Vissza a tartalomjegyzékhez

Major Nóra
TESZnek az egészségünkért

Újabb remény a hazai „betegségügy” felszámolására. Az egészségügy modernizációs programjának egyik alapkövéről, a Térségi Egészségszervező Szolgálatok (TESZ) felállításáról szól az a törvényjavaslat, amelyet az elmúlt napokban ismertetett Kökény Mihály miniszter. A szaktárca szakértői úgy látják, hogy az egészségügy rendbetételét az úgynevezett ellátásszervező rendszer kiépítése indíthatja el. Ennek lényege, hogy az orvosok és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) közé egy harmadik szereplő, az ellátásszervező lép, remélve, hogy ezáltal hatékonyabb lesz a betegek koordinálása. Az egészségügyi reform kormánybiztosához közeli információink szerint nem megalapozottak azok a félelmek, melyek szerint ebben a rendszerben sérülhetnek a betegjogok, mivel számos jogi és pénzügyi garancia van arra vonatkozóan, hogy az ellátási procedúra során valóban a páciens maradjon a középpontban, és ne az államilag finanszírozott fejkvóták eltüntetése.

Bár egészségügyi reformról gyakran esik szó, az elmúlt években - néhány kórházkonszolidáláson, egy 50 százalékos béremelésen, illetve pár új mentőállomás és gépkocsi átadásán kívül - jelentős, átfogó változások nem történtek. Az egészségügyi ellátás országos szinten rendkívül aránytalan. Budapesten például más vidéki városokhoz képest még mindig töredéknyi idő alatt derül ki valakiről, hogy súlyosan beteg. 
A megoldás egésze azonban - csakúgy, mint a probléma - meglehetősen összetett. Kárpáti Zsuzsanna, az Egészségügyi Bizottság szocialista tagja a Heteknek elmondta, hogy a törvényjavaslat alkotóinak elképzelése szerint az egész rendszer alkalmassá válna arra, hogy a regionális egészségügyi ellátók uniós pénzeket fogadjanak. A javaslat szerint ugyanis a forrásokat a magántőkétől és az uniótól várják, mivel az OEP és a kormány nem pályázhat közösségi egészségügyi pénzekre. 
A jelenlegi tervezet lényege, hogy az úgynevezett ellátásszervezők - profitérdekeltségű vagy nonprofit szervezetek - országos hálózatot létrehozva (TESZ) beékelődnek az orvosok és az OEP közé. A törvényi előírásnak megfelelően 500 milliós alaptőkével kell rendelkezniük, működésük első három évében 500 millió forintos beruházást kell végrehajtaniuk az egészségügyben, és 100 millió forintos egyszeri tételt kell befizetniük az állami kasszába. Ezek az ellátásszervezők a betegek után kapnának „fejpénzt”, feladatuk, hogy garantálják a betegek megfelelő ellátását. A javaslat szövege szerint „a TESZ szerepét nem úgy kell elképzelni, mint egy BKV-ellenőrét, hanem inkább, mint egy révkalauzét”. Tehát nemcsak arról van szó, hogy egy korszerű informatikai rendszer segítségével hamarabb kerül a beteg a megfelelő helyre, hanem arra is szeretné ösztönözni a lakosságot, hogy figyeljen oda az egészségére. 

Irányított betegellátási rendszer

Az ellátásszervezők gondolata nem teljesen új keletű. Kísérleti jelleggel közel öt éve működik hazánk néhány településén az Irányított Betegellátási Rendszer (IBR), amely a TESZ elődjének is tekinthető. Ez is azon kevés próbálkozás közé tartozik, amely az összes parlamenti párt egyöntetű támogatását élvezte a kilencvenes években. 
1999-ben az OEP a modellben részt vevő szolgáltatókhoz delegálta a gazdálkodásuk felelősségét, illetve anyagilag érdekeltté tette őket az ellátott lakosság után kapott fejkvóták hatékony felhasználásában. Az IBR-modell alkalmazási kísérletében egymillióan vettek részt az elmúlt hat évben Veresegyházán és egyéb helyeken. A rendszer nem volt tökéletes, de nagyon kedvezőek voltak a tapasztalatai. 
Pozitív volt, hogy a szűrések, illetve a megelőző vizsgálatok során sokkal több lappangó betegségre derült fény. Jóllehet ez sosem jó hír, azonban mivel az említett szűrésekkel még idejekorán felfedezhetők a tünetek (például egy magas vérnyomás esetén), sokkal kisebb arányban alakul ki maga a betegség, illetve a korai szakaszban felfedezett betegség lényegesen nagyobb eséllyel kezelhető életmód- és étrendváltoztatással, mint később hosszadalmas gyógyszerszedéssel. Ilyen preventív technikákkal - kórházi kezelés nélkül - sokkal nagyobb hatékonyságot lehet elérni.
A TESZ-ben ehhez képest megjelenik egy új szereplő is, az ellátásszervező, amely az egészségpénztár és a kórházak, klinikák közé áll. Mivel az IBR-t próbaként csak kisebb közösségekben tesztelték, a továbblépés érdekében a nagyobb népesség ellátásához szükséges pénzügyi koncepciót kellett kidolgozni. A kísérlettel kapcsolatban negatív tapasztalat igazából nem volt, legfeljebb csak hiányzó ismeretek.

Az első visszhangok 

A törvényjavaslat bemutatását követően rögtön meg is fogalmazódtak az első aggályok. Először is felvetődött, hogy az ellátásszervezők profitorientáltsága alááshatja a betegek helyes ellátását. A potenciális alulkezelés vádjára a kormánybiztos környezetében dolgozó munkatárs azt válaszolta, hogy a tervezetben garanciaként szerepel a kialakítandó eljárásrendek (protokollok) kötelező használata, illetve az ehhez szükséges megfelelő törvényi és pénzügyi garanciák. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy ha a beteg nem gyógyul meg, hanem például visszakerül a kórházba, és újabb ellátásra szorul, mindez újabb kiadást jelent az ellátásszervező számára, mivel meghatározott fejkvótából kell gazdálkodnia.
A szolgálatnak tehát semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy alulkezeljék a beteget, anyagilag ugyanis abban lenne érdekelt, hogy gondos és magas színvonalú kezeléssel elsőre kigyógyítsák a bajból a pácienst. Hosszú távon akkor jut pénzhez az ellátásszervező, ha sok egészséges ember él a körzetében. A fejkvóta minden állampolgár után felkerül az adott szolgálathoz tartozó „virtuális OEP-számlára”, vagyis akkor tud valóban - évek múlva - haszonhoz jutni, ha már van miből megtakarítani. A hivatal munkatársa megerősítette: minimum három év, mire az első forintot kiveheti a szervező.
Második legfőbb aggályként merült fel, hogy könnyen sérülhetnek a betegek jogai. Az alkotók szerint azonban a rendszer éppen a betegekért van, hiszen országos szinten kiugró aránytalanságok vannak az ellátás területén. Ezeket szüntetné meg a felállítandó TESZ-hálózat. Az ellátásszervezők pályázatainak pedig komoly követelményeknek kell megfelelniük. Meg lesz határozva, hogy hány orvos, hány közgazdász, illetve könyvvizsgáló köteles a társaságnál dolgozni… stb. Az OEP természetesen csak egy szabályosan létrehozott gazdasági társaság pályázatát fogadhatja el. Az uniós előírások alapján létrehozandó hét magyarországi régió nyomán - első körben - körülbelül harminc szolgálat alakulhat meg, a törvénytervezet szerint ugyanis egy társaság 150-450 főt képes majd ellátni. A versenyhelyzetet azonban nem csak ez garantálja: az alkotók definíciója szerint „az egészségszervezés nem örökbérlet”, a sikeres pályázó is csak meghatározott időre nyeri el a szervezési jogokat. 
Kárpáti Zsuzsanna véleménye szerint a javulás érezhető lesz: „Nem kell többé a betegeknek gondoskodniuk a toalettpapírról, illetve bizton számíthatnak arra, hogy kapnak normálisan fertőtlenített poharat… stb.” Ezek persze nemcsak uniós forrásokon múlnak, hanem hozzáálláson is, hiszen eddig is az adott intézmény gazdasági igazgatója dönthette el, hogy mire mennyit költenek az adott kereteken belül.