Hetek - VIII. évfolyam, 26. szám, 2004. június 25

A nyári szünet beköszöntével komoly veszélybe kerülhet a fiatalok táplálkozása. A közétkeztetésben részt vevő gyermekek étkezése ugyanis a szakemberek szerint ma jóval kiegyensúlyozottabb, egészségesebb, mint azoké, akik nem a menzán esznek.

Lehangoló kép él a köztudatban a tizenévesek táplálkozási szokásairól, és nem alaptalanul. Tinédzserek beszámolói szerint nagyon gyakori közöttük a számítógép előtt sokat ülő, gyakorta üdítőt és rágcsálnivalókat fogyasztó fiatal. Az egészségtelen étkezés, párosulva a mozgásszegény életmóddal, a káros szenvedélyekkel vagy a korán kezdett nemi élettel - mindez megannyi időzített bombaként hat az egészség, a későbbi életminőség szempontjából.

Tápláló közkonyhák

Az elmúlt évtizedekben az otthoni főzés és étkezés háttérbe szorulásával értelemszerűen egyre nagyobb hangsúly került az intézményi étkeztetésre. Pedig még tíz-tizenöt éve is az volt a helyzet, hogy az otthon étkező gyerekek táplálkozása sokkal kiegyensúlyozottabb volt, mint a menzán „gyarapodó” társaiké. „Hosszú évek óta vizsgáljuk a hazai gyermekélelmezés helyzetét, és ez alapján elmondható: az egykori alacsony színvonal az elmúlt tíz évben kétségkívül javult - állította érdeklődésünkre Greiger Erika, az OÉTI Dietetikai Főosztályának osztályvezető főorvosa. - Jobb az étrendek összetétele, több a növényi táplálék, a tej, tejtermék, bár még bőven van mit javítani. Összességében kiegyensúlyozottabb lett a táplálkozási ritmus és a tápanyagbevitel. A felméréseink szerint azoknak a gyerekeknek az étrendje, akik nem vesznek részt az iskolai étkeztetésben, sokkal tápanyag-hiányosabb, mint a társaiké. Márpedig a középiskolába érve a gyerekek háromnegyede már iskolán kívül étkezik. A jelenség nem csupán pénzkérdés: a jó anyagi háttér önmagában nem jelent egészségesebb étkezést is. Megfigyelhető egyébként, hogy azokban a családokban, ahol egészségesen, vegyesen táplálkoznak, ott többnyire más téren is helyes életvitel a jellemző: nem dohányoznak, nem alkoholizálnak, sokat mozognak. Más a mentalitásuk, eleve nyugodtabban élik meg az életüket, a felmerülő problémáikat.”
A gyermekintézmények részéről fokozott erőfeszítések történnek az egészségesebb táplálkozás elérésére. „Viszont az is tény, hogy a jelenlegi forintnormából nem lehet az élelmezési előírásokat maradéktalanul teljesíteni” - hangsúlyozza a szakember. Másrészt az sem szerencsés, hogy az utóbbi években összevont és központosított konyhák egyazon menüsorral látják el a bölcsődéktől az iskolákon keresztül a munkahelyeket, és a szociális étkeztetést is ők végzik.

Az OÉTI munkatársai 1997-2000 között végeztek nagyszabású, országos felmérést a hazai középiskolások táplálkozási szokásairól.
A főbb tanulságok újfent igazolták a hazai lakosság egészére is jellemző negatív eredményeket. Így általános a túlzott só- és cukorbevitel - a gyerekek 80 százaléka utánasózza az ételt, sokan kóstolás nélkül sóznak. Ezzel a magas vérnyomás veszélyét is növelik. A só sajnos sokak számára univerzális ízesítőeszköz, pedig erre a célra számos zöldfűszert is lehetne használni. Ráadásul a cukor szeretete velünk született, a sóé tanult.
Nem ritka a nassolni valók, különféle üdítők napi rendszerességű fogyasztása - ezzel szemben a javaslat heti maximum egy-kétszeri alkalom. A felmérést végző szakemberek beültek az iskolai órákra is, ahol azt látták, hogy a padok mellett sorakoznak a hatalmas kiszerelésű kólásüvegek, amiket a gyerekek folyamatosan meg-meghúznak. „Fölmerül a kérdés: vajon hány üveggel isznak meg egy délelőtt? - mondja Greiner Erika. -
A gyerekek egy része jelentős kólafogyasztó, sőt valószínűsíthető, hogy sokan kólafüggők. Ez azt jelenti, hogy szabályos elvonási tüneteket produkálnak, ha nem viszik be a megszokott napi mennyiséget. A koffeinmegvonás könnyen szédülést, fáradtságot, fejfájást idézhet elő. A koffein mellett a magas cukortartalom is problémás: felesleges »üres« kalóriát jelent, ami fokozza az elhízás veszélyét. Ennyi üdítőfogyasztás után meg az sem csoda, ha semmihez sincs étvágyuk a gyerekeknek.”
Ezúttal is beigazolódott, hogy a magyarok nagy tészta- és húsevők. Húst hússal eszünk ugyanis.
A vizsgált fiatalok mindegyike fogyasztott naponta húst vagy hústerméket, különös előszeretettel felvágottakat. Az állati zsiradék és fehérje túlsúlya mellett - minden eddigi javulás ellenére - még mindig a szükségesnél kevesebb zöldséget, gyümölcsöt, halat, tejet és tejterméket esznek. Ennek megfelelően a kalciumbevitel is elégtelen, ami csontfejlődési zavarokkal fenyeget.
Magas a gyümölcslé napi fogyasztása, azonban ha ez szűrt leveket takar, akkor lényegében nem jelent mást, mint felesleges cukorbevitelt.
A lányok a fiúknál valamivel rendszertelenebbül táplálkoznak - leginkább a vacsorát iktatják ki -, ennek legfőbb oka a karcsúság utáni vágy. A nettömegindex-adatok alapján a tinédzserek 10 százaléka sovány volt, 14 százaléka pedig túlsúlyos vagy elhízott.

Figyelemre méltó, hogy a megkérdezett fiatalok fele rendszeres vitamin- vagy egyéb ásványianyagtabletta-fogyasztó. Ennek Greiner Erika szerint az is az oka, hogy a rossz táplálkozási szokásokat így próbálják az emberek kompenzálni. Ezeket a táplálék-kiegészítőket igazából csak orvosi utasításra szabadna szedni, nem pedig ötletszerűen. Készülőben van most egy szakemberek által összeállított adatbázis az étrendkiegészítők használatáról, mert sok téveszme kering, és óriási a tudatlanság ezen a téren. A rosszul és összevissza, együtt szedett szerekből sajnos könnyen származhat több kár, mint előny az egészségre nézve. Az általános orvosi karokon még nincs előtérben a táplálkozástan oktatása, és az orvosok sem mindig ismerik ezeket a készítményeket. Maga a dietetika - táplálkozástudomány - oktatása hazánkban igen magas színvonalú, de a szakszerű táplálkozási felvilágosítás nem jut el a szélesebb körű közönséghez.
A különböző korosztályok számára, gyerekektől a pedagógusokig zajlanak országszerte felvilágosító programok, nyári táborok - a jelek szerint nem hatástalanul. „Amikor az elmúlt évek során élelmezésvezetőket, pedagógusokat és védőnőket képeztünk ki - meséli a főorvosnő -, az eredmény kézzelfogható volt. A képzés eredményeként ugyanolyan forintnorma mellett az iskolai étrendbe több zöldség, gyümölcs, barnakenyér, tejtermék és kevesebb só került. Az otthoni étkezésben viszont máig nem sikerült áttörést elérni.”