Széchey Noémi
Irán lesz a következő?

Valóságos atombomba ketyeg a szeptember 11-ei terrortámadást vizsgáló bizottság múlt héten kiadott jelentésének mélyén - írja elemzésében a londoni Sunday Times. Az amerikai különleges bizottság által megfogalmazott jelentés szerint ugyanis nem Irak, hanem Irán volt az az ország, amely szoros kapcsolatot tartott (és tart) fenn terroristákkal. Bush amerikai elnök neokonzervatív támogatói ezért úgy ítélik meg, hogy ezt a közel-keleti országot is meg kell rendszabályozni, az elnök azonban nem akar újabb „kardcsörgető” üzeneteket megfogalmazni a novemberi választások előtt. Irán viszont talán éppen ezt a szélcsendet kihasználandó gyorsította fel atomprogramját.

Betiltott reformista újságok Teheránban. Luxus lenne időt vesztegetni a vitákra Fotó: Reuters

A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás körülményeit vizsgáló bizottság a múlt héten nyilvánosságra hozta jelentését. Az 567 oldalas jelentés megerősíti azokat a korábbi aggályokat (lásd múlt heti írásunkat), miszerint ma Irán jelenti a legnagyobb veszélyt a világ békéjére. A bizottság álláspontja szerint Irán a múltban kifejezetten igyekezett kapcsolatait megerősíteni az al-Kaida terrorszervezettel, sőt aktívan részt is vett - többek között muzulmán karitatív szervezeteken keresztül - az „amerikaiak meggyilkolásának finanszírozásában”. A dokumentum kiemeli, hogy az Irak körüli „hangzavarban” nem szabad „a szomszédos ajtó mögött meglapuló veszélyről” sem megfeledkezni, amely „szükségessé teszi az Egyesült Államok kormányának további vizsgálódását”.
Washingtonban azonban megoszlanak a vélemények arról, hogy mi is lenne a megfelelő lépés. Bár George W. Bush amerikai elnök nem beszél második kormányzati ciklusára vonatkozó politikai programjáról, jelenleg nem kíván újabb háborús konfliktusba bonyolódni, mivel egyáltalán nem tisztázott, hogy ilyen jellegű „kardcsörgető” tervek tudnának-e számára újabb szavazatokat szerezni. Neokonzervatív támogatói azonban nem ennyire vonakodóak a kérdést illetően. Határozottabb fellépést sürgetnek, követelve Irán atomprogramjának mielőbbi megfékezését, mivel azt a szomszédos országok megfélemlítésére használhatja fel. „Miközben kiiktattunk olyan bajkeverő országokat, mint Afganisztán és Irak, érintetlenül hagytuk a legveszélyesebbet, Iránt. Jobb most erőteljes lépéseket megtenni annak érdekében, hogy esetleges terrorfenyegetéseket megelőzzünk, és így életeket mentsünk meg, mint hogy megvárjuk, míg bekövetkezik egy nukleáris szeptember 11., és utána tegyük fel a kérdést, hogyan történhetett meg” - fogalmazott nemrégen az Investor’s Business Daily.
Bush demokrata kihívója, John Kerry a „globális” fellépést, a „vonjuk be az ENSZ-t” vonalat támogatja, alelnökjelöltje, John Edwards viszont - magánemberként - a keményvonalasabb megoldást támogatja. Szélsőségesebb vélemények szerint az amúgy is a térségben állomásozó amerikai csapatokkal meg kellene semmisíteni Irán nukleáris arzenálját. Azonban kevés a valószínűsége annak, hogy az Egyesült Államok lerohanja a 70 milliós, muzulmán lakosságú országot, melynek haderejét nem gyengítették meg az elmúlt évtizedek során életbe léptetett szankciók. Ugyanakkor a katonai megoldást támogató politikusok szerint „luxus lenne időt vesztegetni a vitákra akkor, amikor a korábban hosszú távúnak ítélt fenyegetés sokkal hamarabb kritikussá válhat, mint gondolnánk”.
Irán mérsékelt elnöke, Mohammed Katami mandátuma ugyanis jövőre lejár. Ha az 1979-es forradalom óta meghatározó szerepet játszó iszlám főpapok kerülnek hatalomra, minden eszköz - fejlődő gazdaság, olajbevételek és a nukleáris arzenál - a kezükbe kerül arra, hogy megvalósítsák céljukat, és az iszlám forradalmat az országhatáron túlra exportálják. Az idén februárban választási vereséget szenvedett reformpártiak szerint az országot ugyan nem fenyegeti a szélsőséges irányzatok térnyerése, ezt cáfolni látszanak az elmúlt hónapok eseményei, melyek között is a legsúlyosabb fenyegetést Irán nukleáris programjának felgyorsítása jelenti. 
Khomeini ajatollah, Irán első számú vallási vezetője szerint a tálib és az iraki rendszer bukását követően megszülető új Közel-Keletnek „ahhoz kell igazodnia, amit Irán akar, és nem ahhoz, amit az Egyesült Államok diktál”. A közel-keleti helyzet pedig jelenleg nekik látszik kedvezni. Az amerikaiak katonai akciói a tervezettnél jobban elhúzódnak, az arab országok gyengék és inognak.
Az egyetlen „kiszámíthatatlan” tényező Izrael. Amikor Szaddám Huszein 1981-ben közel állt ahhoz, hogy atombombát állítson elő, Izrael habozás nélkül lebombázta az éppen átadás előtt álló osiraki reaktort. Tel Avivban ma hasonló a hangulat. Irán nukleáris programjának továbbfejlesztését katonai szakértők szerint is csak egyetlen módon, mégpedig egy jól irányzott katonai csapással lehet megállítani. Bár katonai szempontból nem jelent nagyobb kihívást az atomreaktor megsemmisítése, fontos, hogy arra még az előtt sor kerüljön, hogy azt üzembe helyezik - elkerülendő egy Csernobil-jellegű termonukleáris katasztrófát. Az izraeli hadsereg tehát az idővel fut versenyt, mivel egyelőre bizonytalan, hogy az üzembe helyezésre mikor kerül sor. Bár hivatalos információ szerint ez a következő három évben várható, egyes izraeli források szerint akár még a nyár vége előtt végrehajthatják az akciót.