Vagyim Arisztov
Putyin válasza

Szeptember 15-én különleges híradás szakította meg az orosz tévéműsorokat. Putyin elnök rendkívüli kormányülést hívott össze, melyre meghívást kaptak az elnöki adminisztráció képviselői, a fegyveres erők vezetői, a hivatali és végrehajtó hatalom vezetői a FÁK összes tagállamából - beleértve Csecsenföldet is. Az elnök által bejelentett reformokról Nyugaton azonnal vita kezdődött, és voltak, akik egyenesen egy új, szovjet típusú diktatúra nyitányát vélték bennük felfedezni.

Vlagyimir Putyin Kazahsztánban. Nem bízza másra a döntést Fotó: Reuters

Az orosz elnök azzal kezdte, hogy e rendhagyó ülés a beszlani tragédia miatt került megrendezésre, amelyről, mint mondta, könnyek nélkül nemcsak beszélni, hanem gondolkodni is nehéz. Az együttérzés azonban kevés; egész sor probléma sürgős megoldására van szükség az efféle események megelőzéséhez és Oroszország egységének megőrzéséhez. Putyin szerint ugyanis éppen az országon belüli egység a terror elleni harc fontos feltétele.
Az elnök az egész politikai életnek, valamint az államigazgatás szerkezetének elvi megváltozását indítványozta beszámolójában. A beszlani tragédia a jól működő végrehajtó hatalom hiányának következménye Oroszországban, amit Putyin is elismert. 
Az orosz elnök már eddigi működése során is igyekezett korlátozni a régiók vezetői elitjének teljhatalmát és a kormányzók igencsak felemás hozzáállását a moszkvai irányításhoz, amelyet még a jelcini időkben szoktak meg. A helyi alkotmányok is Jelcin idejében keletkeztek - és jó néhány elemük ellentmondott az orosz alkotmányban leírtaknak. Akkor alakult ki a központival párhuzamosan működő helyi hatalmak szervezete, valamint az a helyzet, hogy a belügyi szervek, az ügyészségek, a bíróságok, sőt olykor még a nemzetbiztonsági szervezetek is jobban függtek a helyi hatalomtól, mint a szövetségitől, melynek eredetileg részei voltak. Putyin tett már kísérletet a helyzet megváltoztatására a helyi alkotmányok egységesítéséről szóló rendelkezéssel. Az országot hét szövetségi körzetre osztotta fel, melyek élére meghatalmazott elnöki megbízottakat nevezett ki, és képviselőket állított minden egyes régióba, körzetbe, járásba is. Mindezek ellenére még nem sikerült szövetségi kontroll alá vonni a helyi történéseket - még Közép-Oroszországban sem -, nemhogy az olyan kritikus régiókban, mint Észak-Kaukázus. 
A beszlani tragédia adott az elnöknek lehetőséget a következő lépés megtételére, melyre mindeddig sem ő, sem a környezete nem határozta el magát. Putyin most bejelentette, hogy ezentúl a kormányzóválasztás nem az adott régió polgárainak szavazatai alapján fog eldőlni, hanem a régiók törvényhozó testülete fog dönteni a jelöltekről. A jelöltállítás pedig egyedül az elnök jogkörébe tartozik ezentúl.
Ezek a reformok természetesen a demokrácia korlátozásának példájaként hatnak, legalábbis látszólag. Ahhoz, hogy a helyi hatalom ellenőrizhető legyen, Putyinnak a saját embereit kell a tisztségekbe helyezni; egyrészt őbennük megbízik, másrészt csak az a parlament tud leváltani egy feladatát rosszul teljesítő vezetőt, amely választotta. Jelen pillanatban egy korrupt kormányzót - aki ráadásul képtelen megbirkózni a régiójában tapasztalható bűnözéssel vagy terrorizmussal - nem tud leváltani senki, ezzel szemben ő játszva szélnek eresztheti a helyi parlamentet, és újat állíthat össze a cinkosaiból. Ezáltal a formáját tekintve demokratikus választási gyakorlat a mindennapi életben tekintélyuralmi jelleget öltött. Ha még ezenkívül beszámítjuk a választók megvesztegetését (például ingyen vodka és élelmiszer osztogatását), a mocskos kampánytrükköket és a klánok harcát saját jelöltjük hatalomba juttatásáért, aki a későbbiekben természetesen nekik van lekötelezve - akkor azt láthatjuk, hogy a mai orosz demokrácia igazán viszonylagos fogalommá vált. Oroszország lakossága - főként, ha figyelembe vesszük Putyin elnök népszerűségét - valószínűleg könnyűszerrel kész lemondani erről az úgynevezett demokráciáról; ez is egy olyan tény, amit érdemes számba venni.
Ami a terrorizmus elleni harc konkrét lépéseit illeti, Putyin egy, az észak-kaukázusi ügyekkel megbízott rendkívüli szövetségi bizottság felállítását indítványozta. Ennek célja nemcsak a fegyveres erők akcióinak koordinálása lenne, hanem a körzet szociális és gazdasági körülményeinek javítása is. Az Észak-Kaukázusban a munkanélküliség és a halandóság aránya jelenleg többszöröse az oroszországi átlagnak. A lázadók ezt ki is használják zsoldosok toborzásával és a nemzetiségek közti gyűlölet szításával.
A terror elleni küzdelem másik fontos elemeként Putyin szerint fontos lenne egy egységes nemzetbiztonsági szervezet létrehozása is, mellyel kiküszöbölnék a helyi intézmények közötti összehangolatlanságot és versengéseket. Az elnök nem zárta ki eközben a más országok területén működő terroristabázisokra történő katonai csapásokat sem; ebben - mint mondta - taktikai szempontból sokat lehetne tanulni az Egyesült Államok és Izrael gyakorlatából.
Az orosz elnök a hivatali visszaélésekkel szembeni jóval keményebb fellépést ígért, példaként a belügyi szervek által szabálytalanul kiadott személyi igazolványokat említette, amelyeket fegyveres bűnözők is kihasználtak. Az állami dumában egyébként a terroristák elleni büntetések szigorítása van napirenden, és fontolgatják a jelenleg érvényben lévő halálbüntetési moratórium eltörlését. Ez most összhangban van a lakosság hangulatával - minden egyes merénylet után növekszik a halálbüntetés visszaállítását sürgetők száma.
Az ország tartalékainak terror elleni harcban való felhasználása már konkrét lépésekben is megmutatkozott: a 2005. évi költségvetésben erősen megugrott a fegyveres erők számára előirányzott összeg - ötmilliárd dollárral többet kapnak, mint amennyit terveztek a beszlani tragédia előtt.