Látványos külsőségek közepette került sor a hazai fitnesz szimbolikus egyéniségének számító Schobert Norbert legújabb, Norbi-titok című könyvének bemutatójára. A kötet marketing-gárdája nem fukarkodott a figyelemfelkeltés eszközeivel, felvonultatva a bulvárkörökben ismert, általa lefogyasztott „hírességeket”, egy debütálni készülő dallamos rockzenét játszó csapatot, valamint az artista Rippel fivéreket is, megspékelve a fentieket a támogatók hosszas listájának közzétételével.
Az elhangzottak szellemében a jelenlévők széles skálában kóstolgathatták a kalóriaszegény, ámde barátságos ízvilágú harapnivalókat. Habár a könyv, saját elmondása szerint nem sok teret enged a koplalásnak: a benne ecsetelt update-módszer lényege: minden étel kedvünkre fogyasztható komolyabb mennyiségi korlátozások nélkül. Feltéve, ha betartjuk a megadott idősávkorlátokat. Ennek értelmében a drasztikus „kalóriabombákat” reggel hattól délig, a közepesen hízlaló harapnivalókat hattól délután kettőig, míg a sovány húsokat, tejtermékeket, bizonyos sajtokat, kalóriaszegény zöldségeket és gyümölcsöket reggel hattól este tízig bátran ehetjük. S hogy melyik étel melyik kategóriába tartozik? A kérdésre a választ a kötet erre vonatkozó táblázata adja meg, több ezer ételféleség kódolásával. És persze, ahogy ez lenni szokott: vannak, akik alig röviddel a kötet megjelenése után máris esküsznek a módszer hatásosságára. A szerző elmondása szerint a Norbi-titok elveit nem a spártai, de alkalmi jelleggel hatékony súlycsökkentési módok kedvelőinek találták ki, hanem azoknak, akik hosszú távú egészséges életmódban gondolkodnak, de önsanyargatás nélkül.
Az egyre dívó fitnesz-kultusz fényében sikervárományosnak tűnő kötet tematikája jól követhető. Norbi - akinek felmenői mind túlsúlyosak voltak, és általában hatvan évnél tovább nemigen éltek - ifjú korában soványka, ám a korai kiskamasz években a külföldi nasskülönlegességek hatására rohamos terebélyesedésnek induló fiatal harcát tárja elénk, ahogy minden elszántságát és önfegyelmét latba vetve kiverekszi magát a zsír börtönéből, kivívva ezzel kortársai elismerését is. Azután szinten tartás gyanánt folytonos sporttevékenységeket folytat, majd az egyre rohanó idő forgatagában egyszer csak ünnepelt aerobicsztárként látja viszont magát, szakmabeli irigyek áskálódása mellett. Norbi könyvében bevallotta, fájó pont számára, hogy miközben több tízezer ember számára tudott kilókban is mérhető segítséget nyújtani, addig saját, komoly súlyproblémákkal küzdő rokonsága fittyet hány az instrukcióira.
A kötet számos alkalommal tárja fel a túlsúly összes hátrányát, többek között a „boncasztalon” fekvő, alig negyvenéves kövér hölgy tragikus egészségügyi mutatóit is, mintegy elrettentő példaképpen. A szerző nem kíméli a kristálycukor szerelmeseit, a reklám- és marketingipar ételekkel kapcsolatos „életérzésgyárát”, a neves üdítőital-konszerneket, csakúgy, mint a világviszonylatban ismerősen csengő nevű hamburgergyárosokat sem, de a művi súlycsökkentési technikák is megkapják a magukét. A záró blokkban a fitneszguru segítségét igénybe vevők osztják meg a súlycsökkenés terén szerzett pozitív tapasztalataikat. S ha már lúd, legyen - azaz inkább stílszerűen ne legyen - kövér alapon a „mester” szülés után is „mintakarcsú” fitneszoktató felesége, Rubint Réka osztja meg cukros üdítőket mellőző terhességének szépségeit az olvasókkal.
A könyv végén külön blokk szolgál a leggyakrabban feltett kérdésekre adott válaszokkal, majd a szerző instrukciókkal látja el mindazokat, akik megpróbálkoznak elköteleződni a felkínált életmód-alternatíva mellett. Azért meg kell hagyni, a fitnesz-biznisz kész iparággá nőtte ki magát. És a Norbi-marketingteam semmit sem bíz a véletlenre. A kötet végén gőzerővel keresik a tervbe vett Norbi-menük gyártóit és forgalmazóit.