Munkatársainktól
Vita a tőkésosztályról

Az elmúlt napokban a szocialisták „előbányászták” az agrárminisztérium dokumentumai közül, hogy Orbán Viktor volt miniszterelnök feleségének cége - férje hivatali ideje alatt - jelentős állami támogatást kapott. A agrárminiszter állítja: Lévai Anikó által negyedrészben tulajdonolt Szárhely-dűlő-Sárazsadony- Tokaj-Hegyalja Kft. ugyanolyan jogcímen jutott összesen 41 millió 475 ezer forinthoz az államkasszából, mint a szabaddemokrata Wekler Ferenc érdekeltségébe tartozó cégek. 

Korai szüret. Kinek okoz örömöt? Fotó: MTI

Egy átlagos évben mintegy 60 milliárd forintot osztottak ki fejlesztési, beruházási, ültetvénytelepítési támogatásként vissza nem térítendő formában. Ehhez jöttek még a fejlesztésre igénybe vehető kamatmentes vagy kamattámogatásos kölcsönök. 
Tarján Zoltán, az agrárminisztérium főosztályvezetője a Heteknek elmondta: a megyei földművelési hivatal vezetője volt az, aki miniszteri meghatalmazás alapján ezekben a pályázati ügyekben a döntéseket hozta egy előtte működő bizottság javaslata alapján. A pénzt a Magyar Államkincstár utalta. A kincstárban működik az Országos Támogatásokat Monitorizáló Rendszer, amely a kormányrendelet alapján minden pályázótól bekért adatlapok mentén követi a beruházás támogatásának folyamatát. 
A szakember kifejtette: évente 5-6 ezer ember nyert a pályázatokból. Mint mondta: „a törvény előtt mindenki egyenlő, az pedig etikai kérdés - amit nem óhajtok vizsgálni -, hogy milyen politikai közszereplő milyen támogatást tart etikusnak igénybe venni. Amennyiben egy cég bejegyzett, van földterülete, a tulajdoni lapjával ezt igazolja, van neki egy kertész embere, aki ezt az egészet vezeti, van egy jó terve, ezt ellenőrizzük, mit kell még csinálni?!”
Juhász Pál egyetemi tanár, agrárszakértő elmondta: az ültetvénytelepítési, úgynevezett automatikus támogatás - erdőnél, szőlőnél, gyümölcsöknél - azt jelenti, hogy ha a pályázat megfelel a törvényeknek, akkor a támogatást oda kell adni. A szakember számításai szerint tavaly például 270 milliárd forint ment ki összesen vissza nem térítendő támogatásokra.
Ez támogatási forma egyébként az EU-ba lépésig, idén májusig élt. Indoka az alábbi volt: a nyolcvanas évek végi értékesítési válság, illetve a rendszerváltás tulajdonosi zavarai miatt például szőlőben a 110 ezer, nyilvántartás szerinti ültetvény a valóságban 70 ezer hektárra csökkent. Hasonló módon az igényes gyümölcsültetvények mintegy negyven százaléka a rendszerváltás „során” gazdátlanná vált. Emellett a nyolcvanas évek eleje óta nem volt igazi megújulás az ültetvénygazdálkodásban. „Erről mindenki tudott és mindenki használta is; amiért nem használták nagyobb tömegben, hogy azért a szőlőtelepítés drága dolog, még ha a felét vagy hatvan százalékát fizeti az állam, akkor is - tette hozzá Juhász Pál. - Az ellenőrzés kérdése azért »rázós« feladat, mert nincsenek - most szőlőről beszélve - elég specifikált térségi programok, nincs mihez mérni. Az általános normák megvannak, az üzleti tervet le kell adni, a hegyközségeknek vannak előírásaik, hogy ott milyen fajtákat lehet ültetni.” 
Egy neve elhallgatását kérő agrármenedzser elmondta: a pályázatokat két okból is körbelengi a korrupció gyanúja. Egyrészről azért, mert a pályázatok megvalósulását - vagyis az állami pénzek hasznosulását - az EU-val ellentétben nem kísérték érdemben figyelemmel. Másrészről pedig a rendszer kritikusai szerint az üzleti szféra egyéb területeihez hasonlóan a mezőgazdasági támogatásoknál is tetten érhető, ám szinte bizonyíthatatlan gyakorlat „visszaosztás”.