Lugosi Zoltán
Az olimpiai eszme megtiprása

Több százezren vannak azok, akik nemcsak az athéni olimpiai játékok ideje alatt, hanem már az azt megelőző években is azon igyekeztek, hogy ezekben a hetekben csak a sportról szóljon az idei ötkarikás játék. Ám legnagyobb igyekezetük ellenére a huszonnyolcadik nyári olimpiának is megvannak az árnyoldalai.

Kenterisz imádkozhat. Eltiltás vár rá? Fotó: Reuters

Az eddigi legmegdöbbentőbb esemény egy az olimpiai eszmének ellentmondó antiszemita megnyilvánulás volt. A kétszeres világbajnok iráni Aras Miresmaeili cselgáncsozó volt a legnagyobb várományosa a 66 kilós súlycsoportnak. Ám mégsem a tőle megszokott trükkjeivel hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal, hogy miután az izraeli Ehud Vaksot sorsolták első ellenfeléül, olyan botrányos kijelentést tett, amely általános megrökönyödést keltett a sajtó jóvoltából az egész világon. A kijelentés ez volt: „Ha egy izraeli ellen kell mérkőznöm, akkor a zsidó állam által elnyomott palesztin néppel való szolidaritásom jeléül az a méltó, hogy visszalépjek.” Ám az Iráni Cselgáncsszövetség (csupán sportokokból) meg tudta győzni a dzsúdóst, hogy kezdje el a versenyzést. Azonban amikor a mérlegelésre került a sor, akkor immár a súlyfölösleg szabta gátját Aras „szavakon túli” bemutatkozásának. Ez a több, mint sportszerűtlen magatartás annál is szomorúbb mert az olimpia arról híres, hogy összehozza a nemzeteket. Gondoljunk arra, hogy a hidegháború idején a kettészakadt Németországot összehozták egy csapatba, és idén a két Korea közös zászló alatt vonult fel a megnyitó ünnepségen. Sőt immáron tárgyalásokat kezdtek, hogy ezek után a csapatuk is közös legyen.
Arról, hogy doppingügy legyen az olimpián, a rendező ország két olimpikonja máris gondoskodott. A Sydneyben aranyérmet nyert 200 m-es síkfutó, Kosztasz Kenterisznek és az akkor ezüstérmet szerző női sprinter, Ekaterini Tanúnak meg kellett volna jelennie a doppingvizsgálaton, ám ők ezt „elfelejtették”. Ez követően furcsa körülmények között motorbalesetet szenvedtek, ami miatt meghallgatásukra és mintavételükre nem kerülhetett sor, mivel legalább negyvennyolc órás korházi kezelésre szorultak (?), utána pedig már ugye nagyon nehéz kimutatni bármit is. 
A Görög Olimpiai Bizottság ideiglenesen kizárta őket, és a NOB döntésétől tette függővé további sorsukat. Kenterisz a görög csapat fő aranyesélyese volt, ám fő botrányhős lett. Így a görögöknél Pirrosz Dimosz súlyemelő és a hazai pálya miatt esélyessé előlépett vízilabdacsapat marad az utolsó aranyesélyes.
Megdöbbentő fejlemény volt, hogy a leginkább doppingérzékeny sportolókhoz, a kerékpárosokhoz nem engedték be az olimpiai faluba a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) doppingellenőrét, így el kellett halasztani a versenyzők vérvizsgálatát. Enrico Carpani, az UCI szóvivője elmondta: „Minden hivatalos személy megkapta a bejutáshoz szükséges engedélyeket, csak az ellenőr nem. Állítólag nem tudta megfelelően azonosítani magát.”
Valószínűleg nem a pénz miatt doppingolnak a sportolók, de nyilván ösztönzőleg hat a felkészülésükre, hogy minden ország igyekszik anyagilag is inspirálni a sportolókat a jobb teljesítményre, és erre jönnek még az egyéb felajánlások. Például a görög győzteseket a hellén posta 122 ezer dollárral jutalmazza, és persze megörökíti a nyerteseket a bélyegen is. Egy maratoni versenyeket szervező amerikai cég pedig félmillió dollárt ígért az általuk nagyra tartott sportágban arannyal hazatérő honfitársuk részére. 
A magyar sportolóknak nincsenek ilyen lehetőségeik, de amint egy helyzetjelentésükből kiderül, ők most kevesebbel is beérnék: „Nem jók a televíziók, előfordul, hogy elromlik a légkondicionáló és ilyenkor 40 fok van a lakásban, a sportlövőink hűtőszekrénye sem működőképes. És amit a legjobban bánunk, hogy az Info 2004 informatikai rendszer is becsődölt…”
Sportolóink teljesítményén nem látszanak a nehézségek, és azt is reméljük, hogy az olimpia hátralevő részében minden sportoló már csak a sporttal fog foglalkozni.