Papp Levente
A tét Európa jövője

Az Európai Unió a keleti bővítés után lezárt egy korszakot, és egy új korszak kezdődött Európa életében. A kérdés csak az, milyen lesz ez az új Európa. Egyes elemzők szerint a Kelet lenyeli a Nyugatot, és Európa soha többé nem lesz olyan vonzó kontinens, mint a háború utáni Nyugat-Európa volt. A Newsweek nemzetközi hírmagazin „Európa vége” címmel jelentetett meg cikket közvetlenül a bővítés után, amelyben meglehetősen pesszimista jövőképet festett le. A lap elemzői szerint Európában magas a munkanélküliség, túlburjánzott a bürokrácia, és a keleti régió elmaradott gazdasága miatt a kibővült Európa a gazdasági és politikai összeomlás előtt áll. Ám mielőtt bárki is eltemetné az öreg kontinenst, érdemes figyelembe venni egy másik trendet is, mégpedig azt, hogy az amerikai cégek minden eddiginél aktívabban fektetnek be az Európai Unióban Keleten és Nyugaton egyaránt. A multik inkább a lehetőségeket látják az EU-ban, és többen kijelentették, hogy Amerika számára Európa most már Kínánál is sokkal fontosabb partner. Az pedig a jövőben dől el, hogy az elméleti közgazdászok, a „pesszimista európaiak” vagy az amerikai multik prognózisa-e a helyes.

Európai zászlókavalkád Fotó: Reuters

Az europesszimizmus főleg a fejlett európai országok, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia polgárai és egyes amerikai elemzők részéről jelentkezik. „Ha Európa jövőjét akarjuk megismerni, keletre kell figyelnünk” - állítja Jean-Marie Colombani, a Le Monde párizsi lapkiadó igazgatója. Colombani szerint a bővítés az EU centrumát Nyugatról Keletre billentette, így Kelet-Európa súlyos gondjaiból most már az egész EU részesedik.
A németek a legszkeptikusabbak, talán azért, mivel ők a német újraegyesítés óta tudják, hogy mit is jelent a „keleti blokk” a valóságban. A keleti bővítés és a német újraegyesítés között azonban jelentős különbség van. Németország nyugati polgárai a mai napig nyögik, hogy a volt NDK polgárait ugyanabban a szociális és jóléti rendszerben részesítették, mint amelyben ők is éltek.

Ünnepi pillanat Budapesten Fotó: Somorjai L.

Az EU keleti bővítése során szó sincs arról, hogy a Nyugat a keleti csatlakozókat a német vagy osztrák szociális háló vívmányaiból részesítse. A keleti bővítés során egész Európában kiépül az infrastruktúra, az utak, a telefonhálózatok és a bevásárlóközpontok mind egyformák lesznek. Egy tanult, nyelveket beszélő réteg lehetőséget kap a felemelkedésre, de a társadalom nagyobb része marad azon a szinten, ahol EU-n kívül volt, vagy talán még jobban lesüllyed. Ez a réteg adja majd a viszonylagosan olcsó munkaerőt, vagy rosszabb esetben a munkanélküliek táborát szaporítja. 
A tíz újonnan csatlakozó ország az EU összes GDP-jének csupán 5 százalékát adja. Ez nem túl biztató gazdasági potenciál, viszont sokan mégis gazdasági fellendülést prognosztizálnak, ahogy az minden eddigi EU-bővítés után be is következett. Elsősorban az amerikai multinacionális cégek optimisták, amelyek a globalizációból eddig mindig hasznot kovácsoltak, és nyomukban egyes régiók is fellendültek. Ferdinando Beccalli, a General Electric (GE) igazgatója kijelentette, hogy „az EU ma a legfontosabb fogyasztói erőt koncentrálja a világon, és sokkal fontosabb, mint Kína, ezért vagyunk jelen itt ilyen nagy hangsúllyal”. 
Nemcsak a GE koncentrál Európára, a Microsoft és az Intel, az új gazdaság óriásai is hasonlóan gondolkodnak: bevételeik 50 százalékát az Európai Unióból várják az idén. Az EU és az USA közti kereskedelem és befektetések nagyságát jól jelzi, hogy együttesen adják a világkereskedelem 60 százalékát, ami számszerűsítve 2,5 trillió dollárt, azaz 2,5 milliárdszor milliárd dollárt tesz ki. Az USA befektetései például a kicsiny Hollandiában tízszeresét teszik ki a csaknem egy földrésznyi nagyságú Kínában befektetett amerikai dollároknak. Ami még meglepőbb, hogy a holland és a nyugat-európai beruházásokat még növelni akarják az amerikai multinacionális vállalatok. 
Nemcsak a Nyugat, hanem a Kelet is vonzó az amerikai tőke számára. A 74 millió lakosú Kelet-Európa 60 százalékkal több amerikai beruházást vonzott tavaly, mint az egymilliárd lakosú Kína. Kelet-Európában a fizetőképes kereslet hiányát jelzi azonban, hogy az USA exportja az egész régióba évi 7 milliárd dollár, ami megegyezik az apró Svájc által Amerikából importált összeggel. Ennek ellenére Kelet-Európa is kiemelt térség az amerikai befektetők számára.
Az USA iraki politikája miatt kirobbant politikai ellentét Németország és Franciaország részéről nem okozott zavart. „Az üzlet útjába ne álljon a politika” mottó jegyében a német és a francia beruházások is mintegy 30 százalékkal emelkedtek. 
Az amerikai befektetési kedv természetesen nem ad teljes választ az eredeti kérdésre: mi lesz az egyesített Európa jövője? Lehúzza a Kelet a fejlett Nyugatot, vagy képesek felzárkózni a lemaradt régiók. „Európa nem létezik, hanem meg kell teremtenünk” - vallotta Jean Monnet, az európai integráció huszadik századi szülőatyja.