Hetek - VIII. évfolyam, 44. szám, 2004. október 29

John Forbes Kerry szenátor Massachusetts államot képviseli az Egyesült Államok szenátusában. A vietnami veterán 2004. július 29-ei jelölését követően a Demokrata Párt színeiben indul az elnöki székért az idei amerikai elnökválasztásokon.

Kerry 1943. december 11-én született a Colorado állambeli Aurorában, egy katonai kórházban, ahol apját, Richard Kerry második világháborús pilótát tuberkulózissal kezelték.
Apai nagyapja, Frederick A. Kerry (született Fritz Kohn) az Osztrák-Magyar Monarchia területén, a ma Csehországhoz tartozó Horni Benesovban született, és Mödlingben, egy Bécs közeli kisvárosban nőtt fel. Felesége, Ida Löwe Budapesten született. Mindketten németajkú zsidók voltak, akik 1901-ben kikeresztelkedtek. Fritz Kohn ekkor vette fel a Frederick Kerry nevet, amelyet a családi történet szerint a térképről választott, mondván, egy ír hangzású név segíthet nekik az Újvilágban. 1905-ben valóban kitelepültek az Egyesült Államokba, ahol három gyermeküket - köztük John apját - katolikusnak nevelték. Cseh történészek szerint Ida egyik felmenője a 16. század végén élt Sinai Löwe volt, akinek testvére volt a legendás Juda Lőw rabbi, kabbalista, filozófus és talmudista, akit a prágai Máhárálként ismertek. Ida két testvére, Otto és Jenni Löwe náci haláltáborokban vesztették életüket.

Richard John Kerry, a szenátor apja Massachusettsben született. Iskolái befejeztével előbb a hadseregben, majd a külügyminisztériumban szolgált. 1937-ben ismerkedett meg Rosemary Forbesszal, a vagyonos Forbes család (nem azonos a neves Forbes magazin névadójával) tizenegy gyermekének egyikével, akivel 1941-ben kötöttek házasságot. Rosemary a Vöröskeresztnél szolgált Párizsban a második világháborúban.
Kerry anyai nagyapja, James Grant Forbes a kínai Sanghajban született, ahol hatalmas vagyonra tett szert porcelán és ópium forgalmazásából. Forbes egy New England-i család leányát, Margaret Tyndal Winthropot vette feleségül, akinek az ősei az első bevándorlókkal érkeztek az országba. Az ő révén John Kerryt négy korábbi elnökhöz, többek között George W. Bush-hoz is rokoni szálak fűzik (Bush-sal kilencedfokú unokatestvérek).
Kerry gyermekkorában hosszú időt töltött a franciaországi Saint-Briac városban, ahol édesanyja gyermekkori otthona volt. A Kerry család később is több nyári szünetet töltött a francia rezidencián. Ebben az időben közeli barátság alakult ki közte és elsőfokú unokatestvére, Brice Lalonde későbbi szocialista és zöldpárti vezető között, aki 1981-ben indult a francia elnökválasztáson is.
Mivel Kerry apjának munkája miatt a család sokat költözött, John tanulmányainak nagy részét bentlakásos iskolákban végezte, többek között Svájcban és az Egyesült Államokban. Mikor édesapja Berlinben dolgozott, a nyári szünetekben Kerry sokat biciklizett a városban, és egy alkalommal átkerekezett Kelet-Berlin területére, kis híján diplomáciai bonyodalmat okozva ezzel.
Kerry első politikusi beszédét tizenhét évesen tartotta, amikor John F. Kennedy mellett szónokolt az elnökválasztási kampány során. Kennedy elnökkel való kapcsolata nem ért ezzel véget: a fiatalember 1962 nyarán Jacqueline Kennedy féltestvérének kezdett el udvarolni. A lány meghívta Kerryt a család Rhode Island-i birtokára, ahol Kerry találkozott az elnökkel is.
Kerry ebben az évben jelentkezett a Yale Egyetemre, ahol politikatudományból szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt a polgári jogok egyik élharcosává vált. Már 1965-ben felszólalt a vietnami háború ellen, mondván, hogy „a nyugati imperializmus az a kísértet, ami a legtöbb félelmet okozza Afrika és Ázsia számára, nem pedig a kommunizmus, így ezzel [a háborúval] a saját érdekei ellen dolgozik”.

Kerry 1966 februárjában önkéntesként bevonult a haditengerészethez. A kiképzést követően 1968-ban Délkelet-Ázsiába vezényelték, ahol egy rohamcsónakos egység parancsnokaként szolgált a Mekong folyó deltájában, mely a Vietkongok egyik fő erőssége volt. Kerry a harcok során többször is megsebesült, melyekért számos kitüntetést kapott, egyiket azért, mert egy alkalommal élete kockáztatásával megmentette egy bajtársát. Az aktív szolgálatot 1970-ben fejezte be, majd 1978-ban szerelt le végleg. (Az elnökválasztási kampány során volt katonatársai közül többen megkérdőjelezték Kerry hősiességét. A negatív kampány százalékokban mérhető hátrányt okozott a szenátornak.)
Az Egyesült Államokba visszatérve Kerry csatlakozott a „vietnami veteránok a háború ellen” mozgalomhoz. 1971-ben Kerry volt az első háborús veterán, aki a szenátus egyik különbizottsága előtt tett mintegy kétórás vallomást. Itt a - másoktól hallott - háborús bűnökről, valamint a hazatérő veteránok problémáiról beszélt. Véleménye szerint, ami Vietnamban zajlott, az polgárháború volt, amely az Egyesült Államokra semmilyen veszélyt nem jelentett. A vallomástételét követő napon több száz ember - köztük Kerry is - a kongresszus lépcsőjére dobálta tiltakozásul háborús kitüntetését. Kerry interjúkban és háborúellenes rendezvények szónokaként is sokat szerepelt. A hadifoglyok kiszabadításáért indított mozgalom egyik rendezvényén Kerryt is letartóztatták. Felesége ebben az időben rendszeresen nagyobb összegű készpénzt tartott magánál, hogy férjéért bármikor kifizethesse az óvadékot. Mivel a mozgalom idővel radikalizálódott, s ezzel Kerry már nem tudott egyet érteni, így fokozatosan eltávolodott tőlük.
Kerry 1972-ben indult először - ekkor még sikertelenül - a képviselőházi választásokon. A vereség után jogot tanult Bostonban, majd ügyészként számos nagy port kavaró bűnügyben képviselte sikerrel a vádat. 1979-ben otthagyta az állami igazságszolgáltatást és ügyvédi irodát nyitott.
1982-ben Massachusettsben Michael Dukakis oldalán kormányzóhelyettesnek választották. Két évvel később pedig már szenátor, és ebben a pozíciójában azóta már háromszor választották újra. John Kerry tizenkilenc éves szenátusi tevékenysége során többek között részt vett az Irán-kontra vizsgálatban is.
A szavazások során Kerry a liberális törvényjavaslatok egyik legradikálisabb támogatójának bizonyult.
Az elnöki székért immár több mint egy éve folyó versenyben számos demokrata jelölttársát, többek között Howard Deant, Wesley Clarkot és John Edwardsot is kiszorította, közülük az utóbbit felkérte az alelnöki poszt betöltésére.

George Walker Bush az Egyesült Államok 43. elnöke. Elnöki esküjét 2001. január 20-án tette le. Korábban üzletemberként tevékenykedett, majd Texas állam kormányzója volt 1995 és 2000 között. Apja, George Bush volt az Egyesült Államok 41. elnöke, öccse, Jeb Bush Florida kormányzója.

George W. Bush 1946. július 6-án született a Connecticut állambeli New Havenben, a Texas állambeli Midlandben és Houstonban nőtt fel négy fiatalabb testvérével (Jeb, Neil, Marvin és Dorothy) együtt. Ötödik kistestvére háromévesen a leukémia áldozata lett.
Akárcsak apja, Bush is a Phillips Akadémián, majd a Yale Egyetemen szerezte diplomáit 1964-ben, majd 1968-ban. Hat éven keresztül a Texasi Nemzeti Gárdánál szolgált F-16-os vadászpilótaként. Leszerelését követően a Harvard Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol közgazdasági diplomát szerzett.
1977-ben feleségül vette Laura Welche-t, akitől 1981-ben ikerlányai, Barbara és Jenna, születtek. 1986-ban, negyvenéves korában Bush újjászületett keresztény lett, felhagyott az alkoholizmussal és a dohányzással. Megtérése előtti éveit „kóbor éveknek” nevezte egy alkalommal.

Kerryhez hasonlóan Bush is kudarccal kezdte politikai pályáját. 1978-ban vesztett a képviselőházi választáson demokrata ellenfelével szemben. Ezután visszatért Midlandbe, ahol belevetette magát az üzleti életbe. 1979-ben létrehozta saját olajipari vállalkozását, az Arbustro Energyt. (Évekkel később azzal vádolták meg, hogy ebben az üzletben részestársa volt a bin Laden család is.) Azonban az olajárrobbanás után cégét el kellett adnia.
1988-ban részt vett apja, idősebb George Bush elnökválasztási kampányában, majd egy évre rá több befektetővel közösen megvásárolta a Texas Rangers baseball csapat többségi tulajdonát 75 millió dollárért. Bush több mint százezer dollárt fektetett a csapatba, a még hiányzó ötszázezer dollárt banki kölcsönből fedezte. Ezt később az olajiparban szerzett vagyonából törlesztette. Amikor tíz évvel később eladta részesedését, 14,9 millió dollárt hozott neki ez a befektetés.
1994-ben aztán sikeresen indult a texasi kormányzói székért, sőt négy évvel később újra is választották. Már ekkor megosztotta a közvéleményt azzal, hogy következetesen támogatta a halálbüntetést. A hivatalban töltött évei alatt 152 halálos ítéletet írt alá.

A 2000-es elnökválasztási kampányban a közoktatás színvonalának emelése, az adócsökkentés, az alaszkai olajkutatások támogatása, a hadsereg átszervezése mellett érvelt. Külpolitikai téren ellenezte, hogy az amerikai hadsereg külföldön „országépítő” akciókban vegyen részt.
A választásokat az amerikai történelem addigi legszorosabb küzdelmében nyerte meg. Bár demokrata ellenfele, Al Gore a szavazatok számát tekintve fél százalékkal több szavazatot kapott, a választásokat eldöntő elektori szavazatokat tekintve Bush nyerte a választásokat.
Elnöksége kezdeti időszakában Bush nem a külpolitikára összpontosította a figyelmét, azonban a hivatalba lépését követő első európai útja során mégis kemény kritikával kellett szembenéznie azért, hogy az Egyesült Államok nem írta alá a kiotói egyezményt.
A New Yorkot és Washingtont ért terrortámadást követően Bush háborút hirdetett a terrorizmus ellen. 2001 októberében hadjáratot indított az afganisztáni tálib rezsim megdöntésére, amely menedéket adott Oszama bin Ladennek is. A katonai akcióhoz Bush megszerezte a nemzetközi közösség támogatását is. A rendszert sikerült megdönteni, azóta az elmúlt hetekben lezajlottak az első demokratikus választások Afganisztánban. De bin Laden azóta sem került kézre, és az ország helyreállítása - az ENSZ közreműködésével - csak nehézkesen halad előre.
Bush ezt követően tovább folytatta a terrorizmus elleni harcot, melyhez szintén igyekezett megszerezni az ENSZ támogatását. Irak lefegyverzéséhez az ENSZ azonban csak annyiban járult hozzá, hogy fegyverellenőröket küldött Irakba, de a katonai akcióhoz már nem adta hozzájárulását. Ezt követően Bush, vállalva a diplomáciai válságot, az ENSZ BT felhatalmazása nélkül 2003. márciusában megtámadta Irakot. Ebben az akciójában Nagy-Britannia - az azóta visszalépett-, Spanyolország, Japán, és még mintegy negyven kis ország támogatta az Egyesült Államokat. Azonban olyan régi szövetségesei, mint Franciaország vagy Németország ellenezték az iraki háborút.
Bár az iraki hadsereget sikerült napok alatt szétverni, az iraki konfliktust - a több mint ezer amerikai és több tízezer iraki áldozat ellenére - másfél éve nem sikerült lezárni. A külföldről - elsősorban Irán részéről - támogatott lázadók miatt nehezen halad az ország újjáépítése és a demokratikus rendszer kiépítése. Ráadásul a tömegpusztító fegyverek létére sem sikerült bizonyítékot szerezni. Mindezek miatt Bush nehéz politikai helyzetbe került külföldön és belföldön egyaránt, de az elnök továbbra is kiáll eredeti döntése mellett, hogy a helyes döntést hozta meg Irakkal kapcsolatban, mivel egy olyan diktátort sikerült megfosztani a hatalmától, aki súlyos fenyegetést jelentett az egész világ számára.

Hivatalba lépését követően Bush fellépett az azonos neműek együttélésének házassági formában történő legalizálása ellen (de támogatja a „civil union” lehetőségét), sőt olyan alkotmánymódosító javaslatot terjesztett elő, mely kimondta, hogy a házasság egy férfi és egy nő között létrejött kapcsolat. Azonban ez a módosító javaslat a kongresszusban megbukott. Emellett - bár korábban ellenezte - de a Legfelsőbb Bíróság döntésének értelmében ő is jóváhagyta a felsőoktatási intézmények számára a pozitív diszkrimináció alkalmazását, hogy ezzel biztosítsák a hallgatók „sokszínűségét”.
Bush kétszer csökkentette az adókat, miközben a katonai kiadásokra mintegy
400 milliárd dollárt kíván fordítani 2005-ben, amely összeg a hidegháborús években elköltött összegeket közelíti meg. Űrprogramjában 2010-re be akarja fejezni a nemzetközi űrállomás építését, és 2020-ban újra embert akar küldeni a Holdra.

A 2001. szeptember 11-ei terrortámadást követően a lakosság több mint 85 százaléka támogatta Busht, és népszerűségét még sokáig sikerült megtartania. A 2002-es kongresszusi választások során Bush pártjának sikerült
a többséget megszereznie
a kongresszusban. Dwignt Eisenhower óta csak neki sikerült az elnöki ciklus felén tartott választások során a kormányzó párt számára újabb helyeket szerezni a szenátusban. Bár népszerűsége fokozatosan csökkent, stabilan 50 százalék felett tartotta magát elnökségének harmadik évében is, amikor politikai ellenfelei kezdtek a színre lépni a közelgő elnökválasztások fényében. 2004 elején azonban, elsősorban az iraki konfliktus elhúzódása, valamint a gazdaság helyreállásának elhúzódása miatt Bush indexe 45 százalék alá esett, de a kampány finisére sikerült néhány százalékos előnyre szert tennie.