Mint arról múlt heti számunkban részletesen beszámoltunk, a prostitúció legalizálása, bárminemű szabályozása egyöntetű külföldi tapasztalatok szerint a szervezett bűnözés elburjánzását vonja maga után, nem pedig az iparág visszaszorulását. A prostitúció jellegénél fogva kontrollálhatatlan tevékenység, szorosan összefügg a nő- és gyermekkereskedelemmel, aminek révén biztosított az emberkínálat legfőbb utánpótlása.
A nyers üzleti érdekeken és az utcai rendteremtés igényén túlmenően a prostitúció legalizálása mellett leggyakrabban felhozott ideológiai érvet a „nők felszabadítása, a testük feletti önrendelkezés joga, a szexualitás szabadsága” mellett hitet tévő liberális szemléletmód képviseli. A rendkívül elterjedt nézet elkötelezettjei nagy szívességet tesznek ezzel az iparág haszonélvezőinek, ráadásul ezt a kvázi jogvédő nézetet hangoztatják a prostituáltak különféle érdekképviseletei is. Ezzel szemben a rabszolgasorsnak, az emberi kiszolgáltatottságnak és nembéli megalázottságnak egy olyan szintjéről van szó, hogy éppenséggel feminista szervezetek számítanak világszerte a prostitúció-legalizálás egyik legnagyobb ellenfelének. Álláspontjuk szerint a prostituáltakhoz mint erőszakos bűncselekmények áldozataihoz kell viszonyulni, és össztársadalmilag kell segíteni őket életük újrakezdésében.
A legalizálás ellenzői szerint a valóság kedvéért az ex-prostituáltakat érdemes a leginkább meghallgatni - azokat, akiknek egyáltalán sikerült kitörni ebből a világból. A stricik, emberkereskedők és kliensek eleve brutális nemi erőszaknak, testi bántalmazásoknak vetik alá a prostituálandó nőket vagy gyermekeket, hogy letörjék ellenállásukat, és bevezessék őket a „szakmába” - állítja Gunilla Ekberg svéd szaktanácsadó, aki évtizedek óta gondoz prostituáltakat. Tapasztalatai szerint azok, akiknek több éves bántalmazás után sikerül ebből kimenekülniük, egyöntetűen a terror, az elképzelhetetlen és elviselhetetlen kegyetlenség időszakaként emlékeznek a klienseik és futtatóik markában eltöltött évekre.
Azok a prostituáltak, akik még benne vannak a szexiparban, nem sok eséllyel a szabadulásra, helyzetüknél fogva ritkán panaszkodnak, különösen nyilvánosság előtt - hívták fel a figyelmet a szakemberek nemrégiben a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom által rendezett nemzetközi szakmai konferencián. A legkülönfélébb kimutatások szerint a túlnyomó többség gyermekkorában - átlag 14 évesen - lett prostituált, tehát az „önrendelkezés” ebben az iparágban merőben csalóka feltételezés. A gyermekprostitúció elvileg mindenhol illegális, Oroszországban azonban a felnőtt korhatár 14 évre való leszállításával nemrégiben „könnyítettek” ezen az elvi nehézségen. Ugyanakkor még egy felnőtt sem képes előre felmérni a rá váró súlyos megpróbáltatásokat. A gyermekprostitúcióra kényszerített kiskorúak esetében ez már fel sem merül: a szakemberek beszámolói szerint kisgyermekek milliói, akik mindenféle perverz kliens - többnyire turista - kéjvágyát kénytelenek kielégíteni, nehezen tekinthetők - akár évek múltán is - jogukat szabadon gyakorló munkavállalóknak. A futtatók és kliensek részéről mindennaposnak számít a brutalitás, a súlyos fizikai bántalmazás, néha egészen a gyilkosságig bezárólag. Ha egy prostituált nő akármilyen okból megtagadja a „munkát” vagy megszökik, gyakran félholtra verik.
Bár az állatias viselkedés igen jellemző, az átlag kliens - a konferencián a svéd előadó által ismertetett nemzetközi felmérés adatai szerint - mégsem a társadalmilag deviáns rétegekből jön. A tipikus férfi ügyfél általában 40-55 év közötti, párkapcsolatban élő, konszolidált, gyakran családos személy. Az olasz férfiak 40, a spanyolok 60, a thaiföldi férfiak 80 százalékáról mondható el, hogy kisebb-nagyobb rendszerességgel fizet nők vagy gyermekek szexuális szolgáltatásaiért.
Az iparág növekedése - beleszámítva internetes terjedését is -, a szexszolgáltatások specializálódása és egyre bizarabbá válása csak fokozza a nők és gyermekek bántalmazását, illetve az ellenük elkövetett erőszakot - hangoztatják a szakemberek.