Hajdú Sándor
Keserű pirulák és az MSZP

- Ön az MSZP választási kudarcát történelmi vereségnek nevezte. Mire értette ezt a történelmi jelzőt?
- A rendszerváltás után történelmi nagyságrendű különbség alakult ki a legnagyobb ellenzéki és a kormánypárt között. Azért gondolom történelminek, mert egy olyan mérföldkőhöz érkezett a szocialista párt - és ez a vereség mutatta meg számára ezt a mérföldkövet -, hogy tovább nem halaszthatók a párton belüli reformok, valamint a generációváltás. A szocialista pártnak komoly reformlépéseket kell megtennie ahhoz, hogy versenyképes maradjon a magyar pártrendszerben. Egyszerre volt ez stratégiai és taktikai vereség a számukra ezen a választáson. 
Egyrészt azért szenvedtek stratégiai vereséget, mert úgy tűnik, rosszul mérték fel a kormányzás ütemezését. Először belekezdtek egy osztogatós politikába, majd „lenyomták” ennek a keserű piruláit is a társadalom torkán, miközben önmaguk mindezt még nem tették meg, és nem vonták le ennek a tanulságait. Taktikai vereséget azért szenvedtek, mert kormányzó pozícióból alkalmazták azt a negatív kampányt, ami 2002-ben bejött nekik, és úgy gondolták, hogy az helytől és időtől függetlenül bármikor alkalmazható. Szerintem túlzásba vitték, hogy az utolsó héten annyira nagymértékben és agresszíven terjesztették azokat a hirdetéseket, amelyek durva rágalmakat szórtak a másik oldalra, annyira, hogy ez még a saját szavazóbázisukat is elbizonytalanította.

- Várható, hogy a kormányoldalon vagy az MSZP-n belül földrengésszerű változások indulnak el az eredmény hatására?
- Ha a szocialista párt esélyt akar adni magának arra, hogy a 2006-os választásokon már egy új arculatú, világos stratégiával, az európai uniós tagság követelményeinek megfelelő kormányzati filozófiával rendelkező erőként induljon el, akkor komoly változásokat kell végrehajtania.
- Akkor egyetérthetünk abban, hogy az MSZP veszítette el a választásokat, és nem a Fidesz nyerte meg? 
- Nem, három oka volt szerintem a szocialisták vereségének. Az egyik az elhibázott társadalom-, és gazdaságpolitika, amit az elmúlt két évben folytatott. A másik, hogy a Fidesz szervezettségében és mobilizációs képességében rendkívüli módon megerősödött az elmúlt időszakban, a harmadik elem pedig a rossz választási és kampánystratégia alkalmazása. A Fidesz képes volt elérni mozgósításban azt a szintet, amiről mindenki azt gondolta, hogy csak az MSZP tudja elérni. Megdőlt az a hipotézis, hogy az alacsony részvétel csak a szocialistáknak kedvez. 
- Ezek szerint nagyon éles küzdelem várható 2006-ban…
- Sok függ attól, hogy mi fog történni az elkövetkezendő egy évben. Az európai uniós csatlakozás első éve minden újonnan csatlakozó ország életében nehéz. A negatívumok az első időszakban jelentkeznek. Például, hogy a vállalkozások egy jelentős része nem tud fennmaradni, az agrárgazdaság sok-sok problémával fog küzdeni, és ez mind visszacsapódik a kormányra. 
- Ön mit gondol az elkövetkezendő két évről? A szocialisták azt mondták, hogy ha a Fidesz nyer, akkor tovább folytatódik a politikai hisztéria…
- Szó sincs hisztériáról. Viszont látok egy nagyon erőteljes társadalmi igényt a konszenzusra. Ez elsősorban az úgynevezett II. Nemzeti Fejlesztési Program prioritásainak kialakításában található meg. Ha a Fidesz optimistán gondolkodik a jövőről, akkor már ő alakíthat kormányt 2006-ban. Neki sem mindegy, hogy milyen prioritások mentén történik annak az igen nagy mennyiségű pénznek a Magyarországra történő beáramlása, amelyet a 2007-2013-as büdzsé lehetővé tesz. Tehát nemcsak a politikai erők, hanem a gazdasági, szellemi erők is érdekeltek abban, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Programnak a prioritásait közösen hordják ki. Ez egy jó lehetőséget teremt arra, hogy most már a kooperáció terén próbálják ki a politikai erők az együttműködési készségüket.