Vissza a tartalomjegyzékhez

Dominik Szilvia
Menyegző a Cionon

„Ha elfeledlek téged, Jeruzsálem…” A 137. zsoltár híres sorát a haszid zsidó esküvőkön közvetlenül a pohártörés előtt szokták játszani. A zsidó hagyományban a menyegző, az esküvő nemcsak férfi és nő kapcsolata, de egyúttal Izrael és az Örökkévaló szövetségének szimbóluma is, akárcsak az erev sabbat, a szombat fogadása. A szövetség város-szimbóluma Cion, illetve egész Jeruzsálem. Ezért a Menyegző a Cionon, a Sabbathsong együttes új CD-je már címében is túlmutat a zsidó esküvő hangulatán: annak a hagyományokban rejlő, bibliai gyökerekig visszanyúló tartalmának felidézése mellett Theodor Herzlnek, a modern politikai cionizmus idén száz éve elhunyt atyjának emléke előtt is tiszteleg. 


A Sabbathsong együttes menyegzői hangulatban Fotó: archív

A Biblia üzenetéhez szigorúan ragaszkodó, és a zsidó hagyományhoz mint a legautentikusabb forráshoz visszatérő együttes rendszeres vendége a Zsidó Fesztiválnak, így immár harmadik albumuk augusztus 29-ei bemutató koncertje és augusztus 31-ei koncertjük is a fesztivál programjába illeszkedik. A „koncert” szó azonban esetükben pontatlan, hiszen Yoshke című műsoruk egy, a jiddis színház világát idéző előadás. Története egy zsidó esküvő, és ezen keresztül megeleveníti a zsidóság és az Örökkévaló kapcsolatát, és ennek fő szimbólumát, Jeruzsálemet, Ciont is. Ennek megfelelően a néhány hete elhunyt Naomi Semer világhírű dala, az Arany Jeruzsálem éppúgy szerepel a lemezen, mint a már említett 137. zsoltár híres soraira írt haszid dallam. A két dal közötti több, mint kétezer év mintha nem is létezne: Naomi Semer dala ugyanabból az érzelemből fakad, mint a zsoltár szavai. A tradicionális és modern dalokat Jeruzsálem és a városhoz fűződő érzelmek kötik össze, és ennek egyik legfontosabb komponense a Messiásra való várakozás is. A nyitódal, a magyar népdalból haszid vallásos énekké vált Szól a kakas már, vagy az Ani maamin konkrétan is utalnak erre a várakozásra, de nincs olyan Jeruzsálemmel kapcsolatos dal, amelynek sorai ne sugároznák ezt a sóvárgást. Ebben az értelemben a menyegző nem más, mint a szövetség beteljesedése. Egy keresztény szellemiségű zenekar számára a Messiás-várás egyéb értelmet is magában rejt, ezt egy, a Jelenések könyve által inspirált dal fejezi ki. De a zenei anyag és maga a műsor felépítése a zsidó hagyomány és a kereszténység zsidó gyökereinek tiszteletén és tudatos felvállalásán alapul. 
Az együttes komolyzenei képzettséggel rendelkező tagjainak köszönhetően a lemez szakmailag is megalapozott, ami a fölényes hangszer- és énektudásban is megnyilvánul. Ugyanakkor ez a klezmer lételemének tekinthető szabadságot nem fojtja meg, míg a népzenei alapokkal rendelkező muzsikusok, és a helyenként dzsesszes játékstílus, a néha meglepő hangszerelés és 
az utolsó dal előadásában részt vevő roma zenészek segítenek megőrizni az előadói szabadságot és frissességet, anélkül hogy ez a pontos játék kárára menne. Nehéz megmaradni azon a vékony mezsgyén, amelyen az autentikus játék és a kottahű előadás kiegészíti, és nem üti ki egymást, így ha az együttesnek „csak” ezt sikerült volna elérnie, a CD már akkor is maradandó élményt jelentene. De a zenei megvalósításnak és a koncepciónak köszönhetően a Sabbathsong CD-je azoknak is teljes élményt nyújt, akik „csak” jó klezmert szeretnének hallgatni, de azoknak is, akik jobban meg szeretnék ismerni a kelet-európai zsidóság világát és annak bibliai alapjait.