Hetek - VIII. évfolyam, 41. szám, 2004. október 08

Meglepetésre nem kapta meg a szükséges támogatást Jánosi György választmányi elnök az úgynevezett jelölőkongresszuson, amely egyfajta előválasztásként funkcionál az MSZP-n belül. A tisztségért már csak ketten, Csiha Judit és Simon Gábor, jelenlegi elnökhelyettesek vannak versenyben. A velük készített interjúinkból kiderül, hogy a „lendületvétel állapotában” levő MSZP-ben az új kulcskifejezés az együttműködés.

- Miért tartja fontosnak, hogy elinduljon ezért a tisztségért, illetve miért fogadta el ezt a felkérést?
- Rövid válaszom: hogy jó választmányi elnök legyek. Hozzátartozik a történeti hűséghez, hogy az elmúlt négy évben számos felkérést kaptam, hogy vállalkozzak erre, de eddig ezeket elhárítottam. Most azért vállaltam el, mert egyrészt többen jelöltek, másrészt most egy olyan együttműködés van kialakulóban a párt különböző testületei között, ami segít, hogy ez egy tényleg egységesen dolgozó, közösen ügyeket eldöntő és végigvivő párt legyen.
Eddig az volt a baj - ha ezt bajnak lehet tekinteni -, hogy az egyes testületek egy-egy szigetként működtek egymás mellett. Nem volt meg közöttük a koordinációs eljárás tartalmilag, csak formailag. Szépen mindenki kipipálta ezeket az alapszabályban is rögzített „köröket”, de nem működött együtt igazán. Ennek is tudom be azokat a döccenőket, amelyek a működésben az utóbbi 4-5 évben tapasztalhatók voltak.
Most esélyt látok arra, hogy mindenki komolyan végiggondolja, mi az, amit tennünk kell a választásokon való sikeres részvételért. Körvonalazódnak már az együttműködésnek a különféle technikái.
- Azt láttam idáig, hogy volt olyan választmányi elnök, aki csak betöltötte ezt a pozíciót, és volt, aki nagyon markánsan politizált ebből a helyzetből. Utóbbi esetben Jánosi Györgyre gondolok, aki mintegy a belső ellenzékként odamondogatott folyamatosan a párt vezetőinek, sőt olykor kritizálta a kormányt.
- Nézze, az odamondogatásnak helye van továbbra is, de házon belül. A nyilvánosság elé kivinni ezeket az ügyeket káros. Ez pontosan úgy működik, mint minden döntés. Maga a döntés nyilvános, az odavezető út nem - ahogy nagyon helyesen ezt az új miniszterelnökünk néhány napja megfogalmazta. Egy pártnak is úgy kell működnie, mint minden más szervezetnek. Sőt a pártnak talán még inkább a többiekhez képest: a viták szükségszerűek, akár hevesek, akár kevésbé hevesek. Mindenfélét lehet a másiknak mondani, és minden érvet fel lehet használni a másik meggyőzésére, de ha egyszer döntött egy politikai párt, akkor az a döntés szent.
- A választmány elnökeként karakteres szerepet lehet betölteni a politika színpadán, hiszen akár az is előfordulhat, hogy „a pártvezetés-elnökség” és a választmány között önálló véleményt is ki lehet alakítani.
- Igen. Önálló véleményt, ami nem ellentétes egy meglévő másik testületi döntéssel, de sok olyat ki lehet alakítani, ami más testületnél például nem fordul elő.
- A választmány az a fórum, az a párton belüli „miniparlament”, ahol a különböző platformok, politikai elképzelések ütköznek?
- Igen. Az a választmány sajátossága, hogy ide nem választással kerülnek a küldöttek, hanem a pártszervezetek egy bizonyos metódus alapján küldik őket. Itt jelen vannak a területi alapon szervezett szervezetek, megtalálhatóak a tagozatok és platformok, és a választmányi ülésen azok a viták zajlanak le, amit napirendre tűzünk ezek között a küldöttek között.
Hogy tovább színesítsem a képet, a küldöttek egy része - ha úgy tetszik - kötött mandátummal érkezik a küldő szervezetétől, de miután a küldöttek között nagyon sok a politikus egyéniség, óhatatlanul sokszor elmondja azt, amit önmaga személyesen gondol. Magyarán műhelyvita alakul ki, s amikor minden érv elhangzott, döntünk.
A választmánynak emellett a politikai stratégiai képzés is a feladata. Aktuális politikai kérdésekben meg kell nyilatkoznia. Ellenőrző feladata is van, hiszen mind az elnökséget, mind az országgyűlési képviselőket, a frakciót beszámoltathatja. A párton, pártelnökségen keresztül képet kaphat a kormány munkájáról, és adhat fel megrendeléseket. Ez egy puhább ellenőrzés, de mégiscsak ellenőrzése a kormánynak. Olyan feladatokat róhat az elnökségre vagy a szervezetekre, ami ahhoz szükséges, hogy a politika, amit elhatároztunk, megvalósuljon.

- Eddig több ízben a választmány elnökhelyetteseként tevékenykedett a pártban. Most itt az előrelépés ideje?
- Valóban, évekig a választmány elnökhelyetteseként a szervezeti, személyi, költségvetési ügyek bizottságát vezettem. Jól látom azt, hogy a szervezeten belüli teendőkben, változtatásokban hova kell a hangsúlyt tenni.
- Nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom, hogy a pártok szerkezeti felépítését nem sokan értik a magyar újságolvasók közül. Mi egy választmányi elnök funkciója? Önálló funkcióról van szó a párton belül? Milyen súllyal bír a személye? Milyen döntés és hatáskör tartozik hozzá?
- Én a testület felől közelítem meg, és azt mondom, hogy a választmány egy fontos szervezeti egysége az MSZP-nek, hiszen mint a párt parlamentje, egyszerre kontrollál és koordinál, egyszerre hozza felszínre a párton belüli véleményeket, közösségeknek, szervezeteknek, a választmány tagjainak álláspontját, segít a politikai vélemények kialakításában, megfogalmazásában. Ugyanakkor a választmány egy stratégiaalkotó szervezet is, ahol az országos elnökséggel együttes döntésekben világos, tervezhető, kiszámítható politikai működést kell megtervezni a következő időszakban. Nagyon széles lehetőségekkel rendelkező párttestület. Azt gondolom, hogy a következő időszakban a szerepét, a helyét, a súlyát megerősítve kell az MSZP szervezeti működését terveznünk.
Míg az elnökség a napi, operatívabb feladatokat ellátó testület, addig a választmány inkább stratégiai, távlatosabb, a politikai álláspontok kialakításában minél szélesebb kört bevonó testületként működik. A következő időszakban ebből eredendően három olyan területtel kell majd foglalkozni, amik az általam - ha úgy tetszik - legfontosabb kérdéseknek tekinthetők.
- Például?
- Egyrészt a kormányprogram megvalósításának az ellenőrzése, visszajelzések adása és a programnak - amely szervesen illeszkedik az MSZP pártprogramjához, illetve ahhoz az új programhoz, melyet Hiller István neve fémjelez (Új magyar szociáldemokrácia) - a nyomon követése.
Emellett kiemelt terület, hogy jól működjön a párton belüli vélemény- és információcsere, hiszen ez az a tevékenység, ahova delegáltjaikon keresztül a szervezetek, a párton belüli közösségek, szellemi áramlatok úgymond „be vannak kapcsolva”. Itt alakulnak ki olyan politikai vélemények, álláspontok, amik aztán az MSZP politikáját képesek befolyásolni. A harmadik kérdés a 2006-os választási felkészülés elindítása, és abban való szerepvállalásnak a feladata. Ezt azért gondolom nagyon fontos területnek, mert túl a kormányzati ciklus félidején látnunk kell, hogy 2006 hamar itt lesz, a választók megszólítása komoly feladat.
- Ön hogyan viszonyul az MSZP-n belül lezajló folyamatokhoz?
- Most alakult ki egy olyan politikai helyzet, amikor az MSZP 2006-ig aktív, erős, lendületes, stabil kormányzással megteremti annak a lehetőségét, hogy 2006-ban választási győzelmet szerezzünk.
- Jánosi György markánsan jelenítette meg a véleményét. Ön ugyanígy kívánja ellátni ezt a feladatot?
- A következő két évnek az együttműködésről kell szólnia. Kevésbé a szembenállásról. Ha 2006-ban győzni akarunk, akkor ahhoz mindenkinek egy irányba kell húzni. Ha változtatni akarunk, akkor a választmány esetében a működésben, a kezdeményező szerep gyakorlásában, a döntések-együttdöntések meghozatalának gyakorlásában látom azokat a pontokat, ahol változtatni kell. A választmányt közelebb kell vinni a párt tagjaihoz: minél szélesebb körből itt, ebben a testületben összegeződjenek azok a vélemények, amik aztán majd egy politikai álláspontként meg tudnak jelenni az MSZP esetében.