A reneszánsz kor művészgéniusza, Michelangelo, valószínűleg Asperger-szindrómával, az autizmus egy enyhébb formájával küzdhetett, aminek egyik tünete, hogy a beteg nehezen szánja rá magát társas együttműködésre. Az Asperger-szindróma magasan funkcionáló autizmus néven is ismert fajtájának jellemzője azonban egy bizonyos területen - mint például a képzőművészet, a zene vagy a matematika - megmutatkozó különleges tehetség is.
Az autizmust kutató angol és ír szakemberek érvelnek Michelangelo ilyetén betegsége mellett. „Michelangelo zárkózott és magányos volt” - állítja dr. Muhammad Arshad az északnyugat-angliai, warringtoni Five Boroughs Partnership pszichiátere, és Michael Fitzgerald, a dublini Trinity College egyik professzora. „Hasonlóan a híres brit építészhez, John Nashhez (1752-1835), akinek kormányzósági épületei és házsorai ma is ott ékeskednek London körül. Ő szintén magasan funkcionáló autizmusban szenvedett. Bár sok pártfogója volt.” A tudósok úgy jellemzik Michelangelót, mint aki „furcsa, érzelmek nélküli, elszigetelt” ember volt, „saját, magányos valóságában elmerülve”. Mindehhez hozzáteszik, hogy apja, nagyapja és egyik fiútestvére is rendelkeztek autisztikus tünetekkel. „Michelangelo céltudatos, szinte rutinszerű munkája, szokatlan életmódja, korlátozott érdeklődése, rossz közösségi és kapcsolatteremtési készsége, életmódjának különböző következményei mind a magasan funkcionáló autizmusra vagy az Asperger-szindrómára utaló jelekként mutatkoztak.” (AFP)