Amióta az uniós vámhatárok leomlottak, egyre többen érdeklődnek a magánautóimport lehetőségei felől. A bevásárló turizmus mozgatórugója az, hogy még mindig jelentős az autók árkülönbsége a legolcsóbb és a legdrágább tagországok között. A nettó ár Dániában, Finnországban és Görögországban, keletebbre Észtországban, Lettországban és Litvániában a legalacsonyabb. Főként nagy autók vásárlásakor többmilliós nagyságrendű lehet a nyereség.
Általában kisautókért, például a Peugeot 206-osért vagy az Opel Corsáért nem érdemes kiutazni, ezek a típusok Magyarországon több százezer forinttal olcsóbbak. Lassú az a folyamat, mely szerint az uniós országok új autóárainak közelítenie kell egymáshoz. Leghamarabb 2005 októberétől válik lehetővé, hogy egy kereskedő bármely uniós országban autószalont nyisson, valamint beszerzését akármelyik ország importőrénél megtehesse. Májustól megszűnt az a korlátozás, hogy egy személy évente egy autót hozhatott be saját nevére, viszont szerződéskötés vagy az országhatár átlépése után harminc napon belül honosítani kell a járművet.
Hazánkban is elterjedt az a gyakorlat, hogy a használt autók értékét beszámítják az új vételárába. Ezt a piaci fogást az uniós államokban is alkalmazzák, viszont a nagy kínálat miatt ott jóval olcsóbban veszik be a régi autót. Ha valaki mégis így szeretne új kocsihoz jutni, a területileg illetékes vámhivatalban kiviteli okmányt kell kitöltetnie, ez után lehet hivatalosan kiléptetni az országból az autót. Új autó esetén mindenképp vegyük figyelembe, hogy hiába vásárolunk olyan országban, ahol kisebb az áfa tétele - ott a nettó árat, itthon pedig a 25 százalékos áfát kell kifizetnünk. Használt autó esetében az áfát a vásárlás helyén számítják fel, ha pedig nem kereskedőtől, hanem magánszemélytől vásárolunk, ott nincs áfa. Nem árt tudni, hogy egymillió forint értéket meghaladó euró kivitelét írásban kell bejelenteni a határon található vámhivatalokban.