Vissza a tartalomjegyzékhez

Somorjai László
Vélemény korlátok nélkül

Az Alkotmánybíróság (AB) elutasította a gyűlöletbeszéd törvényi szabályozásáról hozott, múlt év decemberében megszavazott Büntető Törvénykönyv (Btk)-módosítást. A testület indoklása szerint a módosítás túlzott mértékben kitágította a büntetendővé nyilvánított magatartások körét, és aránytalanul korlátozta a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát.


Ítéletet hirdet az Alkotmánybíróság. „Csak akkor van esély a téves nézetek kiszűrésére, ha szabad és nyilvános vitákban ütközhetnek ellentétes vélekedések” Fotó: MTI

A beadványban a következő, alkotmány által biztosított két alapjog ütközött egymással: egyrészt a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, másrészt minden embernek veleszületett joga az emberi méltósághoz való jog. Bárándy Péter igazságügy-miniszter, a módosítás beterjesztője szerint az egyik alapjog védelme érdekében szükség lehet a másik korlátozására. Az AB azonban nem így látta, és a hét elején bejelentett döntése egyhangúan alkotmányellenesnek nyilvánította a törvénymódosítást.
Az AB döntése vegyes fogadtatásban részesült. Az MSZP nyilatkozatban tiltakozott ellene: „Mi olyan 21. századi Magyarországot akarunk, ahol lezsidózni, lecigányozni, lefasisztázni, etnikai, vallási alapon becsmérelni és uszítani büntetlenül senkit sem lehet” - írják közleményükben. A frakció felkéri Szili Katalint, a Magyar Országgyűlés elnökét, hogy „aktívan kapcsolódjon be a gyűlöletbeszéd és az uszítás elleni küzdelembe”, melynek során négypárti megbeszéléseket kezdeményeznek „a gyűlöletbeszéd megakadályozása érdekében szükséges jogi háttér megteremtéséhez”.
Heisler András, a Mazsihisz elnöke az AB döntése után lapunknak elmondta: a zsidó közösséget - történelmi múltja miatt - a döntés érzelmileg jóval közelebbről érintette, mint sok más magyarországi kisebbséget. Felháborodással és ellenérzésekkel, de - mint magyar állampolgárok - tudomásul vették a határozatot. „Magyarországnak azonban nem szabad ennél az elutasított törvénynél megállnia, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan. Ezért szükség van valamilyen törvényi szabályozásra” - jelentette ki az elnök. Arra az ellenzők által képviselt felvetésre, hogy nem jogi úton, hanem a társadalom önszerveződése segítségével kellene a gyűlöletbeszédet visszaszorítani, Heisler András így válaszolt: „Ezzel az érvvel alapjaiban egyetértek, és vallom, hogy mindenfajta kirekesztés, rasszizmus - ezen belül antiszemitizmus - ellen a társadalom egészének kell fellépnie, beleértve az összes politikai pártot, jó szándékú civil szervezeteket, egyházakat és vallási felekezeteket is. Amíg azonban a magyar társadalom nem jutott el arra az érettségre, hogy önszabályozó módon megfelelően kezelni tudja a kérdést, addig - sajnos - szükség van a jogi eszközökkel történő szankcionálásra.”
Fodor Gábor, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese alapvetően másként látja a kérdést. „Megértem azokat, akikben még elevenen él a haláltáborok borzalmainak emléke. Én azonban úgy látom, hogy a szólás- és véleményalkotás szabadságának korlátozásával nem lehet kezelni a kérdést, hiszen a haláltáborok gondolata pont azokban az országokban született meg, amelyekben hiányzott a demokrácia legalapvetőbb eleme, a szólásszabadság.” A magyar társadalomnak is át kell mennie azon az átalakuláson, ami a nyugati civilizációkban is évtizedekig tartott, és ami csak a szabadság légkörében realizálható - mondta a politikus. „Más országokban sem a büntetőjoggal szabályozzák e problémát, hanem a közéletben kialakított szabályozás segítségével vetik ki, helyezik partvonalon kívülre azokat, akik szélsőséges antiszemita-rasszista kijelentésekkel élnek.” 
Fodor Gábor szerint a magyar gyakorlatban nem a jogszabályok hiánya, hanem azok megfelelő alkalmazásának hiánya miatt kapott teret a gyűlöletbeszéd a közelmúltban. Fodor úgy látja, hogy a Btk. 269. paragrafusának alkalmazásával ugyanis a bíróságnak meg volt a lehetősége az „Indul a vonat Auschwitzba” tábla lengetőinek elítélésére. Egyben emlékeztetett arra, hogy az AB korábban már két ízben - 1992-ben és 1999-ben - is foglalkozott a Btk. 269. paragrafusának módosításával, és mindkét esetben egyértelműen elutasította a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságának a korlátozását. „Ezek után elképedve látom az MSZP nyilatkozatát. Miután három, különböző összetételű és vezetésű AB is ugyanarra a következtetésre jutott, azzal előállni, hogy ha nem sikerült a törvényt módosítani, módosítjuk az alkotmányt, a legsúlyosabb, pártállami időkre emlékeztető szándék” - jelentette ki az SZDSZ frakcióvezető-helyettese.