Erdei L. Tamás
A balhorog, amely megrengette a sport világot

Ha nem láttam volna, nem hinném el. Így is alig. Háromszor el kell olvasnom, amit írok, hogy felfogjam, mi történt valójában. A múlt szombat éjjel a Las Vegas-i Mandalay Bayben Antonio Tarver (22-2, 18 K.O.) a második menetben kiütötte minden idők legjobb bokszolóját, Roy Jones Jr.-t (49-2, 38 K.O.). Legutóbb talán 1990-ben csodálkozott rá a bokszvilág egy eredményre úgy, mint most. Másfél évtizede James „Buster” Douglas ütötte ki az akkor fénykorát élő Mike Tysont.

„Ő nem talált el engem, én pedig hajszálpontosan állon vágtam” - mondta Tarver, az új bajnok

Ez az eredmény legalább akkora szenzáció, mintha Montoya mondjuk három kört verne Schumacherre a hétvégi monacói nagydíjon. A félnehézsúly egyeduralkodóját, a WBC (Boksz Világtanács) királyát, a WBA (Boksz Világszövetség) szuperbajnokát, négy (!) súlycsoport világbajnokát profi bokszolóként a szorítóban először verték meg. Igaz, már tavaly novemberben, az „odavágón” is igencsak megszenvedett az ellene két évtizede készülő Tarverrel, de akkor még lehetett a váratlanul gyenge teljesítményt magyarázni a szokatlanul nagy fogyasztással és az elégtelen fölkészüléssel. Kicsivel korábban ugyanis Jones fölrándult nehézsúlyba, hogy az éppen ott regnáló világbajnoktól elvegye övét, így a Tarver elleni mérkőzésére több mint tíz kilót kellett fogyasztania, ami szemmel láthatóan megviselte a fenomént. Most azonban nincs mentség. Tarver klasszikus együtéses K.O. győzelmet aratott az eddig verhetetlennek tartott legenda fölött, bebizonyítva ezzel, hogy Superman csak a mozivásznon létezik. 
A mérkőzés első menetét Roy még simán nyerte, többet ütött, és jóval többször talált is, mint kihívója. Az addig eltelt négy és fél percben Jones irányította a meccset, 42 ütéséből 12 talált, míg Tarver 54 próbálkozásából mindössze 7 ért célba. De a hetedikkel átírta a sportág történelmét.
A második menet közepén valami döbbenetes dolog történt. Jones elszánta magát egy igazi támadásra, és egy komoly jobbegyenest küldött Tarver felé, amit ő félig-meddig hárított, majd jobb kezével lejjebb ütötte Jones fedezékét, s ugyanakkor előrelépett egy balhoroggal, ami hajszál pontosan Roy állcsúcsán robbant fel. Tökéletes ütés volt, cirka száz évig fogják még mutogatni a róla készült felvételt kezdő ökölvívók okulására. Jones a sarokba zuhant, és csak másodszori kísérletre sikerült felemelkednie. Alig állt a lábán, miközben Jay Nady mérkőzésvezető tízig számolt, és belenézve a bajnok zavaros szemeibe, beszüntette a mérkőzést. Tarver ezzel nem csupán világbajnok lett félnehézsúlyban, de boksztörténelmet is írt, s nem épp mellesleg keresett kétmillió dollárt. A java csak ezután következik - legalábbis számára. Főként, ha lesz Roy Jones-Tarver III. Reméljük lesz. Akár lesz azonban, akár nem, Jonesra és Tarverre hosszú karrier már aligha vár, Dariusz Michalczewski is a kivonulás szélén áll, lassan jöhet a fiatalabb generáció. Benne a WBO (Boksz Világszervezet) trónján ülő Erdei Zsolttal.