Szobota Zoltán, Sebestyén István
Miért fogy a magyar?

Kevesebbet házasodunk és szülünk, többet válunk és abortálunk. Népbetegség a meddőség, és drámai mértékű a társadalom elöregedése. Utánpótlást jelentő fiaink fele alkalmatlan a sorkatonai szolgálatra, jelentős részük a munkára is, legfőbb céljuk a pláza és a szórakozás. Amennyiben a statisztikai adatokból egyértelműen látszó negatív tendenciák tovább folytatódnak, igazuk lesz azoknak, akik azt állítják: Trianon óta nem volt olyan veszélyben a magyarság fennmaradása, mint napjainkban.

Kalaznó 206 fős Tolna megyei zsákfalu. Lakóinak több mint fele nyugdíjas, a többiek - három ember kivételével - munkanélküliek. A három dolgozó közül egy vagyonőrként, kettő pedig varrónőként keresi kenyerét a közeli Szekszárdon. Helyben gyakorlatilag megszűnt a munkalehetőség, ezért László János polgármester minél több embert igyekszik lekötni a falu közérdekű feladataival. Pályázatot azért nem tudnak nyerni, mivel nincs miből önerőt felmutatni, így az életveszélyessé vált több száz méteres járdaszakasz tovább szedheti áldozatait. A heti egyórás kötelező jelenléten kívül orvos nincs, az idősek pedig kétszer is meggondolják, hogy útra keljenek, ha valahol fáj, mivel a busz csak reggel hétkor és délután kettőkor fordul meg feléjük. A faluban nem alakulnak új családok, a fiatalok, amint tehetik, elköltöznek a városba. A választáskor négyen indultak a polgármesteri címért, de László János szerint inkább falugazdára volna szükség, mint politikusra, akit nem a fizetés reménye, hanem a falu szeretete fűt. (Képünk illusztráció) Fotó: MTI 

Idén tovább csökkent a házasságkötések száma, kevesebb gyermek született, és többen haltak meg, mint egy évvel korábban, vagyis szomorú tényként kell elfogadnunk: felgyorsult a természetes fogyás mértéke - tudható meg a KSH 2003-as évre vonatkozó előzetes jelentéséből. Hogy egészen pontosak legyünk, tavaly 41 ezer fővel csökkent hazánk lélekszáma. Ez a sokkoló adat egyértelművé teszi, hogy hosszú távon elsősorban nem az uniós csatlakozás befolyásolja leginkább Magyarország sorsát, hanem népesedési politikánk és a feje tetejére állt demográfiai mutatók. 
Tavaly hatszáz párral kevesebben léptek oltár elé, mint 2002-ben, és többségükben ők is már elhagyták a harmadik X-et. Nekik tehát kevesebb idejük marad népesebb család tervezésére, nagyobb a meddőségi kockázat is, illetve a válási statisztikák alapján a legkritikusabb korcsoportot képezik. 
Az összlakosságot tekintve a házasok részaránya 61-ről 50 százalékra csökkent, vagyis a család intézménye egyre kevésbé jelentheti a magyar társadalom stabilitásának alapját. Ezzel párhuzamosan - úgy tűnik megállíthatatlanul - gyarapszik a nőtlenek, hajadonok, elváltak, özvegyek népes tábora. A születések terén sikerült magunkat visszaküzdeni az 1999-es év szintjére, ami az addigi mélypontot jelentette. Érdekes és aggasztó jelenség, hogy a hölgyek negyven felé közeledve „kapnak észbe”, és érzik egyre sürgetőbbnek a gyermekvállalást, holott esélyeik - és nem utolsó sorban gyermekeik életbenmaradási esélyei - pont ekkortájt indulnak rohamos csökkenésnek. A 2003. évi termékenységi szint mellett 100 nő mindössze 128 gyermeket hozna világra élete folyamán, ami az eddig mért legalacsonyabb érték. Hazánkban ezek szerint a népességszám megtartásához minden tíz családból hiányzik nyolc kisgyermek.
Nem rózsásabb a helyzet azokkal sem, akik masszívan eltökéltek a családalapításban. A Káli Intézet nemrég megrendezett népesedési konferenciáján kiderült, hogy Magyarországon minden hatodik pár meddő. A gyermekeket vállalni akarók 15 százaléka, mintegy 150-200 ezer házaspár csak orvosi segítséggel juthat gyermekáldáshoz. A meddőségi vizsgálatok során kiderül, hogy az elmaradt terhesség miatt ugyanakkora arányban tehetők felelőssé a férfiak, mint a hölgyek. A férfiak nemzőképessége ugyanis a száz évvel ezelőttinek ma már csupán az egyötöde. Az okok keresése közben a szakemberek dohányzás, drog, alkohol és a munkahelyi ártalmak mellett egyre gyakrabban említik a felelőtlen szexuális magatartást és a gyakori partnercserék miatt kialakuló betegségeket is.
A tavaly végrehajtott művi vetélések száma megközelítette az 54 ezret, azaz 100 élve születésre 57 abortusz jutott. Ez háromszorosa az uniós átlagnak. A magyar jogszabályok szerint az orvosi szempontból rutinműtétnek számító művi terhességmegszakítás elvégzése nincs engedélyhez kötve. A nők válsághelyzetre hivatkozva bármikor jelentkezhetnek a beavatkozásra, a végrehajtás feltétele csupán annyi, hogy a páciens vegyen részt egy tanácsadáson az ÁNTSZ-en belül működő családvédelmi szolgálatnál. Egy tanácsadóként dolgozó védőnő elmondása szerint az abortuszra jelentkezők döntő többsége anyagi okokra hivatkozva kívánja megszakítani terhességét, de olyan is előfordul, hogy valaki jó anyagi körülmények között él, azonban a három gyermeke mellé már nem akarja a megfogant negyediket. Az első találkozó után három nap gondolkodási idő áll rendelkezésére a kismamának, hogy meggondolja magát - a Heteknek nyilatkozó védőnő tapasztalatai szerint azonban jó esetben a jelentkezők 10 százaléka változtatja meg szándékát. Sokan a fogamzásgátlás eszközének tekintik a beavatkozást. Mivel a gyógyszeráremelés következtében tovább csökkent azok száma, akik megengedhetik maguknak a sokszor akár ötezer forintot is meghaladó tabletták beszerzését, a magzatok művi úton való eltávolítása pedig szociális támogatást élvez, sok nő ezt a kézenfekvőbbnek látszó megoldást választja. „Jellemző, hogy a tanácsadáson részt vevők 60-70 százaléka egyáltalán nem védekezik a nemkívánt terhességgel szemben. Van olyan ügyfelünk, aki két-három havonta megjelenik itt. Már közel tíz magzatot vetetett el, és több spontán vetélése is volt” - mondta lapunknak a védőnő. Aki azonban meggondolja magát, sokszor még évek múltán is visszajár hálálkodni a tanácsadónak. Az abortusz költségét részben a páciensnek kell megtérítenie: ez húszezer forintot jelent, a fennmaradó összeghez azonban a társadalombiztosítás is hozzájárul, esetenként közel huszonötezer forinttal. Ez azt jelenti, hogy tavaly több mint 1,3 milliárdot költöttek az egészségügyi kasszából erre a célra. 
A megszületett csecsemők túlélési esélyeit vizsgálva azt találjuk, hogy a fiúk halandósága 20 százalékkal haladja meg a leányokét. A születéskor várható élettartam pedig a magyar férfiaknál 68 év, amely a jelenlegi uniós átlagnál 7 évvel kevesebb. Ennek köszönhetően az utóbbi évtizedekben folyamatosan emelkedett hazánkban a nők aránya, így mára félmillióval többen képviselik a „gyengébb nemet”. Miért maradtak le a férfiak? Orvosaink szerint ugyanazért, amiért meddőségi mutatóik is rosszak. Élen járnak a dohányzásban, az alkoholfogyasztásban, és a munkahelyi stresszt is rosszabbul viselik, mint a hölgyek. 
Hazánkban több mint 1 millióra tehető a rendszeresen alkoholizálók száma. Az elmúlt húsz évben a szokás szintjén poharazó férfiak száma a hatszorosára emelkedett, a nőké viszont - most tessék kapaszkodni! - a százszorosára. Mindenkit beleértve évente 11 liter tömény szeszt fogyasztunk fejenként, és 2700 szál cigarettát szívunk, ami majdnem kétszerese az uniós átlagnak. Magyarországon minden második férfi és minden harmadik nő nikotinfüggő, akiknek jelentős része a középiskolai tanulmányok ideje alatt vált rendszeres dohányzóvá. A középiskolát elhagyó 18-19 éves diákok csaknem fele rendszeresen rágyújt. A halálesetek 27 százaléka a túlzott alkohol- és nikotinfogyasztásra vezethető vissza, mely szenvedélyek a férfiaknál a nemzőképesség csökkenéséhez, a nők esetében pedig meddőség kialakulásához vezethetnek, továbbá szerepet játszanak a koraszülések és a csecsemőhalálok gyakoribbá válásában is. 
Mindezek tetejébe jönnek a rossz táplálkozási szokások, elhízások és a testmozgás hiánya. Az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet és a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet statisztikái katasztrofális állapotokról tanúskodnak. A megengedhetőnél hatványozottan több zsírt, cukrot, koleszterint és sót fogyasztunk, viszont nagyon kevés rostot és zöldséget. Az elhízás Magyarországon 1,5 millió embert érint, további 2,7 millióan pedig túlsúlyosnak számítanak, vagyis összesen majdnem a lakosság felének akadnak problémái a szobamérleggel. A rossz egészségi állapot egyik okát az elégtelen testmozgásban találják a tanulmány szerzői. Szabadidős aktív mozgásban nem haladjuk meg a fejenként számított napi tíz percet, és csak körülbelül minden ötödik férfi és minden tizedik nő végez rendszeres testedzést. 
Ferenc harminchét éves, megerőltető fizikai munkát végez. Kérdésünkre elmondja, hogy miért nem ugrál fölöslegesen: „Nyolc órát dolgozom a cégnél, aztán még négyet egy ismerősömnél. Mire este hazaérek, higgye el, nem sok mindenhez marad erőm. Meg kedvem se. Fiatalabb koromban sportoltam, de ebből mára annyi maradt, hogy bekapcsolom a Sport 1-et, és egy-két sör mellett megnézem a meccset. Eléggé stresszes az életem, ha bármelyik munkahelyemet elveszteném, azonnal borulna a családi költségvetés. Úgyhogy az az egy-két sör - ami egyébként szintén ki van számolva, mert nem akarok túlköltekezni - az egész napos feszültséget is oldja.” Ő tehát azon milliók egyike, aki tisztában van életmódja hosszú távú veszélyeivel, de sem ideje, sem energiája változtatni. Ezek után viszont nem szabad csodálkoznunk azon, hogy az elhalálozások 90 százalékát a keringési-, az emésztő- és a légzőrendszer betegségei okozzák hazánkban. A daganatos betegségek miatt bekövetkezett halálozást tekintve pedig egyelőre - sajnos - verhetetlenek vagyunk a világon.

Fogyasztók

A demográfiai mélyrepülést mindeddig sikertelenül próbálták megállítani a népesedéspolitikát is alakító aktuális kormányok. Ha az elhalálozások mértékéért nem is tehetők felelőssé, egy területen mindenképpen javíthatnák a jövőképet, és ez a gyerekvállalási kedv. Ugyanis egyes felmérések azt igazolják, hogy, szemben számos szomszédos országgal, nálunk a fiatalok jelentős hányada szeretne gyereket. Ebben két tényező gátolhatja meg őket: ha alkalmatlanok a családalapításra, vagy ha életkörülményeik miatt későbbi időpontra halasztják azt. És talán van még egy nagyon is reális lehetőség: ha nem fogják fel a házasság és a család intézményének törvényszerűségeit, következményeit és felelősségét. Jogos kérdés tehát, hogy számíthatunk-e a statisztikai adatokat egyedül javítani képes következő generációkra. 
A huszonöt éves Péter szüleinél lakik, alkalmi munkákból és családja támogatásából tartja el magát. Nem tagadja, azért él így, mert ez kevesebb erőfeszítéssel jár, mintha saját lábára állna. Szórakozni hétvégenként jár, általában kulturáltabb kocsmákba vagy esetenként diszkóba. Mint mondja, társasági körében szinte mindenki hasonló életmódot folytat. Úgy véli, hogy sok szülő azért támogatja felnőtt korú gyermekét, mert lelkiismeret-furdalása van amiatt, hogy korábban nem volt idejük eleget foglalkozni vele. Tapasztalatai szerint sok fiatal nem szeret hosszan stabil munkahelyen dolgozni, mindig az alkalmi, kevesebb felelősséggel járó lehetőségekkel élnek. Meséli, hogy volt, aki eladóként helyezkedett el egy kis boltban, de miután a státusszimbólumnak számító pitbullját nem akarta otthon hagyni, ráadásul rendszeresen füvezett barátaival az üzletben, a vevők elmaradoztak. Köreikben egyre inkább terjedtek az úgynevezett alternatív jövedelemszerzési módszerek, mint például a kendertermesztés. „A barátaim közül többen foglalkoznak kenderrel. Kevés helyet igényel a kert végében, és egy kis odafigyeléssel milliós nagyságrendű bevételre lehet szert tenni. Persze néha hiba csúszik a számításba: egyik haverom kifejlett kendernövényét anyukája kigyomlálta, mert azt hitte, hogy gaz. Volt idő, amikor vegetahamisítással foglalkoztunk. Só, sárga festék, némi szárított zöldség, és kész is, havi háromszázezret meg lehetett vele keresni. Mindig fogadkoztunk, hogy összegyűjtjük a pénzt, és házat veszünk belőle, meg ilyesmi, de általában elment videojátékokra, házimozirendszerre és hasonlókra, no meg persze szórakozásra - mondja Péter, majd hozzáteszi: - Nem hiszem, hogy akarok majd saját családot, vagy ha mégis, majd úgy tíz év múlva. Egyelőre jó így.” 
A fiatal fiúk munkaképességének, teherbírásának ideális tesztje lehetne a katonaság, ha eljutnának a laktanyáig. Ám a helyzet az, hogy a katonai alkalmassági vizsgálat 2002. márciusi szigorításáig olyan is előfordult, hogy a fővárosban sorozottak 75 százaléka alkalmatlannak bizonyult a fegyveres szolgálatra. Azóta már a háziorvosokat is bevonták a szűrésbe, így a számot sikerült letornászni 55 százalékra. Az unió felé haladva azonban érdekes összehasonlításul szolgál, hogy Nyugat-Európában csak minden negyedik srác hullik ki a rostán. 
A GFK Piackutató Intézet adatai szerint a 14-24 évesek életfelfogására jellemző, hogy igyekeznek egyensúlyban tartani a munkára, illetve a szabadidőre fordított energiáikat. Igaz ugyan, hogy nagyobb azok aránya, akik a munkát a szabadidő elé helyezik, mégis minden ötödik fiatal számára élvez elsőbbséget a szórakozás. Ebben az értékrendben a zene áll az élen, az otthoni és a közösségi CD-hallgatás ugyanis általában a környezettől való elhatárolódás, a felejtés, az elmerülés eszköze, nem ritkán - pontosabban ritkán nem - egy-két „gyorsító” tablettával rásegítve. A vizsgált korosztály körében a zenei tévécsatornák nézettsége kiemelkedő, bevallásuk szerint életükkel kapcsolatos problémáikra sokszor onnan kapnak választ. Vagyis nem szüleiktől. Ugyanakkor az anyagi élet vonatkozásában igénylik a biztos családi támaszt. A fiatalok 59 százaléka szerint a szülőknek kötelességük mindent megtenniük a gyermekükért, akár saját jólétük árán is. A másik oldalon 35 százalék vélekedik úgy, hogy a szülőknek megvan a saját életük, és nem muszáj mindent feláldozniuk gyermekük kedvéért. A tinédzserek jelentős hányada saját életkori csoportjának tagjai között keresi és találja meg a biztonságot. „A körülmények sokféle változása, az állandó törekvés a sikerre azonban oda vezethet, hogy a fiatalok egy része nem képes felvenni a többiekkel a versenyt. A mai fiatalok sokkal inkább széthúznak, mint valaha. Egyesek elszegényedtek, mások meggazdagodtak, de nem lázadnak, és nem is álmodoznak. Csak fogyasztanak. Ha álmodoznak is, legfeljebb arról, hogy még többet, még drágábbat, még könnyebben érjenek el” - állapítja meg a GFK tanulmánya a magyar fiatalok életstílusáról.