Minden idők legjobb Európa-bajnoksága

Az egykori szövetségi kapitány, Mészöly Kálmán az elmúlt napokban Portugáliában járt, és több mérkőzést is élőben láthatott. A játékosként hatvanegy válogatottságig jutó legendás „Szőke Szikla” így értékelte a látottakat: 
Meg merem kockáztatni, hogy ez minden idők legjobb labdarúgó Európa-bajnoksága. A Horvátország-Anglia, illetve a Franciaország-Horvátország összecsapásokat volt szerencsém a helyszínen megtekinteni, és elmondhatom, hogy elképesztően jó a torna hangulata. 

Mészöly Kálmán Fotó: MTI

A mérkőzések - nemcsak ez a kettő, hanem szinte mindegyik - kiválóak és változatosak. Számomra eddig a legnagyobb meglepetést a görögök okozták azzal, hogy továbbjutottak a csoportjukból. Szintén meglepő volt az ennél többre hivatott spanyol, illetve a szerintem nem túl jól összerakott olasz csapat kiesése. Az Eb legnagyobb esélyesei szerintem a franciák: az több mint véletlen, hogy az angolok ellen fordítani tudtak, és a horvátokkal szemben is ki tudtak egyenlíteni. A negyeddöntőből rajtuk kívül mindenképpen számítok a portugálok továbbjutására (ezt a mérkőzést lapzártánk után játszották - szerk.), és nem szabad elfeledkezni a mutatott játék alapján ugyancsak favoritnak számító csehekről sem. Hozzáteszem: bár a csehek légiósai is nagy kluboknál játszanak, mégis úgy tűnik, belőlük nem vett ki annyit az elmúlt idény, mint a spanyolokból, vagy az olaszokból, akik egy kissé fáradtnak tűntek. 
A játékvezetés miatt azonban egy kicsit szomorú vagyok - persze ezt úgy is meg lehet közelíteni, hogy mi magyarok legalább ebben nem vagyunk lemaradva az élmezőnytől. Az Eb-n van néhány kitűnően felkészült játékvezető, de a többségről ez nem mondható el, nagyon sok a hibás döntés. Úgy érzem, a bírók az adott helyzetekben inkább a nagy csapatoknak kedveznek a kisebbek kárára: gondoljunk csak a lettekre, akik több tizenegyest nem kaptak meg a németekkel szemben. 
A mérkőzéseket nézve elgondolkodtató és sajnálatos, hogy mi magyarok - igaz kis híján, de - nem jutottunk ki az Eb-re, miközben ott vannak a lettek, a bolgárok vagy a csehek, akik nem valószínű, hogy jobb anyagi és egyéb feltételekkel rendelkeznek a futballt illetően. Úgy érzem, a siker érdekében sokkal következetesebben, keményebben kellene edzeni a hazai bajnokságban szereplő játékosokat, a légiósoknak pedig a válogatott mérkőzéseken is ugyanazt az iramot kellene diktálniuk, mint a klubjaiknál. A legnagyobb gond azonban a lelkesedés hiánya: a szurkolók, az újságírók, a csapatvezetők szinte jobban ki akarnak jutni egy-egy tornára, mint a játékosok. (S. I.)