Bányai László
Szajjid Kutb kottája

2001. szeptember 11. mára fogalommá vált. Sokan sokféleképpen elemzik az azóta történteket. Pedig a terrorizmus elleni küzdelem is háború, amit meg kell nyerni. Ha nincs egyetértés a célok, eszközök és a menet tekintetében, a győzelem esélye csökkenhet. Magyarország ebben a küzdelemben hamarosan közvetlenül is érintett lehet, miután Zavahiri, az al-Kaida helyettes parancsnoka és fő ideológusa hazánkat is támadással fenyegette meg.

Ajjat al-Zavahiri üzenete az al-Dzsazíra televíziócsatornán. A Doktor minden „cionistát” kiirtana Fotó: Reuters

Kik ellen vívjuk ezt a háborút? A nemzetközi terrorizmus kifejezés keveset mond. A terror elleni háború a muszlim fundamentalizmus militáns ága, az iszlám dzsihádisták ellen folyik. Oszama bin Laden és az al-Kaida, valamint a dzsihádista terror világhálózata „a keresztesek (értsd: keresztény többségű országok) és a zsidók” (értsd: Izrael és a világ zsidósága) ellen háborúzik. A terror az iszlám militáns fundamentalizmus (vahabizmus) erőszakos megnyilvánulási formája. Beszlán, a Bali-szigetek, Moszkva, Madrid, Jeruzsálem és Beér-Seva „a keresztesek és a zsidók” ellen vívott terrorháború állomásai. Az iszlám terror nem tesz különbséget polgár és katona, férfi és nő, felnőtt és gyermek között, céljai elérése érdekében egyformán megsemmisítendő ellenségnek tekinti őket. Közvetlen céljuk a keresztes Egyesült Államok (Európa) és Izrael elpusztítása. A végső cél pedig az iszlám törvényeken, a sarián alapuló világállam megvalósítása.
Bár az iszlám fundamentalista terror jóval 2001 előttre megy vissza, sőt Izrael földjén csaknem száz éves, a fordulópontja mégis 2001-re esik. Az Egyesült Államok elnöke, George W. Bush a New York-i ikertornyok lerombolása után üzent hadat a terrorizmusnak. A küzdelem nemcsak katonai természetű, hiszen a zsidó-keresztény világnak az iszlám kirekesztő, világuralomra törekvő változatával is harcolnia kell. 
A terrorizmus elleni harc első lépéseként az Egyesült Államok szövetségeseivel az oldalán fosztotta meg hatalmától az al-Kaidának logisztikai hátteret biztosító tálib rezsimet Afganisztánban. Ezt a háborút az ENSZ Biztonsági Tanácsa még szentesítette. Bár a terrorcsoport vezetését is megtizedelték, a szervezetet teljesen felszámolni nem tudták. Afganisztán jelentős részét ma is a tálib erőkkel szövetkező helyi hadurak tartják ellenőrzésük alatt. Washington azonban e küzdelemhez megnyerte a szomszédos mélyen iszlám ország, Pakisztán támogatását is. Pervez Musarraf tábornok, pakisztáni elnök is csatlakozott a Pakisztán és Afganisztán határán rejtőzködő al-Kaida és a tálib erők ellen vívott háborúhoz. Bár általános választásokat tartanak Afganisztánban, az ország pacifikálását és a terroristáktól való megtisztítását idáig nem sikerült elérni.
A terrorizmus elleni egységfront Irak ügyében megbomlott. Bushnak nem sikerült a francia-német-orosz tengelyt maga mellé állítania. Bár az ENSZ Biztonsági Tanácsa a fegyveres erő alkalmazására kifejezetten felhatalmazást nem adott, senki sem tagadhatja, hogy Bagdad kötelező BT-határozatokat sértett, és emiatt a politikai testület „súlyos következményeket” helyezett kilátásba. A Szaddám Huszein elleni háborút az angolszász koalíció hivatalosan a terrorizmussal fenntartott kapcsolatai és tömegpusztító fegyverei miatt indította. A gyorsan megvívott, sikeres háborút azonban nem követte gyors konszolidáció. Éppen ellenkezőleg: Irak az iszlám fundamentalista terrorizmus fő hadszínterévé vált. Szadr Mahdi hadseregét és Abu Muszav az-Zarkavi terroristáit Irán fegyverezte fel és pénzeli. Iránban és Szíriában megértették, hogy addig vannak biztonságban, amíg az amerikaiakat Irakban kötik le. 
E hadjárat politikai célja az arab világnak egy Egyiptom, Jordánia, Törökország és Irak részvételével kialakított terrorellenes politikai szövetség mentén való kettéosztása volt. A Bush-féle „gonoszok tengelyében” Irak mellett Irán és Észak-Korea is szerepelt. Irán összehasonlíthatatlanul veszélyesebb Iraknál: Teherán fegyverekkel és pénzzel támogatja az iszlám fundamentalista terrorhálózatot. Az al-Kaida, a libanoni Hezbollah, a palesztin Hamasz és az Iszlám Dzsihád világhálózata, Szadr miliciája és Abu Muszav az-Zarkavi terroristái, valamint a megszámlálhatatlan iszlám frontok és hadseregek mind teheráni érdekeltségek. A Gázai övezetet, Júdeát és Szamáriát ma túlnyomórészt Iránból irányított és pénzelt terrorszervezetek ellenőrzik. Az iráni titkosszolgálat világszerte részt vesz merényletek megtervezésében és végrehajtásában. Irán eközben kínai, orosz és pakisztáni segítséggel atomfegyver előállítására is törekszik. A buseri atomreaktor, a natanzi és kastani centrifugák rövidesen dúsíthatják a negyven tonna nyers urániumot, és Irán évente legkevesebb tíz atombombát gyárthat. Teherán egyébként sikerrel tesztelte a Sihab 3-4 rakétákat, amelyekre atomtöltetek is szerelhetők. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) követelését, hogy hagyjon fel az uránium dúsításával és a centrifugák építésével, Irán elutasította. Teherán elé most november 25-ei határidőt tűztek. Akkorra a NAÜ ismét összeül, hogy eldöntse, a Biztonsági Tanács elé utalja-e az ügyet. 
Izraelt az iráni atombomba a Sihab 4 rakétával együtt a létében fenyegeti. A múltban a mullahok több ízben jelezték: Izraelt el akarják törölni a térképről. Washingtonban és Jeruzsálemben világos, hogy rövidesen történnie kell valaminek. Egy Iránra mért csapás megkönnyíthetné az iraki konszolidáció útját is, arról nem is beszélve, hogy egy Irán elleni támadás halálos csapást mérhetne a palesztin terrorizmusra is. 
A tamil-szingaléz, a csecsen-orosz, a palesztin-izraeli nemcsak helyi konfliktus, de része az iszlám világállam megteremtését célzó mozgalomnak. E konfliktusok muszlim fele emiatt áll ellent mindenféle politikai megoldási kísérletnek. A muszlim terroristák által Berlinben szervezendő nemzetközi konferencián akarták meghirdetni az egyetemes dzsihádot Izrael és az Egyesült Államok ellen. A keresztesek elleni szent háborúból Európa - a madridi vasúti merényletek ellenére - egyelőre kimarad. Szajjid Kutb, az iszlám fundamentalizmus szellemi atyja szerint onnan tudjuk meg, hogy elérkezett-e az iszlám dzsihád ideje, ha sikerül Izraelt a muszlimoknak legyőznie. Ha Jeruzsálem megadja magát, „semmi sem állhat meg a mudzsaheddinek előtt. Európa és az Egyesült Államok önként a markukba hullik” - írta Kutb. Teherán atomfegyverkezése és a Hezbollahot, a Hamaszt, az Iszlám Dzsihádot valamint Arafatot támogató terrorista politikája is Szajjid Kutb kottáját követi.
A szunnita bin Laden és a síita Irán képes volt szövetkezni egymással. Európának, Izraelnek és az Egyesült Államoknak is ugyanezt kellene tennie. Ha Európa ebben nem partner, az Egyesült Államoknak egyedül kell lépnie. Az Iránra mért csapás nélkül ugyanis az iszlám terror elleni háborút nem lehet megnyerni. Ha Washington sem lép, nem marad más hátra: Izraelnek kell cselekednie.