Ducza Krisztina
High-tech – azaz a technika ragyogása

Az összes építészeti stílus közül talán a high-tech az, amelyik rendületlenül tartja magát a közkedveltségi rangsorban. Eddig soha nem volt vezető stílustrend, mindig másodlagos, szélsőségesebb változata szubkulturális jellegű maradt, viszont foszlányokban minden mai enteriőrben megtalálható. Ahol a televíziót, hi-fi berendezést nem rejtik szekrényekbe, hanem nyíltan része a térnek, ott máris beszélhetünk a technikai-műszaki szépség esztétikai élményként való szerepéről. 

Milánói irodaház 

A high-tech stílus a többi stílussal ellentétben nem forma- és mintaalkotásával vált elkülöníthető stílussá, hanem leginkább anyaghasználatáról és szerkezeti megoldásairól lehet felismerni.
Funkcionalista szemléletéből fakadóan valóban minden tárgya profi, azaz a célnak tökéletesen megfelel, a lelkét viszont gyökerestől kitépték. Minél távolabb az emberi érzelmektől, gyengeségektől, romlandóságtól és halandóságtól! Cél a változhatatlan, személytelen, teljes mértékben gépies világ megalkotása, amelyben az ember minden természetességét ordító tökéletlenségnek érzi, és akaratlanul is, zavarba ejtően profinak szeretne hatni. 
A szélsőségesen high-tech stílusú emberek zenéje a techno, az elektronikus dübörgés, szórakozóhelyük a diszkó, és az ehhez kapcsolódó életvitel, melyet a földi valóságtól minél inkább elrugaszkodott öltözék fejez ki. 
Igaz, hogy e szubkulturális jelenség alkotta a high-tech stílust, amely töményen a többség számára emészthetetlen és taszító, de erényeit mégis átültetik majdnem minden modern belső téralkotásnál. 

Körkonyha 

Ipari stílus

Lakberendezésben a stílus legjellegzetesebb vonásai a fényes felületek, acélszerkezetek, üveg használata. Legtöbbször magasfényű lakkokkal festenek, márvánnyal burkolnak és bőrrel kárpitoznak. A high-tech tereket sokszor színes neonfénnyel világítják be, ami még inkább fokozza a természetellenesen gépies hatást. Ez az ipari anyaghasználat leginkább a konyhában helyénvaló, ahol a rozsdamentes acélmosogatók, munkafelületek, krómozott háztartási gépek könynyen tisztán tarthatók. Az impregnált beton-, gumi-, fémpadló pedig higiéniát, biztonságot sugall. 
A lélegzetelállítóan vékony krómozott acélszerkezeteket mesteri üvegfelületekkel párosítják, hogy a légiesség hatását fokozzák. A hightech nem akarja tudomásul venni, hogy egy lakásba van zárva, de még az egész világűrt is szűknek érzi. Szöges ellentétben áll az otthonos kis kuckókat kialakító vágyókkal. A családos emberek idegenkednek tőle, a gyerekszobát pedig kifejezetten horrorisztikus dolog high-techben berendezni. 
A high-tech nem akarja a szerkezeteket elrejteni, úgymond felöltöztetni. Nem célja gyönyörködtetéssel szolgálni. Pökhendien magabiztos, és mintegy azt mondja, én így is szép vagyok. Tessék a létemet csodálni! Én öncél vagyok. Ennek persze sok helyen van létjogosultsága, de ahol a vizuális kommunikációval valami mást szeretnénk mondani, legfőképpen az otthonunkban, ott semmiképp sem érdemes behódolni a mégoly magas szintű technikai megoldásoknak sem! Legtöbben nem építészeti csodáknak kívánunk hódolni az otthonunkban, hanem a családunk és magunk testi-lelki regenerálódását szeretnénk elősegíteni. Ezt pedig leginkább meleg színekkel és barátságos formákkal tudjuk megtenni. 

Mértékkel jó 

A nyolcvanas-kilencvenes években sok otthont alakítottak teljes egészében high-tech stílusban, de gyorsan kiderült, hogy hosszú távon élhetetlenek. Ma már igyekeznek lágyítani a lakásokat természetes anyagokkal, például nemes faanyagokkal, kövekkel, intenzív, meleg színekkel. E kiegészítőkkel szemben is követelmény a minőség és egyszerűség. Így jönnek létre azok az eklektikus enteriőrök, melyek a high-technek köszönhetően továbbra is profik, de a különböző, más stílusú elemekkel otthonossá is válnak. A merészebbek nem is állnak meg a finomításoknál, hanem kifejezetten meghökkentés céljával virtuóz barokk darabokat állítanak be, amivel erős ellenpontokat képezve valóban extra hatást érnek el. Az átlagember szintjén ez az eklektika úgy valósul meg, hogy elvárjuk a lakásunktól a teljes kiszolgálást - amennyire persze a pénztárcánk engedi -, de sokszor mégis a szívünkre hallgatva, nem az eszünkre, a szebbet választjuk, és nem a praktikusabbat. A vékony alumíniumlábas üveg dohányzóasztal például biztosan könnyebben elmozdítható, mint a tömör fa, de ha egyszer agyoncsapja a süppedős, romantikusan ívelt kanapénkat, biztos nem állítjuk elé. Vagy inkább többet takarítunk, és ápoljuk évi kétszer az élő fa munkapultunkat, minthogy kongó jéghideg acélon kelljen nap mint nap kenyeret szelnünk. A tetőtől talpig high-tech stílus a magánszférából visszaszorult az irodákba, középületekbe, ahol a személytelenség elviselhető. Sőt, sokak számára bizalomgerjesztő, mivel a tudás-hatalom-pénz, azaz a profizmus hatását kelti. Bár sokan beismerik, hogy az ilyen helyeken kényelmetlenül érzik magukat, mégis, ki ne szeretne profi ügyvédet, profi pénzintézetet, profi fogorvost?! 
A high-tech egy szuper stílus. Karakteres és kifejező, de lakáson belül mértékkel alkalmazandó. 
Hacsak nem a távirányító a házastársunk.