Hazafi Zsolt
Lehet liberálisabb Európa

- Ön szerint miért bizonytalanok a politológusok és elemzők az úgynevezett kispártok EP-választásokon való szereplése kapcsán? Ennyire kiszámíthatatlan Magyarország? 

Demszky Gábor: Főállású vezetője maradok Budapestnek, és újra szeretnék indulni 2006-ban a főpolgármesteri székért Fotó: Vörös Szilárd

- Az utolsó közvélemény-kutatások mind megegyeznek abban, hogy az SZDSZ biztosan szerez mandátumot. De kétségtelenül nehéz az elemzők dolga, hiszen nem volt még Magyarországon európai parlamenti választás. A választási részvételi arány is nagyon befolyásolja a végeredményt, ezt az arányt pedig az iskolai szünidő kezdetére eső időpont is kiszámíthatatlanná teszi. Én azt kérem a választóktól, hogy feltétlenül menjenek el szavazni. Egyrészt „önző” okból, ugyanis az SZDSZ-é a legelkötelezettebben unió-párti szavazótábor. Másrészt a választás nemcsak alapvető állampolgári jog, de erkölcsi kötelesség is. Harmadrészt ez a választás egyben afféle vizsga is Európából. A közömbösséget külföldön sokan egyfajta EU-szkepszisként értelmeznék. Nem lenne jó, ha Magyarországot így könyvelnék el, ez rontaná az érdekérvényesítő képességünket is.
- Nem a magyar politikai elit kudarca, hogy elég nagy az EU-szkeptikusok és a politikai élet iránt közömbösek, csalódottak aránya? 
- Az ötven százalék feletti részvétel már jó eredmény. Európában ennél általában rosszabbak a részvételi arányok ezen a típusú választáson, a régi tagországokban sem képesek jobban megmozgatni a választópolgárokat. Nem is velük, hanem a többi újonnan csatlakozó országgal hasonlítanak majd össze bennünket. A magyar választópolgárok Európa-tudatossága között egyébként településtípusonként igen nagy különbség van. A városokban lelkesebbek az emberek, és sokat várnak az uniós tagságtól, a falvak lakóira ez kevésbé igaz. Reménnyel tölt el, hogy egymillióan voltak kint május elsején a csatlakozási ünnepségeken. Teljes eufória volt egy napig. Aki elment azon a napon, az azért tette, mert tudta, milyen hatalmas történelmi pillanat tanúja. 
Annál nagyobb baj, hogy a politikai elit tudatosan gerjeszti a kétségeket az unió iránt. A MIÉP és a Jobbik vezetőin nem csodálkozom, de bizony a Fidesz is Janus-arcú ez ügyben. Persze, azt szeretnék, ha EU-ellenes híveik is voksolnának rájuk. Amikor Orbán Viktor a Műegyetem előtt a legrosszabb hagyományokat felelevenítő „Ébresztő, Magyarország!” jelszavát kölcsönvéve ragadtatja tapsra híveit, nekik játszik. Nehéz eldönteni, hogy nekünk, Európa-párti demokratáknak örülnünk vagy sajnálkoznunk kell-e ezen a fajta mozgósításon...
- Mégis mi a tétje a választásoknak, hiszen akárhogy is döntenek a választók, „csak” 24 helyet adtak Magyarországnak?
- Az, hogy milyen irányba megy Európa. Mehet a jelenleginél liberálisabb irányba, és választhat konzervatív utat is. Ma a liberális frakció a mérleg nyelve az Európai Parlamentben. Miénk a harmadik legerősebb frakció, és a parlament elnökét is mi adjuk. Sem a konzervatívok, sem a szocialisták nem hozhatnak nélkülünk fontos döntéseket. Szeretnénk, ha ez így maradna, sőt tovább erősödnénk. Az egész Európában újra erősödő liberalizmus ugyanis minden szabadságjog - a szólás-, a sajtó-, a vallásszabadság - és minden téren a sokszínűség legbiztosabb garanciája.
- Az SZDSZ-nek mi a stratégiája az EP-választásokon; a párt kiket kíván megszólítani, miért és hogyan? Mi a fő üzenetük?
- Mi csak olyasmit ígérünk, aminek a megvalósítására garanciát is tudunk adni. Ezt segíti, hogy mi, liberálisok ugyanazt képviseljük itthon, mint Európában. A legfontosabb az adócsökkentés: kevesebb adót kell elvenni az emberektől, és ott kell hagyni ezt a pénzt a családoknál és a vállalkozóknál, mert ők tudják a legjobban, hogy mire fordítsák. Így végül valójában több lesz a beruházás, több lesz a megtakarítás, és jobb lesz az országnak, mintha az állam költené el az emberek pénzét. Az európai liberális frakció ugyanezt akarja. Második fontos célunk a kis állam. Az olyan állam, amelyik nem osztogat, viszont a rászorultság elvén a valóban szegényeknek érdemi segítséget nyújt. A kettő egymásból következik: hiszen amennyiben az állam kevesebb adót vesz el, akkor nem támogathatja a módosabbakat, hanem kizárólag célzottan, fair módon a szegényeket, a nagycsaládosokat és azokat a kisebbségeket, akik önhibájukon kívül nem versenyképesek.
- Tehát a megszólított „csoportok” az adózó állampolgárok - közalkalmazottak, köztisztviselők, vállalkozók -, akik érdekeltek az adócsökkentésben, illetve a szegények, akiknek hatékonyabb segélyeket ígérnek?
- Ennél többről van szó. A liberalizmus koherens világnézet, az adócsökkentés még a világnézetileg semleges állam kérdésével is összefügg. Például azt javasoljuk, hogy a személyi jövedelemadó felajánlható kétszer 1 százalékát vonjuk össze. A két százalékot a polgárok adhassák mind egyháznak, mind civil szervezetnek. Ezáltal szabadon dönthetnek arról, hogy adójuk e részével mit kezdjen az állam. Mi liberálisok úgy véljük, nem szabad korlátozni az embereket abban, hogy maguk dönthessék el, kit kívánnak támogatni. Az összevonással a vallásos emberek több pénzt juttathatnak az egyházaknak, azok pedig, akik civil szervezeteket támogatnának inkább, szintén hatékonyabban tehetik. Így találkozik az adókérdés és a lelkiismereti szabadság ügye. Ebben a kisegyházak és a liberálisok természetes szövetségesek. A kisegyházak tagjai számára ugyanis természetes, hogy a hitéletet a hívek adományaiból finanszírozzák, és nem állami apanázsként kapják. Ha viszont az egyházak állami feladatot vállalnak magukra, például iskolát tartanak fenn vagy kórházat, akkor nem szabad köztük különbséget tenni, mindegyiket egyformán támogatni kell. Még az ellenzéki időkben megtanultam becsülni azokat az egyházakat, amelyek sokat tesznek a hátrányos helyzetbe került emberek felemelkedéséért.
- Az Ön személyes politikai pályafutásában mit jelent ez az állomás? 
- Az uniós képviselőség mellett is főállású vezetője maradok Budapestnek, és mindenképpen újra szeretnék indulni 2006-ban a főpolgármesteri székért. De soha nem felejtem el, hogy egy liberális párt indított el, és mit köszönhetek a liberalizmusnak. Ezért erkölcsi kötelességemnek tartom a magyar liberális párt megerősítését, azt, hogy Magyarországon egyre markánsabban legyen liberális alternatíva. Azért is vállaltam el a listavezetést, mert azt gondolom, én is tudok hozni a pártnak egy-két százalék pluszt. Most már esély van rá, hogy rajtam kívül Szent-Iványi István is az EP tagja lesz. Ha hihetünk a felméréseknek, ez egy-két szavazaton is múlhat.
- Ha kudarcot vallanak? Egyes vélemények szerint akkor az Ön és pártja politikai pályafutása véget ér.
- Első pillanattól hiszek benne, hogy nem vallok kudarcot. Az utóbbi hetekben nemcsak a közvélemény-kutatások erősítettek meg ebben, hanem az is, hogy egyre többen kíváncsiak újra az SZDSZ-re. A fórumokon sok új, fiatal arc jelenik meg, és ebből is érzem, hogy jó úton járunk.
- Tehát vegyük úgy, hogy Ön már európai parlamenti képviselő. Mint főpolgármester mit és hogyan fog tenni Brüsszelben, illetve Strasbourgban? 
- Nem diplomatának megyek Brüsszelbe, hanem lobbistának: a magyar városokat és a hat és félmillió városlakót kívánom képviselni. Az ő számukra komoly előnyökkel járhat, ha egy önkormányzati vezető 252 magyar város érdekeit képviseli az unió döntéshozó testületében. A főpolgármesteri munkámat is jobban tudom végezni, ha az unió politikai életében magam is részt veszek. El tudom intézni azokat az ügyeket, melyeket a magyar kormánnyal nem tudtam, vagy amelyek a nemzeti kereteknél nagyobb volumenű kérdések. A városok problémái, a lakótelep-rehabilitáció, a tömegközlekedés fejlesztése és fenntartása nem oldható meg az unió fokozottabb szerepvállalása nélkül. Európában 350 millióan élnek városokban, a problémáink jórészt azonosak. Nekem ebben - sokéves főpolgármesteri tisztségemből eredően - olyan szövetségeseim is vannak, amilyenek a többi magyar képviselőnek nincsenek. Az elmúlt évben aláírt „budapesti nyilatkozat” alapján Párizs, Berlin, Róma, Strasbourg, Brüsszel, Varsó, Prága, Bécs és tucatnál több egyéb nagyváros vezetőivel az unióban máris közösen lépünk fel a városok érdekeiért. Máris elértük, hogy minden EU-dokumentumban kiemelten szerepel a városok támogatása. Változtatni fogunk az unió támogatási politikáján, sokkal több pénzt kapnak a jövőben a városok. Komoly esély van rá, hogy 2007-től már az ajánlásainkat figyelembe véve határozzák meg az EU költségvetését. Ebben segítségemre van az is, hogy jelenleg egyben az Európai Uniós Fővárosok Szövetségének is elnöke vagyok. 
Jelenleg az EU költségvetése mintegy 20 százalékát fordítja városfejlesztési projektekre és 80 százalékot a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre. Ezen az arányon szeretnénk 30-70 százalékos felosztásban módosítani. 
Meggyőződésem, hogy mint Európában ismert várospolitikus, a magyar városlakók számára is fontos ügyekben hathatósabban leszek képes hallatni a hangomat.