Márer György, New York
Egységben a demokraták

Bostonban hétfőn - szinte példa nélkül álló biztonsági intézkedések közepette - megkezdődött a Demokrata Párt elnökjelölő nagygyűlése, melynek során a párt elfogadja hivatalos választási programját, és szavaz az elnökjelölt és az alelnökjelölt személyéről. A nagygyűlésre ötezer demokrata küldött, tizenötezer vendég és ugyanennyi újságíró kapott meghívást. Az amerikai titkosszolgálat és a bostoni rendőrség, valamint a tűzoltóság együttműködésével igyekeznek kizárni minden, a rendezvény nyugalmát és a résztvevők biztonságát fenyegető eseményt. A szervezők különösen tartottak az al-Kaida és esetleges szélsőjobboldali csoportok támadásától a rendezvény alatt. 

Ted Kennedy szenátor Kerry első számú ajánlója. Királycsináló Fotó: Reuters

A nagygyűlés szónokai közül elsőnek Bill Clinton lépett a szónoki emelvényre. A volt elnök közel harminc percre teljesen lekötötte a küldöttek figyelmét, nevetést, tapsot, végül a jóváhagyás moraját váltva ki hallgatóságából, és élesen bírálva Bush adócsökkentésének méltánytalanságát, az iraki háború véghezvitelének módszereit, valamint az elnöknek azt a kísérletét, amellyel Kerryt gyengekezű vezetőnek igyekezett beállítani, aki nem tudná megvédeni nemzetét a terrorizmustól. Clinton saját szavai szerint „a jövőért harcoló közkatonaként” kívánt beszállni a demokrata jelölt kampányába. 
A nagygyűlés szónokai már az első este egyszerű üzenetet fogalmaztak meg a gazdasággal kapcsolatban: a demokrata kormányzat idején kedvezőbb volt a helyzet, a középosztály jobb jövőnek nézett elébe. John Kerry ez irányú terve pedig a középosztály prosperitásának visszaállítását célozza: a munkalehetőségek tengerentúlra történő kiáramlásának megszüntetését, az egyre növekvő betegbiztosítási, közoktatási és üzemanyag-beszerzési költségek csökkentését, valamint az ország pénzügyi és gazdasági helyzetének rendbe hozását. Valamennyi szónok eleget tett Kerry azon kívánságának, hogy féken kell tartani a Bush elleni kirohanásokat, akinek politikáját ugyan lehet bírálat tárgyává tenni, de fenyegető nyelvezet alkalmazása nélkül, és a hivatalban lévő elnöknek kijáró tisztelet megadásával. 
Al Gore, Clinton egykori alelnöke, a négy évvel ezelőtti választások vesztese kifejtette: voltaképpen azért kívánt volna részt venni ezen az idei összejövetelen, hogy elfogadhassa pártjának jelölését egy második hivatali időszakra. Emlékeztette a demokratákat 2000-ben elszenvedett vereségére, de kérte őket: azzal fejezzék ki csalódottságukat és felháborodásukat, hogy segítsenek John Kerrynek és immár hivatalos alelnökjelöltjének, John Edwardsnak bekerülni a Fehér Házba.
A nagygyűlés második napján Ted Kennedy massachusettsi szenátor emelkedett szólásra, és azokhoz a csalódott demokratákhoz szólt, akik a legjobban unják, hogy már négy éve nem lehetnek hatalmon: „A nagy gazdasági válság legmélyebb pontján Franklin Roosevelt fellelkesítette a nemzetet híres kijelentésével: »Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem!« Ma azt mondjuk, az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az még négy George Bush-év.” Kennedy kifejtette: a demokraták harca a félelem és a favoritizmus politikája ellen folyik, azokkal szemben, akik saját érdekeiket a közjó fölé helyezik, és Amerikának nem megosztóra, hanem egyesítőre van szüksége. A demokraták egyik fiatal reménysége, Barack Obama, az Illinois állam szenátori címéért fellépő legesélyesebb jelölt is felszólalt kedden. A kenyai bevándorló fia és a párt választottja vezérszónokként szólt a küldöttekhez: „Nincs fekete Amerika, fehér Amerika, latin Amerika és ázsiai Amerika, csak egy van, az Amerikai Egyesült Államok” - fogalmazott fergeteges tapsot váltva ki. 
Kedden utolsóként Teresa Heinz Kerry állt a mikrofonok elé, hogy bemutassa férjét, illetve önmagát az amerikai népnek. Férjéről szólva kiemelte, hogy kitüntetéseit a hagyományos módon nyerte el, azaz életét kockáztatta a hazájáért. „Senki sem fogja nála lelkesebben védeni a nemzetét, és mindig első lesz a tűzvonalban ” - ígérte az egykori republikánus Heinz szenátor özvegye, aki első férje 1991-es, tragikus halála után négy évvel, 1995-ben ment hozzá John Kerryhez, és tavaly lépett be a demokrata pártba. A sokak által túlságosan is szókimondónak talált Teresa Heinz Kerry most teljes egyetértésben kampányolt azzal a Kennedy szenátorral, akiről egy a hetvenes években készített interjúban - még republikánusként - éles szavakkal kijelentette: erkölcsi aggályai miatt nem bízik a személyében. A Boston Herald most újra közölte ezt a több évtizedes cikket. Heinz Kerryt egyébként számos bírálat éri, mivel sokan úgy látják: ketchupgyáros első férjétől örökölt hatalmas vagyona éppen a demokraták által megszólítani kívánt középrétegektől idegeníti el őt. 
A demokraták a pártprogram egyhangú jóváhagyásával hitet tettek a pártfegyelem mellett. 
A program „veszedelmesen hatástalannak” minősíti Bush elnök külpolitikáját, majd kidomborítja, hogy a kormánynak többet kell tennie az ország védelmére a terrorizmus ellen, és felhívást tesz új szövetségek kiépítésére. A jelölőgyűlés zárónapján, csütörtökön - lapzártánk után - lép a szónoki emelvényre John Kerry, akitől hallgatósága politikai programja konkrét kifejtését várja. Az eddigiek tükrében azonban úgy tűnik, nem biztos, hogy ezt a várakozást Kerry be is teljesíti. A demokrata jelölt személyét a párt bázisát adó szakszervezetek részéről is kritika érte: Andrew L. Stern, a legnagyobb szakszervezeti szövetség, az AFL-CIO egyik vezetője szerint Kerry megválasztása ártana a pártnak, és csak tovább mélyítené annak „súlyos válságát”, elodázva a szükséges pártreformot. A demokrata jelölőgyűléssel egyidőben végzett közvélemény-kutatások szerint John Kerry és George W. Bush jelenleg fej fej mellett haladnak a választási küzdelmekben - annak ellenére, hogy a jelölőgyűlések általában előnyösen befolyásolják az adott jelöltről alkotott véleményeket.