Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
A kivonulás presztízse

Az országgyűlés döntött. Nincs hosszabbítás, a magyar katonák csak az év végéig maradnak Irakban. Kérdés persze az, hogy Magyarország számára mit hoz ez a döntés: presztízsveszteséget, mert komolytalan partnernek tűnhet az ország, vagy dicsőséget, mert nem asszisztálunk az Egyesült Államoknak? 


Juhász Ferenc honvédelmi miniszter Irakban. Jönne is, maradna is Fotó: MTI

Még nem tudni, hogy december 31-én hazajön-e az utolsó katona, vagy akkor kezdődik a csomagolás és a költözés. Erről a Honvédelmi Bizottságnak kell állást foglalnia. Ha a honvédelmi vezetés úgy dönt, akkor gyorsított ütemben akár december végéig is hazajöhet a háromszáz magyar katona. Az eredeti tervek szerint viszont legalább hatvan nap kell ahhoz, hogy összepakoljanak, és Kuvaiton keresztül Magyarországra jöjjenek. A Fidesz szerint a magyar katonák Irakban megtették, amit lehetett, és emelt fővel jöhetnek haza. Demeter Ervin lapunknak azt mondta, szó sincs idő előtti hazahívásról, hisz régóta tudja mindenki, hogy a magyar katonák mandátuma december 31-én jár le. Ezzel szemben Juhász Ferenc honvédelmi miniszter egyértelmű presztízsveszteségről beszélt lapunknak adott interjújában. 

Juhász Ferenc, 
honvédelmi miniszter:

- Miniszter Úr! Az Irakból történő decemberi kivonulás okozhat-e Magyarország nemzetközi megítélésében presztízsveszteséget? 
- Mindenféleképpen. Ez egy hazafiatlan döntés volt, annak ellenére, hogy olyanok idézték elő, akik a hazafiasságukra nagyon büszkék. Olyan az iraki szerepvállalás, mint egy kötélhúzás. Az egyik oldalon 
vannak a nemzetközi erők, köztük mi is, a másik oldalon pedig az iraki békét megakadályozni szándékozók. Ezek húzzák-vonják a képzeletbeli kötelet, és ha valaki kiáll az egyik oldalról, az óhatatlanul a másik oldalt hozza előnybe, és a sajátját pedig hátrányba. 
Ilyen egyoldalú lépést tenni, ilyen nehéz helyzetbe hozni a többieket, egész biztosan következményekkel jár. Azok, akik most így döntöttek, elfelejtették, hogy annak idején ők „könyörögtek” az amerikaiaknak, hogy jöjjenek a délszláv válságban segíteni nekünk, mert bajban vagyunk. Akkor hihetetlenül jó volt a szolidaritás és mások segítsége. Most elfelejtkeztek arról, hogy ez a fajta kötelezettség ránk is vonatkozik. Legjobban magunkkal toltunk ki, hiszen ötszáz nap alatt nagyon sok pénzt, nagyon sok energiát - sajnos emberáldozatot is - követelt tőlünk ez a misszió. Az utolsó pillanatban, amikor a gyümölcsöt lehetne leszedni, amikor azt lehetne mondani, hogy amiért jöttünk, az megvalósult, akkor kivonulunk. 
Azért küldtük oda a katonáinkat, hogy segítsenek abban, hogy Szaddam után legyen egy korrekt, demokratikusan választott kormány, és Irak saját maga legyen képes irányítani önmagát. Ezt elérhetnénk most egy szabad választással. Ezelőtt kijönni, ez több mint felelőtlenség. A tény azonban tény: döntött a parlament. Természetesen a kormány ennek a döntésnek megfelelően fogja végrehajtani a feladatot.
- Mi állhat a Fidesz nemleges döntésének a hátterében? 
- A Fidesz azt gondolta, hogy az apró és buta belpolitikai érdekei alapján kell ezt az ügyet megítélni, és most jól kitol a kormánnyal, ha ebben a helyzetben látszólag azon többség mellé áll, akik ellenzik ezt a missziót. Sajnos be fog következni az, amit a brit alsóház egyik prominens személyisége mondott: évekig tartó külpolitikai következményei lesznek az idejekorán történt és előzetesen nem végigbeszélt magyar kivonulásnak. 
- Előfordulhat, hogy a NATO keretei között a közeljövőben újra Irakba mennek katonáink?
- A NATO-csúcsértekezlete Isztanbulban úgy döntött, hogy egy közös NATO -műveletet hoz létre Irak megsegítésére, mindenekelőtt az iraki katonák kiképzésére. Az egyik nagy problémája ugyanis az új iraki hatalomnak, hogy a saját maguk feladatain azért tudnak nehezen úrrá lenni, mert a saját biztonsági erejük még nem masszív és nem kellően felkészített. 
A NATO ehhez kíván kollektív segítséget nyújtani. Ennek a tervezési szakasza zajlik most Brüsszelben. Dönteni kell arról, hogy a kiképzés milyen körülmények között történjen, milyen feltételek kellenek hozzá, milyen szükségletek jelennek meg katonai erőben, illetve úgynevezett logisztikában. Úgy számolom, hogy jövő nyár közepére kell ennek a programnak „üzemkész állapotba” kerülnie. Tisztjeink képesek lennének kiképezni az irakiakat, hiszen fegyverzetük egy része orosz eredetű, amit mi jól ismerünk. Emellett objektumőrzésben is részt vehetnénk.
Ami biztos: visszajövünk Irakból. Az is előfordulhat, hogy az említett NATO-műveletben sem veszünk részt. A tervezés folyik, és amikor a kormány már látja, hogy milyen feltételek, körülmények, következmények láthatók, akkor abban az esetben meg fogja hozni a döntést. 

Demeter Ervin, 
a Honvédelmi Bizottság fideszes tagja, az Orbán-kormány nemzetbiztonsági minisztere:

- Képviselő Úr, a Fidesz miért nem szavazta meg az iraki kontingens 90 napos mandátumhosszabbítását?
- Arra vállalkoztunk, hogy az Egyesült Államok vezényletével zajló rendteremtésben részt veszünk. Mára egyértelműen beigazolódott, hogy ez nem megy. Ma rosszabb a helyzet, mint amikor a magyar szállítóalakulatok elindultak. Ebben a helyzetben az embernek azt kell mondani, hogy amire vállalkoztunk, az nem működik, ezért el kell jönni onnan. Ez a döntésünknek a magyarázata. Így gondolkodnak például a spanyolok, a csehek, és a lengyelek is csökkentik a kontingensüket. A decemberi időpont azért érdekes, mert eredetileg december 31-ig kellett volna választásokat tartani Irakban. Az ismert események miatt ez tolódott ki most január 31-ig, ha egyáltalán lesz addig ott választás.
- Ön szerint nem okoz Magyarországnak a kivonulás presztízsveszteséget nemzetközi szinten?
- Megítélésem szerint nem. Sok ország ezen a területen még annyit sem vállalt, mint mi magyarok. Hogy ezek közül a legnagyobbakat említsem: Németország és Franciaország. A nemzetközi közösség veszi át ezt a feladatot, jelen esetben a NATO próbál ebben szerepet vállalni. A szerepvállalás az lesz, hogy az iraki rendvédelmi erőket fogja a NATO felkészíteni, kiképezni. Ebben a feladatban az én értesüléseim szerint Magyarország részt fog venni. Nem látom, hogy bárminemű nemzetközi presztízsveszteségünk lenne, sőt azt tudom mondani, hogy ezzel a szerepvállalással élen jártunk az európai országok között. A NATO-szerepvállalásról is azt lehet olvasni - talán a NATO főtitkárnak volt a minap egy dörgedelmes nyilatkozata -, hogy legalább tíz ország abban sem akar részt venni. 
- Az amerikai hadvezetéssel való kapcsolatunkat ez nem befolyásolja negatív irányba?
- Nézze, mi egy szövetségnek vagyunk a tagjai, ez a NATO. Nekünk ebben kell mozogni, gondolkodni és nem országokban. Megy a vita, hogy most Európa vagy Amerika a fontosabb a számunkra. Nehéz igazságot tenni, mindenkinek megvannak az érvei, de ebben a helyzetben különösen fontos az, hogy Magyarország ezt a vitát ne élezze - ami a francia-német vonal és Amerika között van -, hanem a közös megoldásokat keresse. A NATO feladatvállalása egy ilyen közös megoldás lehet. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a jó irány Irak esetében.