Borbély Lóránt
Európai bűnbocsánat Kínának
Tizenöt éve, 1989 tavaszán zajlottak le Pekingben a híres Tiananmen téri diáktüntetések. 1989. június 4-én azonban a diákremények szertefoszlottak, mivel a kínai hadsereg egységei leverték a megmozdulásokat. Másfél évtizeddel az események után Kína álláspontja az ügyben még mindig változatlan. Az évfordulóhoz közeledve, június 1-jén a kínai külügyminisztérium szóvivőjének sajtótájékoztatóján - hosszú idő óta ismét - hivatalos értékelés hangzott el a kínai kormány 89-es Tiananmen téri akciójával kapcsolatban. A szóvivő megerősítette a korabeli „döntés” helyességét, amelyet az azóta elért eredményekkel indokolt.
A Tiananmen tér Pekingben Fotó: ReutersA nyilatkozat azért is jelzés értékű, mert a 2002-2003-ban lezajlott generációs vezetőváltás után ez konkrét állásfoglalás az 1989-es eseményekkel kapcsolatban. Azt üzeni, hogy az új vezetés sem tér le a Teng által elkezdett útról, a stabilitást, a hatalmi folytonosságot a fejlődéshez létfontosságúnak tartja, és ezzel szemben a politikai szabadságot továbbra is hátrébb sorolja.
A külügyi nyilatkozatnak nemzetközi vonatkozása is van. A szóvivő június negyedikével kapcsolatos értékelése ugyanis olyan szövegkörnyezetben hangzott el, amelyben az előző és kapcsolódó kérdések érintették az Európai Unió Kínával szemben még fennálló fegyverembargóját, amelyet az európai vezetők fel kívánnak oldani. A fegyverembargót annak idején kifejezetten a Tiananmen téri katonai akció miatt vezették be Kínával szemben. Az embargó feloldásának szándéka olyan értelmet ad az eseményeknek, mintha Európa is támogatná a kínai kormány álláspontját, de legalábbis közömbös lenne a tizenöt évvel ezelőtt történtek iránt.
A háttérben a múlt értékelésében beálló változásokon kívül más okokat is kereshetünk. Kína állandó törekvése, hogy az Egyesült Államok által dominált világrenddel szemben elősegítse a többpólusú nemzetközi rendet, amelyben Kína a növekvő nemzetközi potenciáljának megfelelő szerepet kap. Az Egyesült Államok iraki háborúja során kiderült, hogy az európai nagyhatalmaknak is - saját szerepük erősítésével - hasonló törekvéseik vannak. Úgy látszik, hogy a kínai-európai érdekek találkoztak. A gazdasági érdek szintén nem közömbös Európa számára, hiszen az embargó feloldása után tekintélyes nagyságrendű fegyvervásárlásra lehet számítani Kína részéről.
Valószínűleg nem véletlen, hogy a fegyverembargó feloldásával és a június negyedikével foglalkozó szóvivői értékelést egymáshoz kapcsolva jelentették be. Ugyanis a sajtótájékoztatót megelőző napokban kiterjedt diplomáciai munka folyt. A kínai külügyminisztérium közleményei között olvasható, hogy május 26-án a kínai külügyminiszter telefonbeszélgetést folytatott a francia külügyminiszterrel és Javier Solanával, az EU közös kül- és biztonságpolitikai képviselőjével, majd 29-én Hu kínai elnök-pártfőtitkár Bush amerikai elnökkel beszélt telefonon, 31-én pedig a kínai külügyminiszter beszélt amerikai kollégájával. Volt lehetőségük alaposan körüljárni a témát.
Attól függetlenül, hogy a június negyedikével kapcsolatos nyilatkozat belpolitikai vagy külpolitikai indíttatású, megmarad a feladat a hivatalos Kína számára, hogy a 89-es diákmegmozdulásokat egyszer majd előítéletektől mentesen, a maguk helyén értékelje. Annál is inkább, mivel a 89-es pekingi tavasz ugyanannak a Tengtől eredő reformfolyamatnak a leszármazottja, amelyet a jelenlegi hatalom is képvisel, bár radikalizmusában és politikai céljaiban különbözik attól.
