„Oroszország kész megelőző csapást mérni a terroristák bázisaira a világ bármely térségében” - jelentette ki Jurij Balujevszkij orosz vezérkari főnök néhány nappal a beszlani túsztragédia után. Az orosz tábornok kijelentése nemcsak visszatetszést, hanem meghökkenést és félelmet váltott ki a volt szovjet tagköztársaságokban, és a világ minden táján - közölte egyidejűleg az angol Reuters és a német AFP hírügynökség.
Balujevszkij bejelentése nyugati megfigyelők szerint veszélyes a nemzetközi jogra, és félreérthetetlenül utánozza a megelőző csapásról szóló, erősen vitatott amerikai koncepciót. A szakértők úgy vélik, hogy az orosz fenyegetés nem az egész világra vonatkozik, hanem csak az orosz érdekszférába tartozó területekre, vagyis a volt szovjet tagköztársaságokra, legfőképp pedig a kaukázusi és közép-ázsiai régióra. Jonathan Eyal brit Oroszország-kutató szerint a „célország” Örményország, Azerbajdzsán és az öt közép-ázsiai volt szovjetköztársaság lehet. Nagy a feszültség azonban Oroszország és Grúzia között is, mivel az új grúz vezetés komoly erőfeszítéseket tesz a területén létező, de mindmáig autonómiát élvező Dél-Oszétia „erőteljesebb ellenőrzésére”.
Ahmed Zakajev, Aszlan Masz-hadov csecsen szakadár vezető londoni képviselője Európát ért fenyegetésnek nevezte Balujevszkij szavait. „Nem zárom ki, hogy az oroszok megpróbálják majd Európa bármely országában megtenni azt, amit már elkövettek Katarban” - utalt arra, hogy a katari hatóságok két orosz ügynököt gyanúsítanak azzal, hogy február 13-án Dohában, egy pokolgépes merényletben megölték Zelimhan Jandarbijev volt csecsen elnököt.
Időközben kiszivárogtatták azt a hírt, hogy a terrorizmus elleni együttműködés jegyében izraeli felderítő tisztek jártak Moszkvában, és két orosz tiszt érkezett Tel-Avivba. Az izraeli terrorellenes eljárások a világon a legfejlettebbek közé tartoznak, az együttműködés pedig az információ páratlan tárházát jelentheti Oroszországnak. A kooperáció ugyanakkor gondot is okozhat a Kremlnek, amely nem szeretné magától teljesen elidegeníteni a muzulmán világot,
amellyel Moszkva jelentős politikai és gazdasági kapcsolatokat ápol. Ez különösen igaz Iránra, amelynek Moszkva éppen atomenergetikai programjának megvalósításában nyújt jelentős segítséget, miközben azon igyekszik, hogy a diplomácia és a gazdaság terén is megvesse a lábát a perzsák földjén.
Bar-Noi, az orosz terrorizmus-ellenes politika izraeli szakértője az izraeli Herzlia Nemzetközi Terrorizmus Elleni Intézetében kijelentette: „Az izraeli segítség egyik nagy előnye Oroszország számára az, hogy Izrael Európától és az Egyesült Államoktól eltérően nem szabná feltételül a csecsenföldi orosz hadműveletek korlátozását.”
Izrael tehát hajlandó segítséget nyújtani Oroszországnak az iszlám terror elleni megelőző csapáshoz, ugyanakkor - mint annak sok évtizede gyakorlója - erősen gondolkodik azon, hogy ugyancsak megelőző csapással véget vessen az oroszok által támogatott iráni atomprogramnak. Mint köztudott, Jeruzsálem Teheránt tartja egyik legfőbb ellenségének. S az
a nyíltan bevallott cél, hogy Irán a Közel-Kelet atomhatalmává kíván válni, automatikusan felveti a kérdést: vajon meddig tűri egyáltalán e szándékot Izrael. Az az Izrael, amely már huszonhárom évvel ezelőtt, 1981. június 7-én, mintegy megelőző csapásként lebombázta az iraki Oszirakban francia segítséggel már-már teljesen felépült atomreaktort.
Ennek megismétlődésétől való félelmében jelentette ki az iráni forradalmi gárdisták egyik vezetője a minap, hogy ha Izrael támadást intéz a buseri iráni nukleáris központ ellen, akkor Irán csapást mér az izraeli Dimona atomreaktorára. „Ha Izrael egyetlen rakétát is kilő a buseri központra, örökre elfelejtheti Dimonát, ahol gyártja és őrzi atomfegyvereit, és Izrael lesz a felelős e tettek szörnyű következményeiért” - nyilatkozott az iráni sajtónak Mohammed Baker Zolkadr tábornok.