Lukács András
George W. Bush: Még négy év

Soha még nem választottak amerikai elnököt olyan sok szavazattal, mint november 2-án George W. Busht. Az újraválasztott államfő számára a győzelem többszörös elégtételnek számít. Négy éve a szavazatoknak kevesebb mint a felével, hosszas jogi huzavona után költözhetett a Fehér Házba, most azonban rekordrészvétel mellett több mint három és fél millió voks előnnyel ért célba. Miközben a világ legtöbb részén John Kerry győzelméért szorítottak, az amerikai választók nem foglalkoztak azokkal a - Magyarországon is hangoztatott - véleményekkel, mely szerint Bushra csak a déli vallásos fehér farmerek szavaznak. A választási térkép egyértelművé teszi: a demokraták bázisa a két partvidékre és néhány északi államra koncentrálódik, míg Amerika „szíve” a republikánusok mellett áll, akik nemcsak a Fehér Házban hosszabbíthattak, hanem sikerült növelniük előnyüket a képviselőházban és a szenátusban is.

George W. Bush és felesége, Laura. Az elnöki házaspár bizonyított Fotó: Reuters

Az amerikaiak számára három kérdéskör volt a döntő a választás során. Nagyjából ugyanannyian gondolták azt, hogy Kerry jobban ért a gazdasághoz, mint amennyien Bush mellett döntöttek a terrorizmus elleni következetes küzdelme miatt. A döntő különbséget a mintegy 20 százalékot kitevő, elsősorban morális szempontok és értékek alapján választó szavazók jelentették. Ők 4:1 arányban úgy gondolták, hogy George W. Bush értékrendje és erkölcsi kérdésekben való kiállása közelebb áll hozzájuk, mint a morális liberalizmust képviselő John Kerry.
„Hosszú éjszakánk volt, óriási éjszakánk volt”, kezdte Bush a választások utáni beszédét szerda este, majd bejelentette, hogy néhány órával korábban nagyon kellemes telefonbeszélgetést folytatott John Kerry szenátorral, amikor Kerry felhívta, hogy gratuláljon a választások megnyeréséhez. Az urnák lezárásától - a John Kerry által egy órával korábban hasonlóan méltatott telefonbeszélgetésig - azonban hosszú éjszaka állt a választók, a kampánystábok előtt.

Az első hírek hallatán a Bush-csapat kaphatott a szívéhez, hiszen a szavazóhelyiségek bezárása után közzétett közvélemény-kutatások szerint John Kerry nyerte a választásokat, megszerezve a legfontosabb ingadozó államok, Florida, Ohio, Pennsylvania szavazatait. A szavazatok számolása közben azonban egyre nyilvánvalóbb lett, hogy ezt a választást George W. Bush megnyeri, és nem is akárhogyan. A közvélemény-kutatások után elkezdtek beérkezni a számok: Nyugat-Virginia, Kentucky, Louisiana, Mississippi, majd a középnyugati államok mind Bushoz kerültek. A szemek egyre inkább a korábban kulcsállamoknak tekintett Floridára és Ohióra szegeződtek, de a várakozástól eltérően Florida ezúttal nem okozott fejfájást a republikánusoknak: közel félmillió szavazattal, mintegy öt százalékpontnyi különbséggel Bush „vitte” Floridát. 

 

Az idő teltével egyre jobban tisztult a kép, míg végül az egész választás Ohióra egyszerűsödött - aki itt nyer, az visz mindent, az állam húsz elektori szavazatának megszerzésével akármelyik jelölt behozhatatlan előnyre tesz szert. Hajnalra maximálissá vált a feszültség, már nem jöttek újabb adatok, és Ohio még mindig „függőben” volt, annak ellenére, hogy teljes feldolgozottságnál Bush közel 140 ezer szavazattal kapott többet. Az ok: a demokraták kérték az ideiglenes szavazatok megszámlálását is, különben nincs végeredmény. Ez összesen 175 ezer - más becslések szerint 250 ezer - szavazat megszámlálását jelentette, amelyeket a választási jegyzékben nem szereplő személyek adtak le, akiknek a szavazatát csak akkor veszik figyelembe, ha szorossá válik a verseny. Itt megtorpantak az események, bár a Bush-stáb szerette volna bejelenteni a győzelmet. 
Végül valamivel hat óra előtt Andrew Card, a Fehér Ház kabinetfőnöke bejelentette, hogy Bush minden bizonnyal megnyerte a választást. Ezt követően néhány órára visszavonulót fújtak a küzdő felek, a Fehér Házból kiszivárogtatott hírek szerint azért, hogy időt adjanak John Kerrynek a méltóságteljes „visszavonulásra”. Tizenegy óra két perckor végül megszólalt Bush telefonja az Ovális Irodában. A vonal végén John Kerry szenátor volt, aki gratulált az újraválasztott elnöknek. Bush a beszélgetés során „nagyszerű és kiváló” ellenfeleként méltatta Kerryt. „Remélem, büszke arra az erőfeszítésre, amelyet tett. Igazán büszke lehet rá” - idézte az elnök által mondottakat a beszélgetést végighallgató Scott McClellan, a Fehér Ház szóvivője. Karl Rove, Bush elnök legfőbb politikai tanácsadója szerint Kerry nem viselkedhetett volna nagyvonalúbban. „Elnök Úr, dolgozni akarok önnel azon, hogy meggyógyítsuk az országot.”
Két órával később John Kerry megjelent csapata előtt, és beismerte, hogy elvesztették a választást, mivel nincs remény arra, hogy az ideiglenes szavazatok megszámlálása után megforduljon az ohiói végeredmény. Kerry beszédében kitért arra, amit Bush elnöknek is mondott, hogy az országnak gyógyulásra van szüksége a megosztottság miatt.

Újabb várakozás után végül megjelent George W. Bush, aki természetesen megköszönte a támogatók - a család, a szülők, testvérek, barátok, aktivisták, politikustársak - segítségét, majd pár, a reagani időket idéző mondattal bíztatta a hallgatóságot. Bush beszédében újra megfogalmazta azt a politikai filozófiát, amely ezt a választást eldöntötte. A terrorizmus elleni harc meghirdetésével, a „haramiaállamok” elleni fellépéssel Ronald Reaganhez hasonlóan - aki emlékezetes beszédében a Gonosz Birodalmának nevezte a Szovjetuniót - Bush ugyanis már korábban is világossá tette, hogy az országnak vannak ellenségei, akik ellenerővel fog fellépni. „Jó szövetségesekkel az oldalunkon, minden erőnkkel megvívjuk a terror elleni harcot, hogy gyermekeink szabadságban és békében éljenek” - mondta beszédében az elnök. (Érdekes kérdés, hogy vajon mit szólt a magyar kormány ezt a mondatot hallva, tekintve, hogy különös diplomáciai érzékkel éppen az eredményhirdetés napján jelentette be az iraki magyar kontingens hazahívásáról szóló döntést.)
A választások eredményeit figyelve - beleértve a szenátusi és kongresszusi választásokat, valamint a különböző népszavazásokat - a morális kérdések előtérbe helyezése nem ártott a Bush-kampánynak, sőt éppen ellenkezőleg. A szavazás során ugyanis 11 államban döntöttek úgy a választók, hogy az alkotmánynak rögzítenie kell azt, hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetsége. A Bush elnök újraválasztása által megerősített neokonzervatív fordulatot különösen érdekessé teszi az a tény, hogy amíg az Európai Unió, amely gazdasági, politikai és katonai területen is az Egyesült Államok vetélytársa kíván lenni, morális kérdések miatt képtelen „kormányt alakítani”, addig az Egyesült Államokban a szokásos gazdasági kérdések mellett a morális kérdésekre „kihegyezett” kampány végén a konzervatív - európa parlamenti képviselői szemmel őskonzervatív - oldal szerezte meg a győzelmet, nem is akármilyet.
George W. Bush minden idők legtöbb elnyert voksával közel nyolcmillióval több szavazót állított maga mellé, mint négy évvel korábban, és közel tízmillióval többen szavaztak rá, mint Bill Clintonra 1996-ban, amikor újraválasztották; ugyanakkor még Ronald Reagan legendás 1984-es győzelmét is felülmúlta mintegy négymillió szavazattal. Bush végül több mint három és fél millió szavazattal győzte le Kerryt, szemben a négy évvel ezelőtti választással, ahol közel félmillió szavazattal kapott kevesebbet Al Gore-nál.