Erdei L. Tamás
Vergődő Madár a ringben

Parázs, kemény, férfias, jó csata volt. Csak az a vég, csak azt tudnánk feledni… Az utolsó két menet bizony nem szárnyalás, csupán vergődés volt. A magyar kommentátorok Kovács Koko Istvánnal egyetemben ott ájuldoztak is a ring mellett, majd kiesve székükből. 

Erdei Zsolt egy nehéz mérkőzés után újra magasba emelhette a világbajnoki övet Fotó: Mti

Természetesen a múlt heti világbajnoki címvédő mérkőzésről van szó. Erdei Zsolt profi bokszvilágbajnok (20-0-0, 13 KO) Hugo Hernán Garay (20-1-0, 10 KO) ellen - saját bevallása szerint is - élete egyik legnehezebb mérkőzését vívta. Igazat szólva, ez a televízió képernyője előtt is látszott. Zsolt mentségére legyen mondva, hogy egy másik kihívó ellen készült, aki az utolsó előtti pillanatban sérülésre hivatkozva lemondta a találkozót, s így került a képbe az argentin, a WBO első számú kihívója. Mindössze három hét állt Madár rendelkezésére a meccs előtt, ami az átlagos felkészülési időnek kevesebb mint a fele. Bár Garay - ahogyan ezt minden kommentár sietett leszögezni, valóban egyike a legerősebb kihívóknak, s mind ez idáig veretlen volt - kitűnő fizikai és mentális formában lépett ringbe világbajnokunk ellen, Zsolt előtt azért a González elleni mérkőzése és világbajnoki öve megszerzése óta ennél magasabban van a léc. S ez a bizonyos léc szombat éjjel igencsak rezgett. Hogy mi volt ennek az oka, azt sokan sok helyen találgatták már, de talán nem járunk messze az igazságtól, hogyha az igazi okot Madár pszichés állapotában keressük. 
Sosem felejtem el, hogy míg a magyar (és egyéb nemzetiségű) átlagpolgár a gyermeke Télapó csokijának maradékát majszolgatva téli szabadságát tervezgette, Madár edzett. Amikor vígan karácsonyoztunk a pulykasült és a bejgli mellett, Madár csak edzett. És amikor az egész világ szilveszteri mámorban úszott, „megadva a szervezetnek, amit megkíván”, Madár ismét csak kőkeményen edzett, se kaja, se pia, se család - semmi, csak González képe a falon, súlyzók és zsákok az üres teremben. Már akkor nagyon tiszteltem ezért. De aztán, hogy az eredménye is meglett, és Madár parádés ökölvívással világbajnok lett, azt mondtam: ez a fiú a nagyok közé való.
Nos, az első címvédés előtti felkészülésből talán éppen ez az igazi elszántság és keménység hiányzott. Nem a munka, a szorgalom, a technika, a szakértelem, a rutin - ezekből nem hibádzott semmi. Az akarattal voltak gondok. A mérkőzés előtt néhány nappal készült interjúban Erdei szinte rezignáltan nyilatkozott az előtte álló feladatról, és a visszavonulás témáját pedzegette. Tudjuk persze, ő ilyen jellem. Túl őszinte és nyílt. Mindig megmondja a frankót. De egy világbajnoknak más szabályok szerint kell élnie az életét. És ezt még meg kell Erdei Zsoltnak tanulnia. Különösen, ha tervei és céljai vannak még a profi bokszban. Feladatokból pedig fog jutni neki bőven.
A mérkőzés utáni interjúban Madár élete legkeményebb próbatételének titulálta a mérkőzést. Elismerte, hogy a hajrá nem úgy sikerült, ahogy tervezte, de ennek ellenére elégedett, mert mindent kiadott magából. Ezúton is gratulálunk neki, és sok sikeres címvédést kívánunk a jövőre nézve. Kevésbé izgalmasokat. Egyébként az adatok ismét csúcsokat döngettek: első magyar világbajnoki közvetítés a német televízióban, első főmeccs, több mint hárommillió német televíziónéző. A svédek is élőben adták. Üzletileg tehát teljes a siker. Csak éppen a szakma… A győzelem ellenére Erdei Zsolt nem jött előre a szervezetektől független, tekintélyes Fightnews magazin félnehézsúlyú ranglistáján, sőt az előző harmadik pozíciójához képest visszaesett a hatodik helyre. 
A BoxRec független világranglistán viszont Madár két helyet javított, ugyanis most már a negyedik helyen jegyzik őt. Előtte csak Roy Jones Jr., Antonio Tarver és Dariusz Michalczewski áll.