Vissza a tartalomjegyzékhez


Elhunyt Peter Ustinov

Sir Peter Ustinov brit színész múlt vasárnap hunyt el Svájcban, nyolcvankét éves korában. A rendkívül sokoldalú, sajátos humoráról és rendkívüli emberségéről ismert művész a hatvanas évek végétől az UNICEF nagyköveteként járta a világot. A szegénység és az előítéletek elleni küzdelem egyik emblematikus alakja igazi kozmopolita volt. Az 1917-es októberi forradalom miatt emigrált orosz szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1921-ben Londonban.


Peter Ustinov utoljára a nagy egyházreformátor életét feldolgozó Luther (2003) című filmben, egy szász fejedelem szerepében nyújtott emlékezetes alakítást.

A színpadon Lear királyként, de különösen filmszínészként nevet szerzett Ustinov több mint negyven alkotásban szerepelt, többek között olyan filmek tették híressé, mint a Quo Vadis (1951), a Halál a Níluson (1978), vagy a Spartacus (1960) és a Topkapi kincse (1963), mely utóbbiakért Oscart is kapott. Emellett zenész és humorista, filmeket és operákat rendezett, számos regényt, forgatókönyvet és drámát írt, sőt rajzfilmeket is készített. 1980 óta élt Svájcban, életművéért 1990-ben az angol királynő lovaggá ütötte. Ustinov nem volt különösebben anglomán, és ennek megfelelően soha nem is viselte a Sir előnevet. 
Búcsúzóul néhány jellegzetes kijelentése: 
„Ha az angolok haboznak azon, hogy elmenjenek-e szombat este megnézni egy vígjátékot, az csak attól van, mert félnek, hogy a vasárnapi misén fognak azon nevetni.”
„Az optimista tudja, mitől lehet elszomorító a világ. A pesszimista ezt mindennap kideríti.”
„Ha az egész világ felrobban, az utolsó hallható hang egy szakértőé lesz, aki azt mondja: ez nem történhet meg.” (M. R.)