A bébik és a szépérzék

Alan Slater, az Exeter Egyetem személyiségfejlődéssel foglalkozó szakértője határozottan állítja, hogy már az alig öt órája a világon lévő apró emberke is teljes mértékben tisztában van azzal, hogy szép vagy csúnya ember arcát látja. Alan Slater meglehetősen újszerű kísérletsorozata folyamán szép és kevésbé szép egyének fotóit mutatta több mint száz újszülött csecsemőnek. A vizsgálat meglepő eredményt produkált: a gyerkőcök minden alkalommal szemlátomást több időt szenteltek a vonzó emberek portréinak tanulmányozására, mint csúnyább embertársaik fotóinak szemrevételezésére. Slater érvei szerint a magzati állapotban lévő bébik szemének és ajkainak fejlődésével egy időben kialakul az az érzékelőképesség, amelynek segítségével a magzat képes lesz megállapítani, hogy melyik arcról miként vélekedik majd. Ez a kísérlet volt az első olyan vizsgálat, amelyik bebizonyította, hogy a kisgyermekek is többé-kevésbé ugyanazokat az arcokat találják szépnek, mint amelyeket a felnőttek társadalma. 

Annak ellenére, hogy a személyiség fejlődésével foglalkozó pszichológus kísérletének bébi alanyait Angliából toborozta, nagy valószínűséggel állítható, hogy a szépség felismerésének jelensége ebben a meglehetősen fiatal életkorban más népek gyermekeinél is ugyanúgy fellelhető. A pszichológia tudományával foglalkozók többsége évek óta úgy tartja, hogy a szépség fogalmával kapcsolatos közvélekedések földrajzi határoktól függetlenül is többé-kevésbé ugyanazok. Slater véleménye szerint, ha váltakoznak is valamelyest az idők során, a különbségek nem túl változatosak vagy számottevőek. (Newsweek-Takács Gabi)