Hetek - VIII. évfolyam, 46. szám, 2004. november 12

Az elmúlt években rohamtempóban nőtt a lakosság adóssága: 2003-ban négyszer annyi hitellel éltünk, mint három évvel korábban. Ma már minden tizedik felnőtt törleszt valamilyen hitelt. A szakemberek szerint még ugyan nem kell vészharangot kongatni, de a rendkívül kicentizett jövedelmi viszonyok és az alacsony megtakarítás miatt az adósságállomány lassan a „figyelmeztető zónába” ér.

A lendületes eladósodás az áruhitelek felvételével kezdődött, a kedvezményes lakáskölcsön belépője óta pedig egyre nagyobb méreteket ölt. A KSH adatai szerint 2000-ben még 738 milliárdos adósságállománnyal rendelkezett a lakosság, 2003 végén pedig már 3065 milliárddal, azaz három év alatt közel négyszerese lett. Legnagyobb arányban, közel nyolcszorosára ugrott a lakáshitel-állomány, de a devizahitelek is mintegy ötszörösére duzzadtak, miközben a lakosság jelentős része nem rendelkezik számottevő tartalékpénzzel. Bár a lakosság eladósodási hajlandósága mögött a jövőre vonatkozó optimizmus, bizalom húzódik meg, a hitelfelvevők szűkös jövedelmi viszonyai, és gyér vagyoni háttere, szolid, vagy sok esetben egyáltalán nem létező megtakarításai miatt komoly gondok állhatnak elő. Valószínűleg nem ismétlődik meg a rendszerváltást követő „nagy bedőlés”, amikor az OTP drasztikus kamatemelése miatt sokan kerültek adósságcsapdába, de rövid távon, akár 4-5 év távlatában is a gazdasági környezet kismértékű változása is kiválthat sokaknál fizetésképtelenséget - figyelmeztet Kálmán Tamás, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pénzügyi stabilitásért felelős ügyvezető igazgatója.
Az eladósodottság mértékét általában a GDP-hez szokás viszonyítani, s ha csupán ezt az egy adatot vesszük figyelembe, Magyarország lakosságának eladósodottsága sokkal alacsonyabb szintet mutat, mint az európai átlag. Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy még nagy tere van a további növekedésnek. Viszont reálisabb képet kapunk - fejtette ki a Hetek kérdésére Kálmán Tamás -, ha az adósságállományt a jövedelmi viszonyokhoz, a megtakarításhoz, illetve
a vagyoni helyzethez viszonyítjuk. Ebben az esetben azt láthatjuk, hogy sokkal kisebb a „lemaradásunk”. Azaz a magyar lakosságnak lényegesen kisebb a jövedelem-terhelhetősége, az adósság-visszafizetési képessége az európai polgárokhoz képest. Nagyon fontos - emelte ki Kálmán -, hogy kockázat elemzésekor ez utóbbi két tényezőt is vegyük figyelembe.
A jegybank álláspontja szerint a lakosság eladósodása nincsen olyan szinten, hogy meg kellene kongatni a vészharangot, de az adósság növekedésének gyors üteme, és a jellemző jövedelmi viszonyok megközelítik azt a szintet, ami már indokolttá teszi azt, hogy komolyan foglalkozzunk a kérdéssel. Nincsen tehát kifejezetten veszélyhelyzet, de lassan a figyelmeztető zónába ér az adósságállomány - hívta fel a figyelmet az ügyvezető igazgató.
A legalacsonyabb jövedelmi szinten levőknél megfigyelhető, hogy még egy 2 hónapos táppénz is megrengetheti a család anyagi helyzetét, és ezzel együtt kérdésessé válik a hiteltörlesztés is. Nyilván a bankszektort ez nem feltétlenül érinti hátrányosan, de az adósok többségének problémát jelent. A GfK Hungária Piackutató felmérése szerint a magyar összlakosság 60, az adósoknak pedig 32 százalékának nincsen megtakarítása. Tehát, ha valamilyen probléma jelentkezik a jövedelemszerzésben, legyen az elbocsátás, táppénz, új családtag érkezése stb., nincsen mihez nyúlnia a családnak. Szám szerint nem ismeretes, hányan vettek fel ilyen háttérrel hitelt, de a 32 százalék nagyon magasnak mondható - szögezte le Kálmán Tamás. Ők a hitel felvételével együtt azt a kockázatot is vállalták, hogy nagyon könnyen bajba kerülnek
Az MNB javaslata szerint a hitel igénylése előtt fontos, hogy felmérjük a személyes kiadásokat és bevételeket, illetve mérlegeljük az úgynevezett kockázattűrő képességet. Azt, hogy milyen típusú, illetve nagyságrendű bevételkiesést képes úgy elviselni a család, hogy közben ne kerüljön veszélybe a hitel törlesztése, illetve a megszerzett érték. Meg kell vizsgálni, hogy egy 15-20 éves lakáshitel felvétele és havi 50 ezer forintos törlesztés fizetése biztosított-e akkor is, ha kiesik egy kereset, vagy váratlan kiadás adódik. A kérdés az - mondta Kálmán -, mennyi ideig kezelhető a váratlan bevételkiesés, vagy többletköltség anélkül, hogy a bank elindítaná az ingatlan visszaszerzésének folyamatát. Előre el kell tudni dönteni, mekkora kockázatot hajlandó bevállalni a hiteligénylő. Könnyen kimaradnak a kalkulációból például olyan kiadások, mint a nyaralás, ami egyszeri nagyobb kiadást jelent. Kellemetlen viszont, ha a hitelfelvétel után derül ki, hogy nem fér bele a keretbe a megszokott lazítás. Lehet, hogy valaki be mer vállalni egy havi 50 ezer forintos törlesztőrészletet úgy, hogy csak két hónap a tűrési küszöbe, más viszont inkább csak havi 40 ezret vállal be, de azzal 3-4 hónapos „vészhelyzetet” is kibír. Ezeket a szempontokat tudatosan át kell gondolni - tette hozzá a szakértő - mielőtt döntés születik a hitel felvételéről. Szükséges valamiféle tartaléknak, megtakarításnak, mozdítható értéknek, vagy „bevállaló” szülői háttérnek lenni - a rosszabb időkre nézve.
Devizahitel felvétele előtt külön gonddal kell figyelembe venni azt is, hogy előfordulhat, a futamidő alatt kedvezőtlen irányba mozdul el a forint árfolyama. Mérlegelni kell, hogy bevállalható-e az esetlegesen lényegesen, akár 5-10 ezer forinttal is megugró havi törlesztőrészlet. Adott esetben érdemesebb kisebb összeget felvenni, hogy a havi keretbe jobban beleférjenek a stresszhelyzetek.
Általánosságban elmondható, hogy nem megfelelő szintű a magyar lakosság pénzügyi kultúrája - igaz ez Európaszerte sem túl magas. A jegybank részéről nem győzzük hangsúlyozni a pontos helyzetfelmérést, hogy úgy adósodjanak el az emberek, hogy a váratlan helyzeteket is be tudják vállalni. Az tapasztalható ugyanis - mondta az ügyvezető - , hogy sokan az utolsó fillérig is hajlandók eladósodni, úgy, hogy már nincsen hely a húr feszítésére. És ebben az esetben meg van az esélye annak, hogy valóban elpattan a húr.