A szexuális úton terjedő nemi betegségek tekintetében világszerte a huszonévesek tekinthetők a legveszélyeztetettebb korosztálynak. A Világbank felmérése szerint a 15-44 éves korúak között a második legköltségesebb egészségügyi tényezőt a különféle nemi betegségek okozzák. Általános tapasztalat, hogy nyaranként különösen megszaporodnak az ilyen típusú fertőzések. Osztrák statisztikai adatok alapján 1993 és 2002 között e betegségtípusok esetei 338 százalékkal nőttek, a két éllovas fertőzés pedig a gonorrhoea és a szifilisz. A sűrű partnerváltogatással mind gyakoribbá váló fertőzések méhnyakrákhoz, meddőséghez vagy akár májrákhoz is vezethetnek.
A nemi érettség elérése és a szexualitás iránti érdeklődés a civilizált világban egyre fiatalabb életkorra tolódik. Ugyanakkor a korrekt, jól időzített és megfelelő szexuális felvilágosítás helyét - a pedagógusok és a család kölcsönös felelősséghárítása közben - egyre inkább a médiából kontrollálatlanul áradó fogyasztói szemléletű információözön veszi át. Ennek következtében korunk tizenévesei többnyire tájékozatlanok, és felelőtlen szexuális magatartásuk veszélyeivel gyakran csak saját hibáik következményeinek kapcsán szembesülnek.
A közelmúltban kormányzati és civil szervezetek összefogása révén országos méretű középiskolai felvilágosító kampány indult. A program a kor kihívásainak megfelelően a kommunikációs csatornák teljes arzenáljának (internetes oldal, virtuális csevegőfórum, SMS-játék, vetélkedő) felvonultatásán túl nőgyógyászok bevetését is megszervezte.
A tapasztalatok azt mutatják, a fiataloknak a „védekezés” szó hallatán legfeljebb a nem kívánt terhesség, illetve az AIDS-fertőzés elkerülése jut eszébe. Egyre több tizenéves szed fogamzásgátló tablettát, ugyanakkor a legtöbben semmilyen módon nem védekeznek a különféle szexuális úton terjedő betegségek ellen, mivel azok mibenlétéről halvány sejtelmük sincs.
Az igazság az, hogy nemzetközi viszonylatban hazánk az AIDS, vagyis a szerzett immunhiányos állapot tekintetében szerencsére nem tekinthető különösebben veszélyeztetett vidéknek. Ugyanakkor számos kevésbé ismert, ám annál gyakoribb nemi úton terjedő, és sokszor kedvezőtlen kimenetelű betegség annál gyakrabban fordul elő. Ezekbe enged némi betekintést az alábbi tömör ismertető.
A nemi úton terjedő betegségek egy része a nemi szerveket érinti, más része azonban csupán ezen a bejutási kapun keresztül érkezik, és más szerveket betegít meg.
A külső nemi szerveket megtámadó herpeszvírus-fertőzés az ajakherpeszhez hasonló lefolyású, azaz fájdalommal, kifekélyesedő hólyagokkal járó, esetenként magas lázzal kísért fertőzés, mely az első jelentkezését követően később már szexuális kontaktus nélkül is bármikor különféle stresszhelyzetekben, az immunrendszer gyengülésekor kiújulhat.
Szintén egy vírus, az úgynevezett humán papilloma vírus (HPV) tehető felelőssé a szeméremtest szemölcsös elváltozásaiért, valamint ugyanennek a vírusnak bizonyos fajtái a szeméremtest és a méhnyak rosszindulatú daganatainak kialakulásáért. Ez utóbbi betegség veszélyét fokozza a dohányzás, a korán kezdett és gyakori partnercserével zajló nemi élet, valamint az immunrendszert károsító egyéb tényezők. A HPV rendkívül alattomosan viselkedik abban a tekintetben, hogy az őt hordozó és továbbadó férfiak körében szinte mindig tünetmentes, s hölgyek esetében is sokáig, akár a rosszindulatú daganat kezelhetetlenné válásáig az maradhat.
A már említett, szintén nemi úton (a HIV nevezetű vírus révén) terjedő AIDS egyébként éppen az immunrendszert, vagyis a szervezet természetes védekezőrendszerét betegíti meg, így teszi azt védtelenné a különféle további vírusfertőzések és daganatok kialakulásával szemben.
A baktériumok okozta fertőzések közt a hírhedt, ám a penicillin felfedezése óta csökkent jelentőségű gonorrhoea (kankó) és szifilisz (vérbaj) mellett napjainkban inkább a - gyakran tünetmentesen jelentkező - néma nemi betegségnek nevezett Chlamydia fordul elő gyakrabban. Ez utóbbinak késői szövődményei: meddőség, krónikus kismedencei fájdalom, méhen kívüli terhesség, koraszülés miatt nagy a jelentősége.
Fontos szót ejteni még a vírusos májgyulladás B illetve C típusának kórokozóiról (HBV, HCV), melyek főként fertőzött vérrel (a donorok általános szűrését megelőzően vérátömlesztés alkalmával, valamint fertőzött tűvel történő intravénás kábítószerezés kapcsán), de nemi úton is terjedhetnek, és szerepet játszhatnak a májzsugor, valamint a máj rosszindulatú daganatos megbetegedésének kialakulásában. A HBV ellen létezik védőoltás, a HCV ellen azonban nem.
Az utóbbi időben heves vita alakult ki egyes óvszergyártók és egészségvédelmi szervezetek körében a gumióvszereken feltüntetendő figyelmeztetés szükségessége kapcsán. Egyes nemi úton terjedő betegségek ellen ugyanis az óvszer azok kiterjedése miatt nem nyújt kielégítő védelmet, és ilyenformán használói körében hamis biztonságérzetet kelt.
Az eddigiekből nyilvánvaló az a következtetés, hogy minél régebb óta, minél több partnerrel létesít valaki nemi kapcsolatot, annál nagyobb esélye van különféle kellemetlen betegségek beszerzésére még akkor is, ha tesz némi igyekezetet az azokkal szembeni védekezésre. Ez az esély minden egyes partnercserekor meghatványozódik, hiszen a kockázatot tovább növeli az új partner előző kapcsolataiból származó fertőzések lehetősége. Ez két dolgot jelent: egyrészt ha egy hölgy már túl van az első nemi kapcsolatán, akkor a saját érdekében érdemes évente nőgyógyászati szűrővizsgálaton részt vennie. Másrészt viszont a szexuális úton terjedő betegségek (és a nem kívánt terhességek) megelőzésének legbiztosabb módja az abszolút monogámia. (Tóth Ágnes)