Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Bejön-e a lottó ötös?

Politikai primadonna, aki lottó ötöst jelent nekünk, és fél év múlva majd eltűnik, vagy új kihívó, akit nem szabad félvállról venni - így foglalhatnánk össze a Fidesz dilemmáját Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban. Két hónap alatt az új miniszterelnök vezényletével az MSZP „feljött” a Fideszre. Mindenesetre az ellenzék vezetői igyekeznek a pánikhangulatot elkerülni, és folyamatosan azt kommunikálják, hogy természetesek az új szocialista vezetés kezdeti sikerei, hiszen - ahogy Orbán Viktor nyugtatta a jobboldali tábort - „minden új kormány hivatalba lépésekor az első száz napnak megvan a sajátos karaktere, az emberek reménykednek”.


Gyurcsány Ferenc családtagjaival a Millenáris Parkban. Minden napra egy fotó Fotó: Vörös Szilárd

A kormányválság idején több fideszes politikus is úgy vélekedett, hogy rövid távon ugyan nem, de hosszú távon előnyösebb számukra Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választása, mint Kiss Péteré, mert bár Gyurcsány jobb kommunikátor, de nincs érdemi kormányzati és politikai tapasztalata. A kezdeti sikerek után majd a kormányzás nehézségei, a lobbicsoportok súlyos ölelése és a költségvetés tárgyalása hamar elkoptatja, az amortizációt pedig elősegíti az üzletemberből lett miniszterelnök korábbi - és esetleg előkerülő új - ügyeinek állandó napirenden tartása. Első blikkre azt mondták, hogy számukra „Gyurcsány lottó ötös.” 
A miniszterelnök-cseréhez - talán az előbbiek miatt is - a legnagyobb ellenzéki párt ellenfelei számára is meglepő visszafogottsággal viszonyult. Éppen azzal ellentétesen, ahogy azt több baloldali publicista rémképként felfestette: a Fidesz kihasználva a kormányválságot, a köztársasági elnök segítségével puccsal megszerzi a hatalmat, és tíz évre „ledarálja” a baloldalt. Augusztus végén, szeptember elején a Fidesz mindössze annyit kommunikált, hogy ők mérsékelt, kellő időben jól kormányozni képes párt. Neves jobboldali politikusok, politológusok és közgazdászok megalakították a „Polgári kormányzás 2006” védnöki testületet. Az üzenet az volt: megkezdték a felkészülést a kormányzati munkára, és két ciklusra szóló programot dolgoznak ki. Egyetlen fideszes politikus sem állt elő radikális szólamokkal, sőt kifejezetten nyugtatóan hatott a közéletre és a gazdaságra az ellenzékiek józansága. 
Eközben az is mindenkit meglepett, hogy Gyurcsány Ferenc vezetésével a szocialisták új politikai „terméket” hoztak létre: jelentős szja-csökkentés, a bankárkormány imidzsét romboló bankadó terve, új kormányprogram, egységes, kibeszéléstől mentes szocialista párt, érzelmekre is ható új jelszavak, szlogenek. Ráadásul Gyurcsány Ferenc jobban beszél, mint elődje, és a maga céljaira használta a médiát. A „minden napra egy fotó” píártézisnek megfelelően hol futva érkezett a munkahelyére, hol feltűrt ingujjban, vagy kifordított zsebekkel magyarázott egy fórumon, elfoglalva a lapfelületet más, különösen ellenzéki politikusoktól. Emellett a témákat és az eseményeket is tervszerűen „adagolták”, így a közbeszéd tematikáját is a Gyurcsány-stáb határozta meg, igaz, ebben óriási segítséget jelentett számukra a miniszterelnök- és pártvezetéscsere újszerűsége.

Fogáskeresés

A szeptember a fogáskeresés időszaka lett a Fidesz számára. Több területen igyekeztek Gyurcsány Ferencet megfogni, de általában csak a párt másod-, illetve harmadvonalbeli szereplői. Az egyik újra felmelegített téma az egykori minisztertanácsi nyaraló „visszalízingelős” megvásárlása. A támadó fél a korábban ugyancsak ezzel a témával foglalkozó, ifjú feltörekvő Szíjjártó Péter volt, aki újra lement Balatonöszödre, hogy az ominózus villa előtt ismételje el korábbi, amúgy igencsak súlyos állításait a 90-es évek eleji üzletről. Emellett parlamenti interpellációkban is igyekeztek sulykolni a gyanúsan meggazdagodó milliárdos képét.
A Magyar Nemzet az új miniszterelnök parlamenti szavazására időzítette azt a sorozatot, amely egy Kulcsárnak tulajdonított - a lapnak az ügyvéd által átadott vagy az ügyészségtől kiszivárogtatott - vallomásra alapozva hírbe hozott egy sor baloldali politikust. A cikksorozat dramaturgiája pofonegyszerűre sikeredett: a „csúcsponton” Gyurcsány neve került elő.
Menetközben Demeter Ervin egykori titkosszolgálati miniszter folyamatosan igyekezett Gyurcsányt a Kulcsár-ügyben érintett politikusnak láttatni. Az akció végpontja a kormányprogram parlamenti vitája volt, ahol a Magyar Nemzet honlapján megjelent dokumentumokra hivatkozva Áder János fideszes frakcióvezető rendkívüli fejleményeket említve időt kért, majd Répássy Róbertre testálva a magyarázkodást, igyekeztek megzavarni a miniszterelnök-választás procedúráját. Az obstrukció nem járt sikerrel.
A „régi ügyek” sorozat további részei: egy Gyurcsány-tulajdonban levő cég bezárása, a dolgozók elbocsátása, egykori KISZ-vezérség, és ehhez - persze áttételesen - Csillebérc eladása. 
Újdonságot Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban csak maga Gyurcsány Ferenc hozott. A hirtelen rendkívül sokat beszélő és nyilatkozó, fórumokon szereplő szocialista politikusnak a Fidesz szerencséjére akadt egy-két rosszul sikerült mondata.
Egyik vasárnap este az MTV 1-en arra a kérdésre, hogy miként vélekedik felesége a politikai ambícióról, Gyurcsány - miután több körben megdicsérte társát - azt találta mondani, hogy „tudja a feleség, hol a helye”. Pár nappal később a Nap-keltében pedig elragadta a beszéd heve, és a drámai fokozásban odáig jutott, hogy „akinek kétszobás lakása van, az általában megérdemelne hármat, akinek három, az négyet, akinek négy, az egy családi házat. (...) Akinek öregecskedő felesége van, az fiatalabbat”.
A bíráló szerep Mátrai Márta osztályrésze lett, aki erősen fogalmazott napirend előtti felszólalásában: „Magam először nem hittem a fülemnek, de aztán Ön helyett is szégyelltem magam. Hányaveti mondat volt, amit mondott, de árulkodó. Arról árulkodott, hogy mit gondol Ön valójában; arról árulkodott, hogy az Ön számára az emberek csak tárgyak.” Gyurcsány egyébként több fórumon is bocsánatot kért inkriminált mondataiért. 
A miniszterelnök másik elszólása egy parlamenti vitanap megrendezésére ihlette a Fidesz-frakciót. A miniszterelnök egy kérdésre válaszolva a parlamentben amellett akart érvelni, hogy ma jobban élnek a magyarok, mint pár évvel ezelőtt, és azt találta mondani, hogy „nagy a jólét”. 
Az igazán éles megfogalmazásokra a jobboldali sajtó szereplői ragadtatták el magukat. Bayer Zsolt, a Magyar Nemzet közírója jelzi az alaphangot: „Takarodjon az országból Gyurcsány!” Egy-két „kedves jelző” a jobboldali „szakirodalomból”: harmadik utas posztkommunista, gátlástalan ambíciói vannak, pártállami kaméleon, lenyúlós, tolvaj stb. 
A Fidesz-közelinek tartott Reform című hetilap Gyurcsány-különszámot adott ki, amelyben több oldalon a politikus gyanúsnak tartott meggazdagodását taglalták a legvadabb állításoknak is teret adva. A lapot információink szerint 150 ezer példányban nyomtatták ki, és a lapszámot reklámozó óriásplakátkampány is rendkívüli nagyságúnak számít a hazai politikai életben. Korábban a Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas által kiadott Utolsó Figyelmeztetést (UFi) használta arra az ellenzék, hogy egy-egy képet belesulykoljon a köztudatba. Az UFi plakátjai segítségével igyekeztek a Medgyessy-kormányt mint bankárkormány közismertté tenni. A Reform plakátjának üzenete az volt, hogy nem lehet tudni, kicsoda valójában Gyurcsány: mágnás, nép-tribun vagy úttörő?

Az első ötlet: a privatizáció

Szeptember folyamán a Fidesz defenzívába kényszerült, csak reagálni tudott az MSZP-ben történtekre. Az első téma, amely valamelyest fordított az addig védekező Fidesz-kommunikáción: a privatizációellenes fellépés. Október elején Orbán Viktor a Fidesz parlamenti frakciójának ülésén bejelentette: a szövetség népszavazást kezdeményez a privatizáció leállításáról, mert a Gyurcsány-kormány közvagyont kiárusító programja élesen szembemegy a 2002-es választásokon többséget szerzett jóléti rendszerváltás ígéretével.
A jelszó kiadása után sorra álltak ki a nyilvánosság elé a Fidesz vezető politikusai. Áder János szerint „a szocialisták az aranytojást tojó tyúkot is eladják”; Pokorni Zoltán alelnök szerint a privatizáció „a magyar társadalom többségét bizonytalanságba taszító, felelőtlen politika”; Kövér László, a párt főideológusa pedig kijelentette: „Az állami tulajdon további eladását ezentúl nem privatizációnak, hanem a közvagyon kiárusításának és a jövő felélésének tekinthetjük.” Emellett a párt tájékoztató kampányba kezdett a privatizáció tényeinek ismertetésére, amelynek keretében új honlapot is indított. Később több napilapban, így a Népszabadságban is egész oldalas hirdetést adtak fel a privatizáció ellen. A Fidesz szerint a privatizáció Magyarországon betöltötte történelmi feladatát, a nemzet érdeke a posták, az elektromos vezetékek, a Szerencsejáték Rt., a Volán vállalatok és a Nemzeti Tankönyvkiadó közkézen maradása. 
Információink szerint a Fidesznek azért is fontos ez a téma, mert egy belső használatra készült felmérésből az derült ki, hogy a választók háromnegyede ellenzi a további privatizációt. Azóta igazi bozótharc alakult ki a privatizáció témakörében, a két politikai oldal egymásra licitálva magyarázza, hogy miért helyes, illetve miért helytelen a további magánosítás. 
Meglepő jelenség viszont, hogy mintha nem mernék Gyurcsány Ferencet interpellálni és kérdezni a parlamentben. A miniszterelnök-választást követően úgy tűnt, hogy a Fidesznek könnyű dolga lesz, hiszen „golyózáport” zúdíthat az állítólagos viselt dolgai miatt számukra „lottó ötös” kormányfőre. Kigyűjtve korábbi évek hasonló időszakának „interpellációs hajlandóságát”, elmondható, hogy a kezdeti fellángolást követően alábbhagyott a Gyurcsányt interpelláló és kérdező ellenzéki szándék, korábban Medgyessy Péter is kapott ennyi kérdést. Akit, mivel nem volt parlamenti debattőr, meglehetősen szerettek az ellenzéki képviselők „húzni”.
Gyurcsány egyébként kifejezetten konfrontatív válaszoló. Emlékezetes, hogy a privatizáció kapcsán élesen „beleszállt” a Fideszbe, azzal vádolva őket, hogy Kim Ir Szen és Révai útján járnak. A minap például Balla Mihály ellenzéki képviselőnek epésen szólt oda, mikor azt firtatta, hogy a miniszterelnök egyik korábbi cége bezárta kapuit, és több százan utcára kerültek. „Amit ön itt kérdésként feltesz, ámulatra ad okot, mert időnként az sem igaz, amit ön kérdez. Ez pedig azért nagy művészet! Egyébként tudhatná ön mindenre a választ, hiszen az önök kormánya, nyilván azért, mert mély szimpátiát érzett többek között irántam és családom iránt, 1998 és 2002 között többször megvizsgáltatta a teljes alumíniumipari privatizációt” - mondta Gyurcsány. 
Úgy tűnik, az mindenképpen meglepte a Fideszt, hogy Gyurcsány elődjével ellentétben provokatív, és meglepő válaszokra képes. Orbán Viktor azon állítására, hogy a kormányprogram egy üzleti terv, például elég nyersen azt válaszolta: ez is bizonyítja, hogy Orbán Viktor soha nem dolgozott, és nem látott még igazi üzleti tervet.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a Fidesz vezetői próbálják nyugtatgatni a tagságot, hogy nem okoz Gyurcsány komoly bajt, hiszen „sok a manír”. A kezdeti fellángolás abbamarad majd pár hónap múlva, mikor kiderül, hogy Gyurcsány nem képes „megvásárolni” a szocialista szavazókat, és emelkednek az energia- és a közüzemi árak, az MSZP akár vissza is zuhanhat oda, ahonnét szeptemberben elindult.