Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Kínos kapcsolat

A Szálasit éltető Bácsfi Diána és az általa képviselt neonáci ideológia ismételt megjelenése kapcsán a szocialisták önvizsgálatra szólították fel a Fideszt a Demokrata című lappal ápolt közeli kapcsolatuk miatt. A kormánypártok szerint a hetilap vitatható szerepet tölt be a hungarista eszmék terjesztésében. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke, aki nemrégiben részt vett az említett orgánum születésnapi gáláján, azzal védekezik: a kormánypártok a hungarista tüntetés ügyét arra használják fel, hogy politikai riválisait besározzák, és összemossák a radikális antikommunizmust a fasizmussal. 


Orbán Viktor és Bencsik András egy kulturális rendezvényen Fotó: Archív

Egy közelmúltban megjelent tudományos igényű elemzés mindenesetre azt állítja: „A Magyar Demokrata világképében a politikában, a gazdaságban és a kultúrában egyaránt »a zsidók« dominálnak. Ez a vádrendszer adja a lap által nyújtott antiszemita ideológia alapját, ezt terjeszti az újság.” 
A Demokrata első száma 1994. augusztus 18-án jelent meg, és egyértelműen az egykori Antall-kormány bázisát, a mérsékelt jobboldalt kívánta megcélozni. Az első lapszámokban Giczy György kereszténydemokrata vezetővel és Boross Péter exminiszterelnökkel készítettek interjúkat. A kezdeti anyagi nehézségek áthidalására a ma privatizációellenes Demokrata finanszírozásába az akkori privatizációs szervezet, az Állami Vagyonügynökség és egy hozzá tartozó állami pénzintézet, a Konzumbank is jelentős hirdetésekkel szállt be. 
A véresen antikommunista lap szerzői gárdájának a magja az alapításkor összeállt: Bencsik András főszerkesztő, az MSZMP KB lapjának, a Népszabadság pártélet rovatának egykori munkatársa, Seszták Ágnes főszerkesztő-helyettes, a Kommunista Ifjúsági Szövetség lapjának, a Magyar Ifjúság egykoron hitvalló marxista újságírója, és Lovas István főmunkatárs. 
Az elmúlt években egyre inkább szélsőséges irányba kezdett csúszni a lap. Olyan személyek is publikálni kezdtek az újságban, akik Szálasiról és Hitlerről is pozitív véleménnyel vannak. (Például Bognár József, a hungarista Pannon Front főszerkesztője / - Hetek, 2003. június 27.) Talán nem meglepő, hogy a mérsékelt jobboldalról az olvasóközönség MIÉP-es irányba kezdett „mozogni”, majd újabb váltással a tábor - a lap nyilvánosságra hozott belső közvélemény-kutatása szerint - egy tömbként lépett a Fideszt támogatók sorába. Az Orbán-kormány idején a lapot kiadó Magyar Ház Alapítvány ingyenesen jutott állami ingatlanhoz Budapest egyik legelőkelőbb részén, az Andrássy úton. Pedig már 2000-ben is számtalan botrány kapcsolódott a Demokratához: egy esetben például kriminalizálták, hogy a VII. kerületi önkormányzat az egyik címertervezetében a menórát is szerepeltetni kívánta. 
Sipos Balázs sajtótörténész a lapot tanulmányozva a Mozgó Világ című folyóiratban 2000-ben az alábbi megállapítást tette: „A Demokrata jobboldali radikális lap, köztudomású. Olyan lap, amely »időnként« »átcsúszik« szélsőjobboldalra - ez azonban csupán a »balliberális« polgárok számára evidencia. Miként az is, hogy mit jelent valójában a jobboldali radikalizmus, hogy az a zsidóellenesség helyett az általános idegenellenességet választotta, nem feledve persze az előbbit. Ennek jellegzetes formája az, hogy a jobboldali radikálisok olyan idegenfogalommal operálnak, amely jelentését pontosan nem határozzák meg. E kategóriához olyan tulajdonságokat rendelnek ugyanis, amelyek - szerintük - több csoportra is illenek. Ha valaki egymás mellé teszi ezt a »tulajdonsághalmazt« és a történelmi szélsőjobb idegenleírását (a »milyen a zsidó?« kérdésre adott választ), megtapasztalhatja a kettő közötti azonosságot.”
Újabb botrányt okozott a Demokrata, amikor Szálasi nyilas hordáit Európa hőseiként éltető címlappal jelent meg. A cikket akkor több Fidesz-vezető, így például a már említett Pokorni Zoltán is elítélte. 
A kormányváltás után mégis nyíltan Fidesz-párti lett a Demokrata. Orbán Viktor a lap előfizetésére és olvasására szólította fel híveit. 
A közelmúltban Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke és Pálinkás József, a párt kulturális tagozatának elnöke is részt vett a Demokrata születésnapi partiján. Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezető erre hivatkozva szólította fel Pokornit - és ezáltal a Fideszt -, hogy határolódjanak el a Demokratától. A politikus asszony gondolatmenete szerint a Bácsfi Diána-jelenség mögött az is meghúzódik, hogy a hungarista gondolatvilágot „engedik” érvényesülni a Demokratában. 
Pokorni válaszüzenete szerint a kormánypártok a hungarista tüntetés ügyét arra használják fel, hogy politikai riválisait besározzák, és összemossák a radikális antikommunizmust a fasizmussal. Az alelnök úgy érvelt: a mai törvények szerint sincs különbség aközött, hogy valaki a nyilaskereszt propagálására vagy a vörös csillag legalizálása mellett ír alá. A kettős mércét jelzi, hogy az egyikük börtönben ül, a másik pedig miniszterelnök-jelölt. Pokorni szerint nem szabad egy megbicsaklásból (a Budát védő nyilasok éltetéséből) általánosságokat levonni. 
A „véletlen megbicsaklás” elméletének azonban maga a Demokrata mond ellent. 
Monori Áron történész az - Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2002-2003-ban - című könyvben közölt tanulmánya a Magyar Demokrata zsidóképét vette górcső alá. A szerző az újság több száz cikkét átolvasva megállapította: a lap gondolati gerincét jelenti a két világháború közötti magyar történelem és politika apologetikus ismertetése. Pozitív kontextusba helyezve például Horthy Miklóst, a fajvédő Gömbös Gyulát, Erdélyi József antiszemita költőt, Milotay István hírhedt hungarista újságírót, sőt esetenként nem riadtak vissza Hitler (a „Titán”, a „reálpolitikus”, „a modern világ legnépszerűbb vezére”), és a hitleri Németország óvatos apológiájától. (Egy cikkben a Hitlerjugend tagjait az ifjúság példaképének tűntették fel.)
A Demokratában a holokauszt megtörténtének burkolt megkérdőjelezésével és annak egyes, a történettudományok által feltárt részleteinek elvetésével, illetve relativizálásával is találkozhatunk. (Az áldozatok számának lebecsülése, a felelősséggel való szembenézés német mintájának elvetése, a „holokausztipar, holokausztbiznisz” állandó emlegetése.) Emellett a lapra erőteljesen jellemző az anticionizmus és az Izrael-ellenesség. Egyes cikkek szerint Izrael „korunk legszörnyűbb rasszista állama”, „a világ legkiválóbb, fasisztává önképzett országa”, egy írásuk pedig úgy foglalható össze: az igazi terroristák valójában a zsidók, akik 1930-tól kezdve napjainkig fejtik ki tevékenységüket. A szeptember 11-ei terrortámadás mögött a Demokratában felsejlik, hogy „az amerikai-izraeli imázs mélyponton volt (…), amire az USA és a proizraeli erők számára ebben a fázisban szükség volt, az nem más, mint egy iszlám szélsőségesek által elkövetett brutális merénylet, amelynek hatására az USA az áldozat szerepébe került, és a kocka máris megfordult. Lehet, hogy ez történt szeptember 11-én?” Bár a Fidesz táborán belül és politikusai között is ellentmondásosan ítélik meg a Demokratát - a mérsékelt jobboldalinak tekinthető Heti Válasz hasábjain például vita alakult ki a „demokratás” hangvétel elutasítása kapcsán - tény, hogy a Demokratát kiadó alapítvány szervezi a „Történelem Fő utca” elnevezésű rendezvénysorozatot, amelynek keretében vezető fideszes politikusok szerepelnek együtt szélsőjobboldali újságírókkal a 2002-es vereség óta.