Vissza a tartalomjegyzékhez

Kovács Klára
Ugrásra készen

„Nem a pokolba és nem is a paradicsomba fogunk belépni - mondta a Heteknek Gottfried Péter, a Külügyminisztérium Integrációs és Külgazdasági Államtitkárságának vezetője. - Nem negatív megállapítás, ha azt mondjuk, május 1-je április 30-ához képest nem sokban fog különbözni, s ez azt mutatja, hogy nem egy totálisan új, váratlan és idegen közegbe csöppenünk, hanem egy tízéves felkészülés eredményeként egy új közösségbe.” 

Az „ugrás a semmibe” előtti percek szorongását mutatják a nemzetközi felmérések, melyek szerint a csatlakozás hallatán egyszerre reményteliek és aggodalmasak a tíz csatlakozó ország polgárai. Örülnek az új jogosultságoknak: a könnyebb utazási, tanulási, munkavállalási lehetőségeknek, ugyanakkor félnek az áremelkedéstől, a munkahelyek bizonytalanná válásától és az ismeretlentől. Lapunk által megkérdezett szakértők szerint alaptalanok a félelmek: nem lesz földindulásszerű változás május 2-ától, a csatlakozással összefüggésben nem emelkednek automatikusan az árak, nem válnak bizonytalanokká a munkahelyek. Nem lesz váratlan piacnyitás, mert a piac már évek óta nyitva van. Gottfried Péter az előnyök között emelte ki, hogy részévé válunk 
a közösségi politikának, és a magyar GDP négy százalékának megfelelő uniós forrás érkezhet az országba, ami révén - a számítások szerint - körülbelül évi plusz egy százalékkal nőhet a gazdaságunk. Kiemelte, az EU vezetői szemében már nem egy vagyunk a legkisebb országok közül, hanem egy közepes méretű partnert látnak bennünk, aki ragaszkodik a hatékony és gyors döntéshozatalhoz, illetve a tagok közötti esélyegyenlőséghez. Tagországként végre a megfelelő plénum előtt elmondhatjuk, hogy mi milyen uniót szeretnénk. 

El az ábrándoktól 

A fokozott várakozásokkal ellentétben nem várható az életszínvonal gyors felzárkózása az uniós átlaghoz. Ehhez hosszú idő és sok munka szükséges. A kiinduló állapot mindenesetre a következő: ma egy magyar dolgozó harmadannyi fizetést kap, mint egy uniós kollégája, miközben 8-10 órával többet dolgozik, s ez a hátrány nem faragható le varázsütésre. Szakemberek szerint a bérek felzárkózása csak a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan és annak arányában képzelhető el, ami több évtizedet is igénybe vehet. Az osztrák gazdaságkutató intézet, a Wifo legfrissebb tanulmánya szerint ötven év szükséges ahhoz, hogy a most csatlakozók elérhessék az EU-s átlag felének megfelelő életszínvonalat. Ezt a megállapítást a brit Economist Intelligence Unit is alátámasztja. Felhívják a figyelmet arra, hogy a korábban csatlakozott államok is lépésről lépésre tudtak és tudnak csak közelíteni a legfejlettebbek szintjéhez. Spanyolországban az átlagkereset 1986-ban az EU átlagának csupán 75 százalékát tette ki, és 2002-re is „csak” 10 százalékkal tudott javítani. Portugália látványosabban fejlődött - igaz nagyobb hátránnyal indult -, az 1986-os 57 százalékról 2002-re 72 százalékra jött fel. Meg kell jegyezni, hogy nem automatikus a gyors felzárkózás: Írországban először tizenhat év után vált érzékelhetővé az életszínvonal emelkedése. A felzárkózás tehát nem automatikus, és nem is törvényszerű. Erre Görögország az eklatáns példa: a görög bérek a csatlakozáskor az unió átlagának 72 százalékának megfelelő szinten voltak, de 2002-re 67 százalékra csökkentek. 
El kell mondani, hogy az Európai Unió történetében eddig még soha nem volt olyan széles szakadék a tagországok között, mint májustól a 25 tagország 450 millió lakosa között. A svájci UBS bank által készített az életszínvonalbeli különbségek bemutatását szolgáló úgynevezett Big Mac-index szerint egy ír lakos 25 percet dolgozik egy Big Macért, egy kelet-európai polgár viszont 40-60 percet. A tíz csatlakozó országok között is nagyok a fizetésbeli különbségek. Egy kelet-európai jellemzően 500 eurónál kevesebbet visz haza. Észtországban az átlagos jövedelem kevesebb, mint 300 euró, nálunk bruttó 480, nettó 305 eurónak megfelelő összeg kerül a borítékba, Szlovákiában viszont csak 225 euró. (Elgondolkodtató, hogy a francia statisztikai hivatal szerint, ha valaki 580 eurónál kevesebb jövedelemmel rendelkezik, az a szegénységi küszöb alatt él!) 

Felesleges félelmek

A GfK Hungária Piackutató Intézet felmérése szerint a tíz csatlakozó ország polgáraiban igen erős a félelem, hogy az uniós csatlakozással emelkednek az árak. 
A megkérdezettek 80 százaléka egybehangzóan ettől tart leginkább, s ezt nevezte meg negatív várakozásainak első helyén. Lapunknak nyilatkozó szakértők azonban nem osztják ezt a félelmet. „Nem érthető, miből táplálkozik ez a félelem, ami szerintem részben mesterségesen keltett - mondta lapunknak Palócz Éva, a Kopint-Datorg Rt. vezérigazgató-helyettese. - Kutatásaink azt támasztják alá, hogy a korábban csatlakozott országokban sem vonta magával a csatlakozás az árak emelkedését, ez az országok gazdasági fejlődésének velejárójaként következett be.” Palócz Éva szerint várható egyfajta átrendeződés, tehát némely termék ára emelkedik, másoké csökken. A tartós fogyasztási cikkeké, mint például a mosógép, tévé, hűtőgép ára csökkenhet, ugyanakkor egyes szolgáltatások ára emelkedhet.” Ha az uniós országokba utazunk, tapasztalhatjuk, hogy egyes termékek általában olcsóbbak, mint nálunk, de a szolgáltatások drágábbak, így például a városi közlekedés vagy az egészségügy.” Hozzátette: hosszú távon ugyan - évtizedek viszonylatában - valószínű, hogy emelkednek az árak, hiszen hasonló folyamat játszódott le a már csatlakozott országok esetében is, ez azonban a gazdaság fejlődésének, az életszínvonal emelkedésének természetes velejárója. Megfigyelhető, hogy egy fejlett országban magasabbak az árak, mint a fejletlenekben. Nagy különbség figyelhető meg például a svédországi és a görögországi árak között, de a gazdaságuk fejlettségi szintje között is nagy az eltérés. A gazdasági fejlődés során a bérek és az árak harmonikusan változnak, emelkednek. A kutató hangsúlyozta, hogy ez a folyamat nem zúdul ránk a csatlakozás másnapján vagy harmadnapján, ez 10-20 éves távlatban játszódik le. Arra lehet számítani, hogy több olcsóbb importtermék áramlik be, ami miatt némely termék, élelmiszer, mint például a tej, olcsóbbá válhat a jövőben. Az energiaárak elmúlt években végrehajtott emelések után nagyjából a helyükön vannak, így nem várható ezen a téren sem emelkedés.