Vissza a tartalomjegyzékhez

Somorjai László
Lapzárta

Nem sikeredett túl szépre a Magyar Hírlap szerkesztőségének és a lapot kiadó Ringier Kft.-nek a búcsúja. A liberális, vagyis a piacgazdaság törvényszerűségeit elviekben messzemenően támogató lap szerkesztősége nem tartotta elégségesnek a Ringier gazdasági okokra történő hivatkozását, és - annak ellenére, hogy a kiadó veszteségei már közel kétmilliárd forintra rúgtak - különböző vádakkal illette a lap eladását vagy megszüntetését bejelentő kiadót. A történet másik olvasata, hogy a kiadó eleve az alkotók távozására „játszott”, hiszen nem állt érdekében a szintén hozzá tartozó Népszabadság számára konkurenciát jelentő orgánumot eredeti formájában eladni. 
E verziót erősítheti, hogy a szerkesztőgárdától „megszabadított” lapra azonnal bejelentette vételi szándékát a sokak által Fidesz-közelinek mondott Vegyépszer. 


Szombathy Pál főszerkesztő. Új lappal indult Fotó: S. L.

Harminchat évig tartott a Magyar Hírlap „negyedik generációs” változatának pályafutása - ezen a néven ugyanis már három korábbi időszakban is létezett Magyar Hírlap a történelem folyamán. A szerkesztőség leválásával azonban nem elképzelhetetlen, hogy lesz egy „ötödik generációs” Magyar Hírlap is a piacon, amelynek szellemisége valószínűleg teljesen más lesz, mint a korábban megszokott. A név ugyanis a Ringier Kiadó tulajdonában maradt, érdeklődőkből pedig nincsen hiány. 1998-ban a Fidesz vezette kormány szerette volna megvásárolni a lapot a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül, most pedig a Fidesztől nem távol álló Vegyépszer jelentkezett vételi szándékkal. 
Az 1993-ban alakult Ringier Kiadó Kft. svájci anyavállalata 2000 végén vásárolta meg a Magyar Hírlap Rt.-t és vele együtt a Magyar Hírlapot, 2002-ben pedig 49,6 százalékos tulajdoni részt szerzett a Népszabadság Rt.-ben. A Magyar Hírlap olvasottsága a folyamatos megújítási kísérletek ellenére egyre csökkent, a politikai rendszerváltás idején 100 ezres példányszámú lapból az utóbbi években csupán 10 ezer alatti példány fogyott el az utcán, az előfizetők száma pedig 17 ezerre tehető. A naponta halmozódó veszteséget a kiadó nem vállalta tovább, a patinás lap mint nemzeti érték megszüntetése azonban sokak felháborodását váltotta ki a közéletben. A leköszönő szerkesztőség „a sajtószabadság fekete napjának” nevezte a bejelentés időpontját.
Az újságíró-szervezetek (MÚOSZ, MÚK) kritikai állásfoglalása szintén teljesen hatástalan maradt a kiadó döntésében, amelyet a Magyar Hírlapba fektetett milliárdok ellenére a Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkára, Aiden White is mérhetetlen profitéhséggel és egyéb vádakkal illetett. 
„A Magyar Hírlapnak azért kellett megszűnnie, mert a Ringier piacot akart szerezni a tulajdonában álló Népszabadságnak” - állította a Magyar Hírlap Szombathy Pál által vezetett volt szerkesztősége. „Ez a legnagyobb rágalom, amit eddig kaptunk” - jelentette ki Papp Béla, a Ringier Kiadó ügyvezető igazgatója. Az igazi veszteség egy szellemi műhely megszűnése - fájlalták többen a politikai paletta jobb és bal oldaláról egyaránt. Kósa Csaba, a Magyar Újságírók Közössége elnöke a Nap-keltében például így fogalmazott: „Műhelyeket megteremteni nehéz dolog, elveszíteni könynyű”, de Eötvös Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnöke, a Népszabadság korábbi főszerkesztője is csak sajnálkozni tudott: „Európában nem így viselik a sajtó gondját. Nem egy fogpasztaként vagy cipőkrémként kezelik, hanem nemzeti kulturális termékként és a demokrácia eszközeként.” A krokodilkönnyeket hullató hírműsor érdekessége, hogy azt Bánó András vezette, aki közéleti műsorvezetői tevékenysége mellett éveken át volt a Blikk című bulvárlap egyik szerkesztője. (Igaz, nem volt egyedül, mert műsorvezető társa, Pallagi Ferenc hét év után fáradt bele a Blikk főszerkesztésébe.) 
„Bezártak egy épületet, azonban egy szellemiséget nem lehet lelakatolni” - jelentette ki a hét elején Szombathy Pál, aki a régi szerkesztőség élén új lapot jelentetett meg A Pont néven. Ennek első, megvehető példánya szerdán került az olvasók elé 15 ezer példányban. A Hetek kérdésére, mitől remélik, hogy az új - gazdasági alapra épülő és függetlennek nevezett - hírlap sikeres lesz, Szombathy Pál így felelt: „Azért lesz sikeresebb, mint az elődje, mert ez egy új hírlap új koncepcióval. Nem terheli semmi, ami az előző lapot akár anyagi veszteségben, 
akár imidzsben terhelte.” Nagy reményeket fűznek továbbá A Pont új formátumához, az eredetileg a bulvársajtó által kialakított tabloid (más elnevezésben: kompakt) formátumhoz. Többek között olyan nyugat-európai lapok, mint a The Times vagy a The Independent, ezzel a formátummal tudták növelni részesedésüket a sajtópiacon.