Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársainktól
Arculatjelentés

Látványos fővárosi „kampánynyitóval” indította az európai parlamenti kampányát az MSZP. Mindenesetre tény, hogy a szocialisták felfrissítették rendezvényeik „arculatát”. 


Az önbizalom gyűlése. Legalábbis így lehet összefoglalni a múlt hétvégi, zenei betétekkel tarkított szocialista kampányindító nagygyűlést. „Ismét választások vannak, és ismét nyerni fogunk” - ütötte meg az alaphangot Medgyessy Péter. A kormányfő szerint egyszerű a képlet: „Nyertünk 2002 tavaszán, mert az ellenfelünk rosszul kormányzott. Nyertünk 2002 őszén is, mert beváltottuk az ígéreteinket. És nyerni fogunk 2004 nyarán is!” „Ellenfelünk viselkedése köszönő viszonyban sincs az európai politizálással!” - folytatta immáron Horn Gyula volt kormányfő. Tóbiás József pártigazgató sem szerénykedett, mikor kijelentette: „Az MSZP nem választásra, hanem győzelemre készül.” Kovács László pártelnök is csatlakozott az előtte szólók optimizmusához: „Két év alatt kétszer győztünk, kétszer szereztük meg a választók többségének bizalmát. Ismét felteszek egy kérdést: mennyi a magyar igazság? Igen, valóban három. Hát akkor nyerjünk harmadszor is!” Fotó: Vörös Szilárd

Egységes „rendezvényarculattal” először 2002 elején a Fidesz jelent meg, méghozzá azzal a céllal, hogy Orbán Viktor akkori miniszterelnök országjáró útjainak hangulatát „standardizálják”.
2002 januárjában, a választási kampány tervezésekor azt a célt tűzték ki, hogy Orbán Viktort - akiről a fideszesek állításai szerint politikai ellenfeleik elterjesztették azt a képet, hogy autoriter vezető - közel viszik az emberekhez, és emberi - nem valamiféle mindenkin felül álló - módon mutatják be.
A szónoklatok területén is újat akartak hozni, mivel a magyar gyakorlat szerint a politikusok 15-20 percet beszéltek, jellegénél fogva kijelentő, rövid mondatokat engedő, unalmasnak nevezhető szónoki stílusban. A fideszesek szerint ez az emberektől távoli beszédstílus, ezért - elmondásuk szerint - Bill Clinton kampánytechnikáját vették alapul, amely során az egykori amerikai elnök a közönség között drótnélküli mikrofonnal sétálgatva, kötetlenül, hallgatói kérdésekre is reagálva beszélt. Orbánt a kapacitálások ellenére erre nem tudták rávenni, azonban a narratív stílus bizonyos elemeire vevő volt. A beszédstílusa így oldottabb, közvetlenebb lett. Ráadásul azt is engedte, hogy háta mögött a színpadon a helyi jelöltek üljenek, amely addig ugyancsak újszerű megoldást jelentett Magyarországon. A stratégia célja a közvetlenség bizonyítása és szimbolizálása volt, ezért átlátszó plexiből készítették a pulpitust, mondván: a hagyományos fapulpitusok elválasztják a nézőtől a beszélőt, mintegy falat emelnek közéjük. A stáb tagjai között sok vita zajlott arról, hogy mekkora nagyságú termekben lehet ilyen „beszélgetős, közvetlen atmoszférát” teremteni. Ezért igyekeztek - főleg már az önkormányzati kampányban - nagy sportcsarnokok helyett közepes nagyságú termekbe megszervezni az „Orbán-látogatást”. 
A rendezvényekre jellemző volt, hogy Orbán közel, karnyújtásnyira engedte magához az embereket. Gyakorlatilag 2002-ben - az akkori kampánytanácsadó, Wermer András által - kidolgozott technikát alkalmazza Orbán Viktor a mai napig is. 
Az MSZP már évek óta próbálkozik arculatának megújításával: egyetemistáknak tervpályázatot írtak ki egy szocialista székház imidzsének kialakítására, szóba került a párt logójának cseréje is. Forrásaink szerint legtöbben - a német SPD és az angol Munkáspárt mintájára - modern futurista arculatot látnának szívesen a legnagyobb kormánypártban. 
Németh Erzsébet egyetemi oktató, kommunikációs szakértő szerint az MSZP kampánynyitójáról készült képek egyértelműen azt mutatják, hogy a rendezvény az összetartásról és a mozgósításról szólt, és ennek érdekében minden „ősi” és modern elemet felhasználtak: éneklés, tapsolás, egymás kezének a megfogása, a nemzeti jelképek használata, lelkesítő beszédek sora. Ezenkívül ezt erősítették a pártbeli hovatartozásra utaló színek és öltözetek: sapkák, pólók, csecsebecsék stb. A színpadon a hátul ülők piros trikót és sapkákat viseltek, nemzeti színű zászlókat lengettek, és többségükben fiatalok voltak, míg a felszólalók ehhez képest egyáltalán nem nevezhetőek fiataloknak. 
A szakértő számára úgy tűnik: „Az MSZP kampánya a »talpalásra« fog épülni, amely embert próbáló fáradságos munka: szinte egyenként kell megszólítani, meggyőzni a választókat. Nem látunk MSZP-s óriásplakátot, nem látunk MSZP-s rádiós és televíziós hirdetéseket, pedig nagyon közel van már ez a választás.” 
Megfigyelhető továbbá, hogy sem a miniszterelnökön, sem a pártelnökön nem volt nyakkendő. A szociálpszichológiában „vakcsoport-technikának” nevezik azt a fogást, amikor akár ilyen lényegtelennek tűnő eszközökkel is az összetartozás érzését sugallják. A „vakcsoportok” úgy működnek, hogy a különböző háttérből összeterelt embereket valamilyen közös szempont szerint hozzák egy nevezőre - ez a közös attitűdöt, összetartást, motivációt, elhivatottságot erősíti az egyes tagokban. Ebben az esetben nem is kell szempontot keresnünk, hiszen nyilvánvalóan MSZP-aktivistákról van szó.
Az oldott, közvetlen stílus a nyugati demokráciák kampányaira emlékeztet, és ezt a közvetlen hangulatot szolgálja a műanyagból készült, átlátszó pulpitus és a mikroportok használata is. Egy kézben tartott, nagyméretű mikrofon vagy egy rusztikus formájú, tömör fából készült pulpitus „vizuális korlátként” nehezítené a kommunikációt, a bizalom kiépítését. 
„A szimbólumoknak, egységességnek van egy lelki-érzelmi sodrása. Ez is lehetett a cél, illetve a mozgósítás. Ebben fog a két nagy párt valamilyen módon versenyezni, hiszen a Fidesz azért is veszítette el a legutóbbi választást, mert a mozgósításban volt gyengébb” - tette hozzá Németh Erzsébet, aki szerint az MSZP profi módon mindent összehozott, amit erről a tudomány mai álláspontja szerint tudni lehet.