Szlazsánszky Ferenc
Könyv és csend

Csúnya világban élnénk, ha akár csak kis része is igaz lenne mindannak, amit a titkosszolgálatokról szóló könyvében ír Kende Péter. Állításainak lényege: a pártállami titkosszolgálatok átmentették magukat a demokráciába, és törvényben meghatározott tevékenységük mellett azóta is folytatják törvénytelen üzelmeiket. 

Bár egy háromszáz oldalas könyv egymondatos összefoglalója szükségképpen tűnhet túlzónak vagy akár irreálisnak, lehántva a sallangokat és a bulváros átkötő szövegeket Kende Titkos magyar szolgálatok című könyvéről, a következőket tudhatjuk meg: 
A III/III-as csoportfőnökség beáldozása árán a további négy titkosszolgálati csoportfőnökség a rendszerváltás után is folytathatta tevékenységét, mely tevékenységnek továbbra is jelentékeny részét képezte - képezi - az aktuális ellenzékkel szembeni „szolgálat”.
Kende szerint a titkosszolgálatoknál dolgozó, a bekerítésben, beszervezésben, befolyásolásban nagy jártasságra szert tett „profi figurák” pillanatok alatt képesek beszipkázni a vezetésükkel, felügyeletükkel megbízott politikusokat. (Is.) Akik viszont félnek „hozzányúlni” a Céghez, mivel tisztában vannak azzal, hogy a Cég által hozzáférhető információ a legnagyobb hatalom. 
A szóban forgó információk alapvetően két halmazba sorolhatók: az első halmazban azok az információk vannak, melyek rólam, családomról, pártomról, üzletfelemről, kétes pénzügyeimről, magánéletemről, gyenge pontjaimról szólnak, és amelyeknek semmiképpen nem szabad kiderülniük, mert karrierem végét jelenthetik. A másik halmazba viszont a politikai ellenfelemről, családjáról, pártjáról, üzletfeleiről stb. szóló dokumentumok tartoznak, melyek napvilágra kerülése akár politikai ellenfelem karrierjének a végét is jelentheti. 
Arra a kérdésre - amely talán fölmerül egy-két tisztességes emberben -, hogy miért nem tisztítják meg politikusaink a korrupt, törvénytelen tevékenységeket is gond nélkül felvállaló munkatársaktól a szolgálatokat, nem sok válasz kínálkozik. Az egy, ami mégis: nincsenek abban a helyzetben, hogy megtehetnék. Hogy miért? Először is azért, mert az összes pártban található a pártállam működtetésében érintett szereplő, és az újabbak között sincs olyan, aki rendelkezne megfelelő morális alappal, egyszersmind elegendő hatalommal egy ilyen változtatás véghezviteléhez. (Újabb jogos kérdés, hogy a morálisan alkalmasak vajon csak a szerencsétlen véletlen folytán nem kerülnek soha a megfelelő pozícióba?…) 
Kende szerint a titkosszolgálatok állítólag Kövér László titokminiszterkedése során dolgoztak a „lehető legszélesebben” a belpolitikában a „túloldal” terhére, a jelenség azonban nem köthető csupán a jobboldalhoz, hiszen a politikai ellenfelekkel kapcsolatos eredményekről „napi referálás ma is van, holnap is lesz”. Tovább színezi a képet, hogy a pártok ellenzékben is élhetnek a Cég szolgálataival, ugyanis még hatalmuk során gondoskodnak róla, hogy maradjanak beépített embereik a megfelelő pozíciókban. 
A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott szolgálatok az aktuális cél elérése érdekében hozzáférhetnek nem nyilvános adatbázisokhoz, APEH-folyószámláktól kezdve magán e-maileken, telefonhívás-listákon, hitelkártyás vásárlások dokumentációján, orvosi kezelések, kiváltott receptek listáján át a megfigyelt személy internetes látogatásáig mindenhez, ami fontos lehet, de a módszerekhez adott esetben a likvidálás is hozzátartozhat - sugallja a könyv.
A láthatatlan kezek elérnek a nyomtatott sajtótól a televíziók archívumain keresztül a média-adatbázisokig, szükség esetén híreket gyártanak vagy éppen „radíroznak ki” a közéletből - tudható meg továbbá Dr. Kende művéből. 
Az író természetesen időről időre megnevezi információi forrásait - ismert közéleti személyeket -, a legmeredekebb állításokat ugyanakkor „regényesíti”. Talán ez is oka lehet annak, hogy - bár lehangolóan sötét képet fest a valóságról, egyszersmind az összes politikai erőnek jelentős érdeksérelmet okoz - egy hónappal a könyv megjelenése után sem hallani különösebb felhördülést egyik oldalról sem. Sőt, a csend már-már feltűnő.