint arra kényszerítette Kucsmát, hogy felhagyjon a végrehajtó hatalom érdekeit képviselő jelöltjének nyílt támogatásával. Nem kizárt azonban az sem, hogy ez nem egyéb, mint ravasz politikai trükk annak felismerése után, hogy a jelenlegi vezetés nem túl népszerű Ukrajnában.
Akárhogy is van, Janukovics a harmadik forduló előtt mindenféleképpen el akarta hitetni a választókkal, hogy már semmi sem köti őt a jelenlegi vezetéshez. Ezt demonstrálta a december 20-án sugárzott kerekasztal-beszélgetés alkalmával is. Élő adásban kijelentette, hogy nem ennek a „régi hatalomnak” kellene tanítania az ukrán népet arra, hogyan éljen tovább. Juscsenko erre felkiáltott: „De hiszen Ön ennek a régi hatalomnak a jelöltje! Ennek a képviseletében szerepelt mindezidáig! Maga Kucsma kedvence!” Janukovics azonban nem hagyta magát: „Éppenséggel maga az, aki Kucsma kedvence. Hiszen az utóbbi időben végig maga tárgyalt vele!”
Abban nem tudtak végül megegyezni, ki is a jelenlegi elnök kedvence, csak abban, hogy semmi közük a leköszönő hatalomhoz. Azt is mindketten hangsúlyozták, hogy Ukrajnának szüksége van politikai reformokra. A választók megnyerése érdekében Janukovics jobbára szociális kérdésekkel foglalkozott, és egyik legfontosabb célként az életszínvonal emelését határozta meg. Juscsenko az államapparátus korrupciójával szembeni harcot emelte ki, valamint azt, hogy nem helyénvaló a kormány erőit felhasználni a választások során.
Fontos momentum volt továbbá Janukovics indítványa arra, hogy bármilyen eredménnyel is záruljon a választás, azt követően szükség lesz Ukrajnában egyfajta „nemzeti egyetértési fórum” megszervezésére. Az ötlet kétségkívül aktuális.
Ukrajnában most hozzávetőleges nyugalom van. A Juscsenko-féle ellenzéki „narancshullám” levonult, - igaz újra feléledhet, ha nem ők győznek. Másrészről viszont egyáltalán nem biztos, hogy Janukovics veresége esetén az ország keleti és déli régióinak választói nem indítanak el egy „kék hullámot”. Igaz, e „hullámok” ereje sokban függ majd attól, milyen pozíciót is foglal el az ukrajnai válság soron következő fázisában a Nyugat és Oroszország.