Vissza a tartalomjegyzékhez

Szilágyi Sándor
Deák Bárdos az aranyért pörgetne

Minden olimpiát megelőzően beindul a latolgatás, mennyi és milyen érmekre számíthatunk sportolóinktól. Nincs ez másként az augusztusban megrendezésre kerülő athéni játékokkal kapcsolatban sem. Ami a magyar birkózókat illeti, ők már tizenkét éve nem szereztek olimpiai aranyat, ezúttal azonban a négyszeres vb-ezüstérmes és kontinenselső Deák Bárdos Mihálytól rengeteget várnak a szakemberek.


„Az én taktikám arra épül, hogy nekiesek az ellenfélnek, ütöm-verem.” Fotó: Réti Dóra

- Ha egy focis példát veszünk, nektek, birkózóknak mennyiben lehet tanulságos az esélytelennek hitt görögök Eb-győzelme?
- Annyiban lehet ezt összehasonlítani a birkózással, hogy a mi sportágunkban ugyanúgy nincsenek esélytelen sportolók, ahogy nincsenek esélytelen csapatok a futballban sem. Ha valaki hittel, akarattal, és természetesen felkészülve áll ki egy versenyre, bármi megtörténhet.
- A görögöknél azt emelték ki, hogy nagyon egységesek, fejben tiszták voltak. A birkózásnál milyen arányban oszlik meg a fizikai, technikai és mentális felkészülés?
- Szerintem a fizikális mind a hét súlycsoportban ötven százalékot tesz ki, a maradék ötven pedig fele-fele arányban oszlik meg a technikai és pszichés felkészülés között. Nehézsúlyban talán annyiban más a helyzet, hogy itt főleg a fizikális felkészülés, vagyis az erőnlét és az állóképesség dominál.
- Amikor megkezdesz egy akciót, az intuíciódra hagyatkozol, vagy érzed az ellenfél mozdulatából, rezdüléséből, hogy mikor kell elindítani azt?
- Ha az illető képes a saját stílusát ráerőltetni ellenfelére, akkor ebből adódóan azt is tudja, mikor kell megkezdenie az akciót. De az ellenfél reakcióira is lehet építeni... Ha például rosszul nyúl ki, akkor el lehet húzni a karját, ha benyúl, egyből jöhet a válldobás. 
- Kanyarodjunk el egy kicsit tőled, és vegyünk egy, azóta már sporttörténelmivé avanzsált esetet a sydneyi olimpiából. Karelin, aki sorozatban huszonnégy világversenyt nyert meg súlycsoportjában, kiváló izomzatú, görög szoborszerű óriás volt. Az őt legyőző amerikai Gardner viszont csupán egy kis golyónak tűnt mellette. Mivel tudott mégis nyerni?
- Abszolút mentálisan! Mert ebben az amerikaiak nagyon jók. Karelinen óriási nyomás volt, hiszen a negyedik olimpiáján lehetett volna aranyérmes, emellett pedig fizikálisan sem volt a topon. Ha pár évvel azelőtt találkoztak volna, Karelin kidobja, talán még a teremből is. Az amerikaiak azonban olyanok, ha meglátják a zászlójukat, a falon is átmennek. Klasszikus értelemben nem tudnak birkózni, nem valami technikai virtuózok, de a fizikai és mentális felkészülésükkel felül tudnak kerekedni bárkin.
- Sok fiatalnak is a példaképe vagy. Hogyha megnyered az olimpiát, biztosan fokozódik majd a népszerűséged. Hogyan gondolkodsz arról, hogy ne csak fizikálisan, hanem morálisan, erkölcsileg is példaképe lehess sokaknak?
- Hiába vagyok sokszoros vb-ezüstérmes, Európa-bajnok, megpróbálok az az egyszerű ember maradni, aki még annak idején Miskolcról elindult. Tudom, hol kezdtem a pályámat, és milyen munkát végeztem azért, hogy idáig eljuthassak. Be szeretném bizonyítani az embereknek, hogy megfelelő hozzáállással, kitartással mennyi mindent el lehet érni az életben, még egy proli városból is.
- A személyiségedet pszichés oldalról hogyan fejleszted?
- Két szakember, egy sportpszichológus és egy alternatív pszichológus foglalkozik velem. Utóbbival olyan dolgokról beszélgetünk, hogy miben hisz az ember, van-e bármi az emberi léten kívül. Valahogy úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy nevezhetjük sokféle néven is, de van valami vagy valaki, aki miatt semmi sem történik véletlenül.
- Mennyire tulajdonítasz jelentőséget a transzcendens világnak?
- Nem mélyültem el benne, de ha a tévében egy erről szóló műsor megy, azt megnézem.
- Te, aki végigbirkóztad a fél országot, hogy látod, Magyarországon mi kell egy sportsikerhez?
- Montecuccoli mondta, hogy három dolog kell a háborúhoz: pénz, pénz és pénz. Ugyanez kell a sporthoz is, mert ha ez nincs, akkor nincs megfelelő körülmény, nincs megfelelő szakember, maximum néhány fanatikus. Sajnos manapság már a sportvilágban is minden a pénz körül forog. Elég, ha abból indulok ki, hogy amikor elkezdtem birkózni Diósgyőrött, csak a birkózóknál harminc ember volt sportállásban! Ma már egy sincs…
- Ezek szerint azért mentél Pestre, mert ott koncentrálódik a pénz?
- Nem. Azért vagyok Pesten, mert itt több az olyan volt birkózó, aki segíteni tudja a sportágat.
- Mire gondolsz, amikor felmész a szőnyegre?
- Arra, hogy legyőzöm az ellenfelet. Hiába vagyok jóban valakivel, a szőnyegen ellenfél, hiszen azért állt oda, hogy engem legyűrjön.
- Mi a kedvelt fogásod, dobásod vagy akciód?
- A pörgetés. Ennek az a legfőbb oka, hogy ebben a súlycsoportban nem lehet nagyon látványos dobásokat végrehajtani. Ez talán már az egész birkózásra jellemző. Eltűntek a látványos elemek, mint például a válldobás is. Az én taktikám arra épül, hogy nekiesek az ellenfélnek, ütöm-verem, hajtom, s előbb-utóbb leküldik, és akkor megpörgetem. Felállunk, megint nekimegyek, újra leküldik, és újra megpörgetem.