Török Flóra
Első pofon a devizaadósoknak

A hitelpiac idei sztárja, a devizaalapú hitel kezd veszíteni a fényéből. Az utóbbi három hónapban a svájci frank árfolyama jelentősen elmozdult az addigi, az adósoknak kedvező mélypontról: április eleje óta 160 forintról 170-re emelkedett a valuta „egységára”. Ráadásul a svájci jegybank múlt heti kamatemelése ugyancsak az erősödés irányába hatott. A kilátások nem kedvezőbbek az euróalapú hitelek piacán sem, amennyiben az Európai Központi Bank (EKB) az előrejelzéseknek megfelelően kamatot emel a közeljövőben. 

Egy marék euró. Kockázatok és lehetőségek Fotó: MTI

A devizahiteleket korábban inkább vállalatok vállalták be, jellemzően rövidebb futamidőre. Mivel az ilyen cégek általában devizás bevételekkel is rendelkeztek, jóval kevésbé tették ki magukat az árfolyammozgásból fakadó kockázatnak. A lakáshitelpiac új sztárja, a devizahitel azonban ennél nagyobb kockázatot rejt magában, mivel hosszú, 10-15 vagy akár 20 éves időtartamra vonatkozik, s az ügyfeleket - tájékozatlanságuk miatt és kockázatelemző képesség híján - semmi sem védi az árfolyamváltozásoktól.
Külföldön már bevált gyakorlat, hogy a hitel futamideje alatt változtatni lehet az elszámolás alapjául szolgáló valutanemen, erre azonban a hazai „pénzügyi- és hitelélet” még nincs felkészülve - nyilatkozta a Heteknek Barcza György, az ING Bank makroelemzője. Nálunk csak a deviza-forint átváltás működik, és ez is leginkább szükségszerűségből. Ha az ügyfél már képtelen fizetni a devizás törlesztőrészleteket, a bank úgy védi magát, hogy forintalapúvá változtatja az adott tartozást. 
A devizapiacokon általában is nagyobb kockázattal lehet számolni, mint a köztudottan „véletlen bolyongásra” ítélt részvényárfolyamoknál. Egy hosszú távra felvett devizahitel esetében tehát megjósólhatatlan, hogy milyen kondíciók állnak majd fenn 5-10 év múlva. Intő példa erre a lengyel hitelpiac esete - emelte ki Barcza, ahol pár évvel ezelőtt a kedvezőtlen árfolyammozgások következtében közel 44 százalékos értékvesztést „könyvelhettek el” azok a devizahitel-felvevők, akik a lehető legrosszabbkor léptek be, illetve léptek ki az ügyletből. De az átlagos ráfizetés is 20-30 százalék körüli volt. 
Barcza szerint a devizahitel, mint új piac, várhatóan egy-két évig még „futni fog”. A szakemberek szemében maga az árfolyamerősödés nem hozott változást a devizahitelek megítélésében, legfeljebb az ügyfelekben tudatosultak eddig kevésbé az egyébként reális kockázatok. A lakosság devizás eladósodása egyfajta „euroizációt” is jelent, hiszen a gazdaság devizás eszközállománya megnő. Maga a folyamat pedig úgy is felfogható, hogy az ország - ha nem is formálisan -, de fokozatosan de facto „bevezeti” az eurót - magyarázta a makroelemző.
Lányi Bence, a Raiffeisen Bank elemzője hosszú távon nem vár további erősödést a svájci franktól, bár rövid távon elképzelhetőnek tartja. Mivel ez a kis alpesi gazdaság gyorsabban növekedik, mint maga az eurózóna, ez felértékelődési nyomást gyakorol a frankra. Ezenkívül szintén kamatemeléssel próbálnak védekezni az úgynevezett „menekülő befektetések” ellen, a pénzügyi válságok idején ugyanis általában aranyba és svájci frankba áramlik a tőke. 
Az elemzők szerint jelenleg egy általános kamatemelési hangulat uralkodik világszerte. Jövőre várhatóan az amerikai jegybank (Fed) és az EKB is kamatot emel. A frank árfolyamára ható felértékelődési nyomás viszont csak addig tart, amíg a svájci jegybank kamatemelése megelőzi az EKB-t. Végül azt is figyelembe kell venni - mondta Lányi -, hogy a magyar alapkamat esetében rövid távon csökkenést várunk, így a különbség szűkülésével a devizás hitelek kamatelőnye is kezd megszűnni. 
A devizahitelek fő buktatója az átváltás: a bank jellemzően a felveendő összeget - a kiválasztott devizában - a bank által megszabott napi eladási és vételi árfolyamon számolja ki. A hitelt a napi vételi árfolyamon kapja az ügyfél, de a törlesztés az eladási árfolyamon történik. A kettő közötti különbség egy 5 milliós hitel esetében is már százezer forintokban mérhető, tehát ennyivel ugrik meg automatikusan a visszafizetendő összeg. 
Érdemes odafigyelni ezekre az „apróságokra”, hiszen az ügyfél tudatlanságából származó kockázatokat egyik bank se fogja felvállalni. Általánosságban elmondható, hogy a hitelszerződés-kötés előtt érdemes minden apró részeltre kitérő tájékoztatást kérni, és magát a szerződést is nagyon alaposan elolvasni, különösen az apró betűs részeket. Ha nem világos némely szakkifejezés, inkább kérdezzünk rá, mint hogy utólag érjen meglepetés. A bankok egyébként is mesterei a kamaton felüli hitelköltségek felcímkézésének. Nem mindenki ismeri, mit takar az úgynevezett, „rendelkezésre tartási jutalék”, vagy az „előfinanszírozási kamat”, vagy éppen a „hitelezési díjat fedező kamathányad”… stb. Az sem mellékes, hogy a kezelési költséget havonta, vagy egy összegben év végén számolja el a bank, s ha erre nem készül fel az ügyfél, váratlan kiadások lephetik meg.