Sebestyén István
Kórházak a csőd szélén

Beteg a magyar egészségügy - ez az egyetlen, már-már közhelyszerű megállapítás, amellyel mind a szakma, mind a politika képviselői teljes mértékben egyetértenek. Tény ugyanis: a szféra jelentős forráshiánnyal küzd; a műszerek elavultak; a nővérek, orvosok nevetséges bérekért dolgoznak az uniós átlagnál jóval többet (ha csak meg nem elégelik, és el nem szerződnek külföldre); a rendszert pedig sokak szerint a szakmabeliek hivatástudata, no és persze a hálapénz tartja még mozgásban. A kiutat - vagy az elmúlt évtizedben jócskán kiüresített kifejezéssel élve, a reformot - viszont már mindenki másképpen képzeli. A témára a tragikus véget ért szegedi betegcsere mellett a lapzártánk után tartott, szintén a Tisza-parti városból kiindult figyelmeztető sztrájk irányította rá újból a figyelmet. 

A rossz körülmények miatt a biztonságos betegellátás is veszélybe került Fotó: MTI

„A szegedi Új Klinika épületét 15 éve adták át, azóta érdemi fejlesztés nem történt az intézményben. A műszerek elavultak, például egyetlen olyan altatógépünk van csak, amely tíz évnél fiatalabb, a műtőkben pedig rosszul működnek a klímaberendezések, így előfordul, hogy az orvosoknak 30 fokos melegben kell dolgozniuk - ólomköpenyben. Érdekes, hogy amíg a Parlamentben a képviselők rendelkezésére áll egy hordozható defibrillátor, addig nálunk egyetlen ilyen eszköz sincs. Úgy érezzük, a rossz körülmények miatt a biztonságos betegellátás is veszélybe került” - sorolja a Szegedi Tudományegyetem Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrumának új klinikáján lapzártánk után tartott figyelmeztető sztrájk kiváltó okait Ágoston Zsuzsanna, a sztrájkbizottság egyik képviselője. Az egyetemi tanársegéd hozzátette: az év elején megígért hat százalékos béremelésből semmi sem lett, a két évvel ezelőtti 50 százalékos emelés pedig egyrészt inflálódott, másrészt elvonták tőlük a havi 15 ezer forint körüli kockázati pótlékot. Mint elmondta, jelenleg a három műszakban dolgozó nővérek 100 ezer forint alatti összeget kapnak kézhez, neki pedig 15 éves munkaviszony után 130 forint nettó az alapbére, ami a pótlékokkal együtt is alig éri el a 200 ezer forintot. Ágoston Zsuzsanna elfogadhatatlannak nevezte azt is, hogy az oktatási helyszínként is működő szegedi klinikákon egy több nyelven beszélő, kutatást, oktatást, gyógyítást végző tanársegéd nettó 500 forint körüli órabért kap.
Kérdésünkre a sztrájkbizottság képviselője kifejtette, a sztrájkkészültség és a szegedi kórházban történt betegcsere között semmilyen összefüggés nincs, ugyanakkor az egészségügy jelenlegi állapotából elviekben számos hasonló eset következhet. Megemlítette, hogy az egyetemnek van olyan negyven éves, fel nem újított műtője, amelyet csupán a betegellátási kötelezettség miatt nem zárnak be - az ÁNTSZ rendszeresen ideiglenes működési engedélyt ad ki rá. (Egyébként a hazai kórházak többségének szintén nincs állandó engedélye, ugyanis az eszközbeli és egyéb feltételeknek nem tudnak teljes mértékben megfelelni.) Ágoston Zsuzsanna hangsúlyozta, több intézmény is csatlakozott a figyelmeztető sztrájkhoz, sok helyen pedig kék szalag viselésével vállaltak velük szolidaritást, ami jelzi, hogy Szegeden nem elszigetelt, egyedi jelenségekkel állnak szemben.
Mint megtudtuk, az egyetem konstruktívan állt hozzá a problémafelvetéseikhez, de a sztrájk szervezői is tisztában vannak azzal, hogy követeléseik teljesítésére az intézménynek nincs kerete. Ezért céljuk az, hogy a fenntartó egészségügyi és oktatási tárcák, valamint a közvélemény figyelmét felhívják az egészségügy sanyarú helyzetére.
A kormányzat ígéri, jövőre végre elindul a ciklusok óta halogatott egészségügyi reform. A témáról szóló háttéranyag rögzíti: a magyar egészségi ellátás nem kellő hatékonyságú, ezért egy olyan rendszer alkalmazására van szükség, amely az egészségügy szereplőit nem csupán a gyógyítás tényében, hanem annak eredményében is érdekeltté teszi. Az elképzelések szerint a kísérleti jelleggel már évek óta működő úgynevezett Irányított Betegellátási Rendszer tapasztalatait hasznosítva új ellátásszervező intézményt iktatnának be az ellátórendszerbe. Ez a gazdasági társasági formában működő szervező csak akkor jut jövedelemhez, ha a továbbra is rendelkezésre álló forrásokat - például a betegutak ésszerűsítésével - hatékonyabban használja fel, és így a lakosság egészségi állapotában tényleges javulást ér el. Szervezőknek azok pályázhatnak, akik az előírt szakértelemmel és várható éves bevételük 10 százalékát kitevő tőkével rendelkeznek, illetve ennek felét fejlesztésekre fordítják. Az induló tőkét a szakmai befektetőkön (gyógyszer- és orvostechnikai gyártókon) kívül akár bankok, biztosítók, önkormányzatok, vagy más vállalkozások is adhatják. A megtakarított összeg negyedét a társaságok profitként könyvelhetik el, a többit vissza kell forgatniuk a rendszerbe. A egészségügyi tárca szakemberei szerint a modell logikájából következik, hogy a szolgáltatással a betegek is elégedettebbek lesznek majd.

Lonovics János, a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum elnöke beszél a felügyelete alatt álló klinikán tévedésből megműtött, s később elhunyt Kovács Béla temetésén Fotó: MTI

„Az egészségügy helyzetén leginkább az segítene, ha Medgyessy Péter miniszterelnök lemondana, ezzel ugyanis elhárulna annak a veszélye, hogy a profitérdekelt magántőke rászabaduljon az ágazatra” - jelentette ki lapunknak Cser Ágnes, az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke. Álláspontja szerint az úgynevezett ellátásszervezők beiktatásával a kormányzat a „zsákmányszerző” magáncégek érdekeit szolgálja ki, amelyek jelentős összegű közpénzt vehetnek ki az így is szűkös Egészségbiztosítási Alapból. Arra a kérdésre, hogy miért baj, ha az ellátást racionálisabbá, hatékonyabbá tevő szervező anyagilag is érdekelt abban, amit csinál, a szakszervezeti vezető elmondta, Amerikában és Európában egyaránt bizonyított tény, hogy a gazdasági társaságok a profit érdekében a szolgáltatáson és a munkaerőn spórolnak, és ezzel kiszolgáltatottá válnak az egészségügyi intézmények és maguk a betegek is. Cser Ágnes szerint a kormány erkölcstelen hozzáállását jelzi az is, hogy amíg az elmúlt években nem volt inflációkövető az egészségügyre szánt költségvetési forrás, addig az „aktuális egészségügyi reformer” által készített törvénytervezet erre garanciát nyújtana az ellátásszervezőknek. Az EDDSZ elnöke úgy látja, a forrásbevonásra az jelenthetne megoldást, ha kormánygaranciával létrejönne egy Nemzeti Egészségfejlesztési Alap, amelyen keresztül a magántőke ellenőrzött és kiszámítható módon támogathatná az egészségügyet. 
A Magyar Orvosi Kamara szintén ellenzi a kormány reformtervezetét. Mint Éger István elnök a Heteknek kifejtette, az egészségügy legnagyobb problémája a forráshiány, ennek pótlása nélkül nincs értelme az átszervezésnek. „A tervezett ágazati reform olyan, mintha egy építkezést nem az alapozással kezdenének el, hanem először a cserepet akarnák feltenni” - mondta, majd kiemelte: az elmúlt években összesen 1500 milliárd forintot vontak el az egészségügytől, amelyre egyébként az éves gazdasági növekedéshez viszonyítva az uniós átlag felét, az abszolút értéket tekintve pedig töredékét költjük a honi költségvetésből. Éger István szerint többek között éppen a pénzhiány miatt nincs szükség a nyereségérdekelt ellátásszervezők beiktatására. Az elnök sajnálatosnak nevezte, hogy a kormányzat nem veszi figyelembe a szakma ezzel kapcsolatos álláspontját, amit az is jelez, hogy a két kormánypárt rendre távol marad a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal üléseitől.