Szobota Zoltán, Uzoni Pál
Csurka utolsó papjai

A bőrfejű Magozott Cseresznye nevű zenekarban is fel-feltűnik időnként Sárdy Barbara énekesnő, a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltje. A novemberi időközi választásra készülő párt - a Sopront eddig képviselő Szájer József uniós képviselőként a továbbiakban nem lehet tagja a magyar parlamentnek - a napokban a tradicionális egyházak vezetőivel kampányolt. Gyűlésükön a Sopront „fenyegető hites veszély” is szóba került.

Színpadon a MIÉP sztárjai: Csurka, papok, Barbara. Időközi show Fotó: Uzoni P.

Nagy bajban van a MIÉP. Október 23-ai, szokásos megemlékezésükre már csupán négyezer „mélymagyar” volt kíváncsi a Hősök terén, és a párt vezére is láthatóan megrendült testi-lelki állapotban ismételte a már jól ismert judeofób paneleket. Soproni rendezvényükre nagy jóindulattal is csak kétszázan gyűltek össze a város legforgalmasabb díszterén. A színpadon otthonosan mozgó Sárdy Barbara itt sem rejtette véka alá dalnoki talentumait, bár elnöke, Csurka István végig mint „teljesen elfogulatlan, ígéretes egyetemistát” emlegette. Az énekesnő elmondása szerint a kopogtatócédulák gyűjtése során azzal a számára sajnálatos ténnyel volt kénytelen szembesülni, hogy már ebben a városban is „milyen nagy teret nyert a Hit Gyülekezete”. Ezért is érezte fontosnak, hogy ezekben a vészterhes időkben, amikor a magyarság és a „történelmi” egyházak koncepciózus ellehetetlenítése zajlik, legalább az ő megemlékezésükön jelen legyenek azok helyi vezetői. 
Ezt követően a soproni radikális magyarok fokozódó téblábolása közepette előbb a katolikus, majd a református és az evangélikus egyház helyi vezetőinek igehirdetése töltötte be a díszes teret. A beszédek alatti zavart mocorgás talán legkézenfekvőbb magyarázata az lehetett, hogy a Jeruzsálemet sirató Jézus, illetve Mózes hosszan idézett szavai kissé idegenül csengtek ebben a közegben. A papok után újra a közönség elé álló Sárdy diák-énekes-jelölt azonban nem zavartatta magát, sőt, hogy az egyházi méltóságok prédikációi után következő profán, politikai témában is fenntartsa a patetikus hangulatot, ő maga is a Bibliával fűszerezte mondandóját. 
Csurka István gyakorlatilag a két nappal később esedékes, a Hősök terére megkomponált beszédének főpróbáját tartotta Sopronban, és különösen az a rész sikerült látványosra, amikor a keresztényi szeretet jegyében, dühtől elfúló hangon ecsetelte, hogy szikrányi bosszú sincs a szívében, és mindenkinek meg tud bocsátani, aki „őszintén bocsánatot kér, és tesz valamit a nemzetért”. „De hol van ezek között egy ilyen?” - adta tanújelét ordítva Csurka abbéli keserűségének, hogy nincs kit feloldozni, majd az előtte felszólaló egyházi vezetőket a MIÉP lelkészeinek nyilvánítva kijelentette: „Velünk az Isten, de Magyarország csak akkor fog örökké élni, ha hiszünk magunkban.”