Hetek - VIII. évfolyam, 38. szám, 2004. szeptember 17

Az elmúlt években több tucat, Lajosmizsén, illetve környékén élő család házát árverezték el adósságaik fejében. Vajon a törvény szigora vagy a lakásmaffia sújtott-e le rájuk, amikor több millió forint értékű házaik akaratuk ellenére 400-500 ezer forintért cseréltek gazdát? Bármi történt is valójában, emberi drámák sora rajzolódik ki az elbeszélések nyomán.

Kolompárék százhúsz négyzetméteres háza. Ötszázezer forintért szerezte meg a vevő Fotó: S. L.

Baranyi Sándor, a lajosmizsei cigány önkormányzat elnöke

- Hány család érintett ebben az ügyben?
- Ismereteink szerint több mint negyven, de nem csak romák, sőt többségében nem romák. Mi hat cigány családról tudunk, akiknek a házát elárverezték, még 2000-ben. Akkor sajnos nem volt még Lajosmizsén olyan cigány önkormányzat, amelyik ezt az ügyet felvállalta volna, ezért csak most kerülhet sor jogorvoslatra. Felvettük a kapcsolatot az Országos Cigány Önkormányzattal, amely vizsgálatot indított az ügyben, jogi képviselője pedig három család nevében várhatóan pert indít.
- Miért került sor a házaik elvárverezésére?
- Az érintett családok többsége még a kilencvenes évek elején vett fel néhány százezer forint kölcsönt, amit utána - munkájuk elvesztése miatt - nem tudtak törleszteni. Az évek során az adósságok több millió forintra nőttek, a hitelintézetek pedig kérték a végrehajtást…
- Mégis mire számítottak? Ez mindenkivel megtörténik, aki nem fizet.
- Ez egyértelmű, de azért az több mint érdekes, hogy hat- meg kilenc millió forintot érő házakat 400-500 ezer forintért árvereztek el, és az ingatlanokat minden esetben ugyanaz a személy, Kiss Géza vásárolta meg, az árveréseken egyedül ő jelent meg. Az önkormányzat illetékese, aki az értékbecslést végezte, látatlanban állapította meg a házak értékét. Így fordulhatott elő, hogy mondjuk egy háromszobás, téglából épült házat kétszobás vályogházként árvereztek el. Szerintünk ez tudatosan történt.

- 1993-ban vettem fel 500 ezer forint lakásépítési kölcsönt, de egy év múlva már nem bírtuk fizetni a részleteket, mert mindketten munkanélküliekké váltunk. Én rokkantnyugdíjas lettem, a feleségemet pedig több tízéves munkaviszony után elbocsátották gyári állásából, mert hát ilyen leépítéseknél először rögtön a cigányoknak kell menniük. Szóval jöttek sorban az értesítések a banktól, de sajnos mi félre tettük a papírokat. 2000-ben egyszer csak közölték velünk, hogy el van árverezve a lakásunk. Kiderült, hogy egy Kiss Géza nevű úr 500 ezer forintért vette meg a kilencven négyzetméteres, háromszobás házamat, amit most az év elején egy független értékbecslő hatmillió forintra becsült.
- Hogy lakhatnak még ott?
- Hát én ki nem költözök a saját házamból! Abból baj lesz, ha valaki megpróbál minket kitenni onnan!
- Mennyi volt a tartozásuk összesen?
- Azt nem tudom pontosan, de annak ellenére, hogy elárverezték a házamat, és a kezesektől több mint egymillió forintot szedtek be, nekem még tíz évig havi 12 ezer 200 forintot kell fizetnem, hogy nullán legyek. Ha nem fizetek, akkor elveszik az öcsém, a mamám és az apósom házát is, mert azokra is be van jegyezve a jelzálog.
- Mennyi pénzből élnek havonta?
- Egy kiskorú gyerekkel összesen 45 ezer forintból.

- Mi 400 ezer forintot vettünk fel 1991-ben, de csak néhány évig bírtuk fizetni, ezért 2000-ben már kétmillió forint körül volt a tartozásunk. Akkor még a Mikszáth utcában laktunk, egy háromszobás téglaépületben, amelyet az önkormányzat illetékese egy kétszobás vályogházként jegyzett be az értékbecslés során. Az árverésen Kiss Géza 300 ezerért vette meg a házat, majd később 3,5 millióért adta el. Ekkor felajánlotta, hogy költözzünk ide a Dankó Pista utcába, ebbe a vályogházba, ami szintén az ő tulajdona. Azt mondta, ha rendesen fizetjük a lakbért, a havi 12 ezer forintot, akkor fél év után miénk lesz a ház, de ez nem történt meg. Egyébként mindkét házban mi fizettük a számlákat: a pénzt Kissnek adtuk, de ott is, meg azután itt is néhány hónap múlva kikapcsolták a vizet. Akkor arra való hivatkozással, hogy köztartozásaink vannak, megkezdődött a kilakoltatásunk. Szerencsére a Kolompár Orbán (az Országos Cigány Önkormányzat elnöke - a szerk.) elérte, hogy kapjunk egy hónap haladékot. Szeptember 21-én jön újra a végrehajtó.

- Nézd meg ezt a házat, anyósomékkal lakunk itt! Százhúsz négyzetméter, háromszobás összkomfortos, de az önkormányzat valami kilencven négyzetméteres, kétszobás ingatlanként értékelte fel - Kiss Géza 500 ezer forintot fizetett érte. Az árverésen az egyik munkatársa javasolta Galsi Péter bírósági végrehajtónak, hogy mivel elég sok ingóság is van a házban, talán érdemes lenne azokkal kezdeni a végrehajtást. Galsi erre nem szólt semmit: őt csak az ingatlan érdekelte. Hozzáteszem, hogy nálunk egyszer sem volt kint az önkormányzat értékbecslője.

Újszászi András, a három család jogi képviselője

- Miként zajlik egy ilyen jellegű végrehajtás?
- Amennyiben az adós nem tud fizetni, a hitelintézet a bírósági végrehajtóhoz fordulhat, és kérheti a tartozás behajtását. Nagyon fontos a fokozatosság elve: az első eszköz a jövedelemletiltás, utána következik az ingóságok, majd pedig - ha nem teljesült a hitelező követelése - az ingatlan árverezése. Az ingatlanról a helyi önkormányzatnak kell egy adó- és értékbizonylatot kiállítania, amelyben meghatározzák az épület értékét. A végrehajtó - a 2000-ben hatályos végrehajtási törvény alapján - ennek az összegnek maximum a feléig vihette le a kikiáltási árat, ma már ez az arány hetven százalék. A bevételből a végrehajtó díjának levonása után rendezik az adós tartozását.
- Ön szerint történt törvénysértés?
- Először is: annak az önkormányzati illetékesnek, aki az értékbecslést végezte, bevallottan nincs ehhez megfelelő képesítése. Másodszor: a házakba vélhetően soha nem lépett be, maximum a kerítéskapuig ment el, onnan állapította meg az ingatlanok értékét - elképesztően alacsony mércével mérve. Ennek az évnek az elején egy független ingatlanszakértő az egyik házat több mint kilencmillióra, a másikat hatmillióra értékelte, ennek ellenére az önkormányzat szerint egymillió, illetve 800 ezer forintot értek 2000-ben. A végrehajtó ráadásul élt a törvény adta jogával, és ezeknek az összegeknek az 50 százalékában határozta meg a kikiáltási árakat. Az árveréseken egyedül Kiss Géza jelent meg. Neki egyébként a földhivatali iratok alapján 83 ingatlanja van Lajosmizsén és környékén, pontosabban csak volt, mert 24-et már eladott.
- Mit gondol, a családokat eddig miért nem lakoltatta ki Kiss úr?
- Az ingatlanokat lakottan vette meg, ami azt jelenti, hogy a lakókat nem teheti csak úgy ki az utcára. Bérleti díj ellenében a családok továbbra is ott lakhatnak, és amennyiben a tulajdonos túlad a házon, csereingatlant kell számukra biztosítania. Kiss úr szerintem arra számított, hogy a bérleti díjak elmaradása, vagy a közüzemi tartozások miatt kilakoltathatja majd a családokat.
- Számomra mégis úgy tűnik, hogy ha nem is etikusan, de törvényesen zajlik minden…
- Jól látja, tulajdonképpen ez a probléma. Kiss Gézát szinte lehetetlen megfogni jogilag, Galsi Péternek is igazán csak az róható fel, hogy bár lett volna rá lehetősége, a 15 napos határidőn belül nem jelezte az önkormányzat felé, hogy megítélése szerint túl alacsony a megbecsült ár.
- Ezek fényében jogi úton milyen lehetőségek vannak?
- Az egyik lehetőség az, hogy a bíróság kimondja, hogy az árverések szabálytalanul történtek, és új aukciók kiírását rendeli el. A másik lehetséges út, hogy az önkormányzatot pereljük be kártérítésért. Minden törvényes lehetőséget meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy a családok ne kerüljenek az utcára. Pontosan meg fogjuk vizsgálni, milyen jogszabályi lehetőségek állnak rendelkezésünkre a megoldás érdekében.

- Ebből az egészből semmi nem igaz. Valóban 83 ingatlanom van, illetve volt, de abból valamivel több mint hetven nem ház, hanem rét, legelő, vagyis földingatlan, amelyeket a rendszerváltás utáni földárveréseken szereztem. A házak közül is csak hármat, plusz egy fél tulajdonrészt szereztem ilyen végrehajtások során, a többihez rendes adás-vétel útján jutottam.
- Mégiscsak elképesztő, hogy egy kilencmilliós házat 500 ezerért vesz meg valaki, akár törvény betűje szerint jár el, akár nem…
- Nézze, ezeket az ingatlanokat, amelyeket megvettem korábban, évekig árverezték egymillió forint körüli kikiáltási árral, de ennyi pénzért senkinek sem kellettek. És ez teljesen érthető is: ilyen környéken nemigen szeret senki házat venni. Az árverésen szerzett ingatlanokat én is évekig hirdettem hárommillió forintos áron, de amikor az érdeklődők megtudták, hogy milyen utcában van a szóban forgó ház, letették a telefont.
- Ezek szerint Ön rossz üzletet csinált?
- Én úgy voltam vele, hogy 400-500 ezer forintért még megéri megvenni a házakat, de ha ennél több lett volna a kikiáltási ár, engem sem érdekeltek volna. Szerintem teljesen érthető, hogy az önkormányzat miért állapított meg ilyen alacsony értékeket a becslés során.

Galsi Péter bírósági végrehajtó

Kutasi Nagy Katalin, Lajosmizse jegyzője

- Az ügy konkrét részleteiről nem kívánok nyilatkozni, csak annyit mondanék: mindenben a törvényi előírásoknak megfelelően jártunk el.

Fodor Ferenc, az Országos Cigány Önkormányzat lajosmizsei ingatlanügyekkel foglalkozó munkatársa

- Az Országos Cigány Önkormányzat a Lajosmizsén történtek kapcsán a héten létrehozott egy antidiszkriminációs bizottságot, amelynek a feladata, hogy a romákkal szemben elkövetett minden egyes jogsértést kivizsgáljon. A testület felül kívánja vizsgálni mindazokat a törvényi szabályozásokat is, amelyek jelenleg lakhatási szempontból kiszolgáltatottá tesznek minden szegény sorban élő magyar állampolgárt.