Vissza a tartalomjegyzékhez

Mérő Miklós
Az imám harcosai

„Ha az amerikai erők visszatérnek támaszpontjaikra, és Nedzsefben helyreáll a béke, akkor asz-Szadr harcosai átadják a szent hely, az Ali imám mecsetje fölötti ellenőrzést a nedzsefi vallási elöljáróknak, és újra egyszerű állampolgárok lesznek” - mondta hétfőn Ahmed Sajbáni sejk, Muktada asz-Szadr radikális síita vezető szóvivője. „Ha be is fejeződnek a harcok Ali imám mecsetje körül, és át is adjuk a mecset kulcsait a síita vallási vezetőknek, a szent hely őrzését továbbra sem engedjük ki a kezünkből, azt változatlanul a Mahdi Hadserege látja majd el” - hangoztatta asz-Szadr, néhány órával az előtt, hogy Sajbáni sejk a fentieket közölte.


Két iraki fehér zászlóval Nedzsefben. Bezárult az ostromgyűrű Fotó: Reuters

A fenti idézetek nyilvánvalóan ellentmondanak egymásnak. Mint ahogy minden hír, ami a nedzsefi szent mecset körüli állapotokról szólt. Az elmúlt napokban félóránként követték onnan egymást a legkülönfélébb tudósítások. Az például, hogy a Mahdi Hadseregének parancsnoka, a harmincas éveinek elején járó asz-Szadr hitszónok békésen átadta az iraki kormányzótanács küldöttjeinek a mecset kulcsait, de az is, hogy asz-Szadr kijelentette: a síiták utolsó csepp vérükig fognak harcolni az ellen, hogy embereit az iraki hadsereg katonái váltsák fel a mecset őrzésében. Az amerikaiak közölték, hogy nemhogy a mecsetbe, de annak még csak a kertjébe se hatolnak be, nem beszélve a világ legnagyobb - mintegy kétmillió sírt magában foglaló - temetőjéről. Ez után nem tudni, hogy hová tehető az ezt követő hír, miszerint az amerikai légierő harci gépei rakétazáport zúdítottak a magukat a temetőben elsáncoló síita milicistákra, az amerikai harckocsik pedig ostromgyűrűben tartják a szentély épületegyüttesét, s aknavetőik lövegei már a mecset falát rombolják. Felröppent az a hír is, hogy az amerikaiak asz-Szadrnak a mecsetben meghúzódó mind a négyszáz emberét letartóztatták, de ezt az a tudósítás követte, hogy a mecsetet a Mahdi Hadseregének ötszáz állig felfegyverzett milicistája őrzi. Mindebből csak azt tudni biztosan, hogy Nedzsefben teljes a káosz. (
nagyításhoz kattintson a képre

Az amerikaiaknak egyáltalán nem hiányzik az, hogy megtámadják a mecsetet. A céljuk az, hogy ezt az irakiak tegyék meg. Ám miután az iraki hadsereg gyenge, katonái pedig nem nagyon szeretnek mecsetek meg saját honfitársaik ellen harcolni, ezt a leckét - legalábbis a hétvégi eseményekből úgy tűnik - mégis kénytelenek lesznek az amerikaiak magukra vállalni. Így az a helyzet állt elő, hogy akarják is lőni a szent mecsetet, meg nem is. Ha ugyanis lövik - bár azt azzal a céllal teszik, hogy kifüstöljék onnan asz-Szadr milíciáját -, megszentségtelenítik a szent helyet. Ha nem lövik, úgy tűnhet, hogy asz-Szadr legyőzhetetlen. S ha asz-Szadr legyőzhetetlennek látszik Nedzsefben, a Mahdi Hadserege megsokszorozódik és egész Irakban megjelenik. Akkor pedig asz-Szadr hőssé, népvezérré, a megszálló külföldi koalíciós erők legyőzőjévé, az ideiglenes iraki kormány hadseregének megsemmisítőjévé, a szunniták és kurdok leigázójává, és a mérsékelt síitáknak is a vezérévé válik. És akkor megjelenik a radikális iraki síiták Szaddám Huszein rezsimje óta iráni emigrációban élő vezetője, Muktada asz-Szadr legfőbb mentora, Kazen al-Haeri ajatollah, hogy magának igényelje az elsőséget a síita vallási hierarchiában. Nem különbül, mint annak idején Iránban Khomeini tette. Neki az első célpontja asz-Szisztáni volna, s hogy győzzön fölötte, megkapná az iráni radikális síita klérusnak is minden támogatását, hogy az a győzelem után kiterjeszthesse a hatalmát Irakra is. Mindezzel az iszlám fundamentalizmus óriásit lépne előre.
Az amerikai hadvezetés az iraki háború megkezdése előtt mindenre gondolt, csak erre a lehetőségre nem. És ez hiba volt. Közel-keleti szakértők szerint a háború tervezésének talán a legnagyobb hibája. Mert e fejleményt megakadályozandó csak egyetlen lehetőség marad az amerikaiak számára: Irán ellen fordulni…