Major Nóra
Kóklertörvény

„Ebben a történetben mindig az jár a legrosszabbul, aki a legbecsületesebb. Ez a magyar valóság” - nyilatkozta lapunknak K. T., egy neve elhallgatását kérő építési vállalkozó. Magyarországon mára rendszeressé vált, hogy a nagyobb építőipari megrendelők egyszerűen nem fizetik ki az alvállalkozóikat. A nagy beruházások ugyan elkészülnek, de az építőmunkások pórul járnak. A helyzet odáig fajult, hogy az ipari kamarák törvényjavaslatot tártak a kormány elé. A szakmai körökben csak „kóklertörvénynek” nevezett jogszabály egyfajta biztosítást jelentene az alvállalkozóknak arra, hogy mindenképpen megkapják a jogos munkabérüket. Szakemberek szerint azonban a jelenlegi kormányzati ciklusban már biztosan nem kerül a honatyák elé a tervezet.

Építkezés a fővárosban. Botrányos beruházások. Fotó: Somorjai L.

A kivitelezők védtelenek. Az építőiparban a kötelező kamarai tagság évek óta megszűnt, így senkit sem lehet a kizárással eredményesen szankcionálni. A bírósági jogorvoslatok végrehajtási ideje pedig maratoni: az első tárgyalást általában hat hónapra tűzik ki, és ettől kezdve minden egyes megrendelői ellenérv kivizsgálása, megtárgyalása plusz hat hónapot jelent. Jó esetben is négy-öt év, mire fény derül az igazságra, az összeg viszont ekkor már többnyire behajthatatlan. A probléma összetett, akárcsak a háttérben meghúzódó érdekellentétek. Ezt bizonyítja, hogy a Hetek által megkeresett érintettek többsége nem is vállalta teljes nevével az interjút.

Akik elviszik a balhét…

„Az, hogy minket nem fizetnek ki, csak a jéghegy csúcsa. A történet úgy kezdődött, hogy az utóbbi években meglehetősen elszaporodtak az újonnan épült házakkal, épületekkel kapcsolatos műszaki panaszok. Nem egyszer fordult elő, hogy miután a lakók beköltöztek, jött egy esősebb időszak és minden beázott. Ezt kezdték el központilag vizsgálni, és arra jutottak, hogy mivel a hazai alapanyagok minősége kifogástalan és szakmai felkészültség sem romolhatott meg ilyen gyorsan, valami egészen más lehet a dolog nyitja. Kiderült, hogy az alvállalkozók jelentős része nem kapja meg még azt a pénzt, amiért leszerződött. Ennek a folyamatnak az eredménye most a kóklertörvény” - magyarázta a Heteknek B. V., egy külföldi referenciákkal rendelkező, 50-70 főt foglalkozató szakipari vállalat vezetője. A főként festéssel és burkolással foglalkozó cégnek jelenleg két hasonló ügye van függőben: egyikből tavaly november óta, másikból idén július óta nem kaptak egy fillért sem. 
A legtöbb munka azért lesz rossz - mondta B. V., mert az alvállalkozókkal már eleve nyomott áron szerződnek, és sokan mit tudnak mást tenni: kispórolják az anyagokat. Ezt a fővállalkozó, vagyis a megrendelő persze nem érzékeli, hiszen nincs ott nap, mint nap az építkezésen, úgyhogy szépen így épülnek meg a házak. A folytatás pedig az, hogy a munka végén kijön a műszaki ellenőr és közli, hogy ez meg ez nincsen rendben. Ezt azonban nem azért mondja, mert látná, tényleg hiányzik valami, hanem mert ez az alaphozzáállásuk. Még az utolsó percekben is meg akarják sarcolni a kivitelezőket. „Emiatt mi, akik becsületesen dolgozunk, és a nyomott árak ellenére sem hagyjuk ki az építőanyagokat, többszörösen ráfizetünk minden egyes üzletre.”
Ilyenkor sokszor azt mondják a beruházók, hogy csak 10-20 százalékkal kevesebbet hajlandóak fizetni. Ebben az esetben azonban az alvállalkozó teljesen elveszíti a nyereségét, hiszen egy kivitelező csapat eleve csak a beruházás értékének 10-15 százalékát keresheti meg az üzleten. 
K. T. úgy látja, mára egyszerűen kezelhetetlenné vált a magyar építőipar, a szerződések közel negyede botrányba fullad. „A vállalkozók rettegnek, de dolgozniuk kell. Nemrég egy asszony sírva jött ki az egyik építkezésre és kiabált, hogy mutassák meg, hol van a férje. Mondják neki, hogy ott van, fenn dolgozik az emeleten. De ő nem hitte el, látni akarta, hogy a férje itt dolgozik, mert négy gyereket nevelnek, a férje viszont három hónapja egy fillért nem hozott haza. Felmentek, és tényleg ott volt és becsületesen dolgozott. Ez a szerencsétlen pedig azért dolgozott még mindig ott fenn az állványon, mert azt remélte, hogy egyszer majd megkapja mindazt a pénzt, amiért már három hónapot dolgozott. De ezek csak hitegetések” - mesélte K. T.

Alternatív módszerek

A nemfizetések elszaporodása egy új iparágat is életre hívott. A pereskedésbe belefáradt, de viszonylag tőkeerős alvállalkozók egyre gyakrabban fordulnak az úgynevezett behajtó cégekhez. Ezek a csoportok olykor nagyon eredményesen „működnek”. Félreértések elkerülése végett: itt nem egyszerű verőlegényekről van szó. A legtöbb ilyen céget „megtámogatja” egy ügyvédi iroda is, ahol a jogászok mindenek előtt tisztázzák, hogy meddig lehet elmenni úgy, hogy az ne számítson bűncselekménynek. 
Persze sokszor alakul ki patthelyzet is - mondta F. L., aki vállalkozóként maga is kapcsolatba került már pár behajtóval. A simlis megrendelők is gyakran „levédetik magukat”. Ilyenkor általában megindulnak az egyezkedések, és az már egy jó eredménynek számít, ha a vállalkozó a munkadíja felét megkapja. Persze ez sincs ingyen: a behajtók általában az elhozott pénz 30-40 százalékát kérik el fizetségként.