Vissza a tartalomjegyzékhez

Szabó Beatrix
Viselkedési kódex állásinterjún

Sorsdöntő találkozáshoz érkezünk, amikor lehetőség nyílik személyesen is bemutatkozni az általunk megpályázott állás munkáltatói képviselői előtt. Leendő főnökünk, a cég személyzeti osztályának vezetője és esetleg maga a vezérigazgató is ott ül az asztal túloldalán nyitottan, de ugyanakkor kritikusan figyelve minden mozdulatot, szót. Szimpátiát és bizalmat kell kelteni, meg kell mutatni az erősségeinket és - amennyire lehetséges - leplezni kell a hibáinkat. Ehhez azonban fontos tisztában lenni néhány elvárással, amit a munkáltató támaszt a külsőnk és a viselkedésünk kapcsán.


Öltönyös munka - meg kell felelni az elvárásoknak Fotó: Reuters

Emberierőforrás-szakemberek szerint az állásinterjú első öt perce az igazán kritikus. Az első benyomást három tényező határozza meg: a pályázó külső megjelenése, a mondandójának tartalma, és végül, hogy hogyan adja elő a beszédét. Pszichológusok szerint környezetünk a személyiségünkkel kapcsolatos véleményét 7 százalékban az elmondottak, 38 százalékban hangunk, és 55 százalékban arckifejezésünk alapján alakítja ki. Mindezek tudatában bizonyára jobban érthető, hogy miért is ennyire hangsúlyos az első találkozón a külső megjelenés és a viselkedés. Ne felejtsük, hogy első benyomást csak egyszer lehet tenni!

Életveszélyes késések

Annak ellenére, hogy szinte minden tanácsadó kiadvány felhívja rá a figyelmet, sok pályázó mégis késve érkezik az interjúra. Persze nem kell túl korán érkezni sem, de a legsúlyosabb hiba az, ha elkésünk. A megbeszélt időpont előtt öt-tíz perccel érkezzünk a helyszínre, hogy legyen időnk a bejelentkezésre, kényelmesen körül tudjunk nézni, vagy szükség esetén még legyen időnk felkeresni a mosdót. Munkapszichológusok szerint rosszul indul az interjú, ha a jelölt lesüti a szemét, nem nyújtja időben a kezét, vagy éppen bizonytalan, hogy hova üljön. Ugyanígy rossz hatást kelthet a fordítottja is, ha túl magabiztosnak látszik, például túl hangosan beszél, vagy túl sokáig tart szemkontaktust. Ha szólítanak, jól érthetően mutatkozzunk be, kézfogásunk legyen határozott, de ne „csonttörő”. Mindig várjuk meg, amíg hellyel kínálnak, vagy ha ez mégsem következik be, akkor udvariasan kérdezzük meg, hogy hová ülhetünk le. Interjú közben mindenki feszült, de amennyire lehetséges figyeljünk a kéztördelésre, az ideges gesztikulációkra. Ezt megelőzendő a legjobb, ha már a beszélgetés elején lefoglaljuk a kezünket, például egy tollal (ne kapcsolgassuk ki-be!). A beszélgetés ideje alatt próbáljunk kényelmes, ám nem hanyag testtartást felvenni. A legjobb, ha lábunkat lazán összezárva tartjuk vagy keresztbe tesszük - bár egyes vélemények szerint az összezárt lábak is zárkózottságról árulkodhatnak. Ha gesztikulálunk beszéd közben, az többnyire jó benyomást tesz, mivel nyitott, határozott személyiségre utal. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy ne vigyük túlzásba, és még véletlenül se grimaszoljunk - felvételi interjú közben ez mindenképpen visszatetszést kelt.

Kulcsszó: ápoltság

Mindegy, hogy milyen munkakörről, munkahelyről van szó, nagyon fontos, hogy a felvételi beszélgetésen elegáns, ugyanakkor kényelmes ruhát viseljünk. Ha nem érezzük jól magunkat a ruhánkban (ha túl szűk vagy bő, vagy ha teljesen elüt az egyéniségünktől), az kihathat az egész szereplésünkre.
Általános szabály az ápoltság és tisztaság! A személyzeti vezetők többsége konzervatív ízlésű az öltözéket tekintve, ezért érdemes nekünk is ezt a stílust előnyben részesítenünk.
Férfiak esetében azt tanácsoljuk, hogy: lehetőleg kétrészes, sötétkék, grafitszürke vagy fekete öltönyt viseljenek (mellény nem feltétlenül szükséges), fehér vagy az öltönnyel harmonizáló színű inget és egyszerű, kevés mintás (selyem) nyakkendőt, lábszárközépig érő (leüléskor se villanjon ki a lábszőrzet!) sötét színű zoknit, valamint sötét, frissen tisztított (nem lekopott sarkú) cipőt.
Hölgyek esetében az interjúra a szakmához illő kosztümöt (szoknya: térd alatti hosszal, rövid hasítékkal), nadrágkosztümöt, esetleg ruhát, középmagas sarkú, sötét (vagy a kosztümmel megegyező színű), zárt orrú cipőt és testszínű harisnyát vegyenek fel. Kerüljük a mély dekoltázsokat, átlátszó blúzokat, ha „egyediek” akarunk lenni, akkor inkább vegyünk a kosztümkabát alá színes felsőrészt, vagy egy egyszerű selyemsállal dobjuk fel az öltözetünket. Ne feledjük, az állásinterjún a minőség, az elegancia előbbre való a divatnál! Ezért tartózkodjunk a túl sok ékszertől, parfümtől vagy a feltűnő sminktől, és a hajviseletedben is az ápolt, üzleti stílus és ne az extrém legyen az irányadó. Még egy apróság: a kéz. Fontos, hogy ne legyen száraz, és a körmeink is legyenek rendezettek, ápoltak, mivel a kézfogás bár apró, de nagyon jelentőségteljes momentuma a találkozónak.

Távozás pókerarccal

Bármi történt is az állásinterjún, mindig határozott és udvarias módon köszönjünk el és távozzunk! Lehet, hogy örömünkben legszívesebben kiugranánk a bőrünkből, vagy éppen ellenkezőleg, csapnivalónak ítéljük meg a teljesítményünket, a lényeg, hogy egyik esetben sem szabad, hogy érzéseink az arcunkra kiüljenek.