Kovács Klára
Interjú Lengyel László politológussal

„A jelenlegi rendszer sem a politikai szereplők, sem az üzleti szféra, sem a lakosság számára nem elfogadható.” - fogalmazott lapunknak Lengyel László, a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatója. Lengyel szerint az Antall József által a Horthy-korszak államberendezkedésének mintájára kialakított hazai államigazgatási és kormányzási szisztémában az uniós csatlakozás sem hoz áttörő változást. Pozitív fordulatra lehet ugyanakkor számítani a közhivatalok szolgáltatásai színvonalának emelkedésében. 

Lengyel László. „A közigazgatásnak csak látszathatalma van” Fotó: Somorjai L.

- A közelmúltban szakmai és kormányzati körökből is számos elképzelés kapott szárnyra az államigazgatás és az egészségügy reformjáról, az olcsó állam kialakításáról és az ehhez szükséges leépítésekről, átszervezésekről. Ön szerint az uniós csatlakozás küszöbén és a választási ciklus közepén milyen mélységű változásokra van reális esély? 
- A jelenlegi politikai berendezkedés és államigazgatás reformját még a legnagyobb elszántság mellett sem tudnák véghezvinni a politikai szereplők ebben a ciklusban. De mivel a jelenlegi rendszer sem a politikai szereplők, sem az üzleti szféra, sem a lakosság számára nem elfogadható, a 2006-os választások után várható változás. Ennek iránya és mértéke attól függ, milyen összetételű kormány kap majd hatalmat. 
- Ön szerint mi a legnagyobb probléma, milyen területek szorulnak leginkább átalakításra?
- Az első számú probléma az, hogy a jelenlegi kormányszerkezet - amelyet Antall József alakított ki - egyszerűen nem működőképes. 1990-ben a rendszerváltás utáni első miniszterelnök a harmincas évek államberendezkedését, kormányzási szisztémáját vette alapul, ennek lényege az erős miniszterelnöki intézmény és a közigazgatási érdekű kormányzás. Ebben a helyzetben a kulcsszereplő a miniszterelnök, helyettese a belügyminiszter, aki megkapja a kormányzás legfontosabb lehetőségeit a helyi önkormányzatokkal való viszonyban, és csak ezután következik a pénzügyminisztérium, mely az egészet finanszírozza. Ehhez van hozzárendelve az egész kormányzati szektor. Alapvetően ezen nem módosított a Horn-kormány, az Orbán-kormány viszont még jobban ráerősített. Az elmúlt ciklusban a túlhatalommal rendelkező miniszterelnök mellett a miniszterek lényegében tanácsadói szerepbe csúsztak. A folytonosságot hangsúlyozó Medgyessy szinte érintetlenül hagyta a rendszert. 
- Vajon Antall József miért választotta ezt a rendszert egy modernebb minta helyett?
- Antall számára a harmincas évek kormányzási szisztémája abszolút etalon volt. Apja ebben a rendszerben szolgált, számára a kommunizmus bürokráciája elfogadhatatlan. Valljuk be, az Orvostörténeti Múzeum éléről nem látott bele a Kádár-rendszer belső szerkezetébe. Hangsúlyoznám, hogy nem az erős miniszterelnöki kormányzással van a gond, hiszen Amerikában is elnöki típusú kormányzás működik. A különbség az - amit nem tudott az Antall-kormány kezelni -, hogy a modern kormányzat működésének az alapja a piaci szereplőkkel való állandó konzultáció. A mai kor elvárása szerint a kabinetnek folyamatosan egyeztetnie kell a munkaadókkal, a munkavállalókkal, a szakszervezetekkel, a tőkecsoportokkal, és ebből az együttműködésből kell kialakítania a szabályozórendszereket. Ezzel szemben nálunk központilag találják ki a kultúrpolitikát, pénzügypolitikát stb., és ebbe a rendszerbe nehezen fér bele az egyeztetés. Sokat változott a világ a harmincas évekhez képest, ma már egészen mások az elvárások, és ebben újabb helyzetet teremt az uniós csatlakozás. Tagországként nélkülözhetetlen a kormányok csapatmunkája. Egy miniszternek nemcsak a saját kormányával kell együttműködnie, hanem valamennyi európai miniszterrel konzultálnia kell, tisztában kell lennie az európai tendenciákkal, az ott született intézkedésekkel. Hazája érdekeinek hatékony képviseletéhez egyszerre kell átlátnia a saját kormányának álláspontját és az uniós elvárásokat. Ehhez képest Magyarország még mindig ott tart, hogy kiküld egy embert, hogy mesélje el, mi Magyarország álláspontja, például hogyan alakul a jövőben az egészségügy átalakítása. Eközben itthon a minisztereknél koncentrálódik az irányítás, minden döntés a kezükben összpontosul, szinte „megistenülnek”. Ettől aztán meg lehet őrülni, mert lényegében gondolkodni sem tudnak, 16 órában az apparátus ügyes-bajos dolgaival kell foglalkozniuk. Ebben a rendszerben minden döntés felfelé torlódik. Egyetlen főosztályvezető sem mer önálló döntéseket hozni minisztere jóváhagyása nélkül. A miniszter meg azért nem dönt, mert a miniszterelnök még nem mondta meg, mit kell tennie. És itt bezárul a kör. Ebből nagyon nehéz kilépni.

Tömeg egy földhivatali irodában. Hol a vége? Fotó: MTI

- Egy ennyire megcsontosodott rendszerben elég nehéz elképzelni, hogyan lehet elkezdeni felgombolyítani a fonalat.
- Az európai uniós tagság rá fogja kényszeríteni a politikai elitet a változtatásra. Voltak eddig is próbálkozások, a Fidesz a kancellária szerepének erősítésével próbálkozott, ez is egy lehetséges módszer lett volna, de nem sikerült. Medgyessy most éppen a Pénzügyminisztériummal próbálja meg átszervezni a saját kormányát, ez is egy bizonyos értelemben működőképes lehet. Úgy gondolom, bele lehet nyúlni a rendszerbe, már csak azért is, mert mind a gazdasági szereplők, mind a lakosság számára kiderült, baj van. Nem túlzás azt állítani, hogy nálunk még a korrupció sem működik. Az nem is kérdés, hogy a jelenlegi felállás abszolút melegágya a korrupciónak. Nem tűnik úgy, hogy ezt bármelyik párt fel akarná számolni, ugyanis ebben mindenki jól megtalálta a helyét. Csak az a probléma, hogy a korrupció olyan mértékben rontotta el az országot, hogy az szinte már működésképtelenné vált. Vannak országok, amelyeket hatékonyabbá tesz a korrupció, a kenőpénz megolajozza a gazdaságot. Ilyen például Olaszország, ahol meg kell ugyan fizetni a „szolgáltatás” árát, de legalább működik a rendszer: megépül az országút - igaz, valakit talán belebetonoznak, de lesz autópálya. Nálunk ugyan nem szokás a „betonozás”, de nem is haladnak előre a dolgok. A pénzt is ellopják, az út sem épül. A gondot igazán ez okozza. 
- Mindez a felfelé torlódó döntések miatt?
- Igen. Nincsen ugyanis egyértelműen döntési jogköre a főosztályvezetőnek, az államtitkárnak, de még a miniszternek sem, hanem csak a miniszterelnöknek. S ha egyik nap megígér valamit, lehet, hogy másnap mások fentről felülbírálják. Így a közigazgatásnak csak látszathatalma van, gyakorlatilag a politikai döntések mellékszereplőjévé vált. A lobbista pedig arra kényszerül, hogy a miniszterelnök ajtójánál foglaljon helyet. Furcsán hangzik, de ilyen értelemben nem egységes a korrupciós rendszer. Olaszországban, ha lerótta a tételt a keresztapának, jár neki az út, garantált a boltja nyitva tartása, nyugodtan árusíthat. De Magyarországon befizethet valaki, akkor sem biztos a siker. Lehet, hogy bezárják a boltját, feljelentik és elítélik adócsalásért. 
- Vajon mekkora az elszántság a miniszterelnökben a tényleges reformra? 
- Mindenkiben - nem csak a kormányfőben vagy a miniszterekben - felmerült, hogy másképp kellene menniük a dolgoknak, sőt az is egyértelmű számukra, hogy egyre türelmetlenebbek a szereplők. Ez a befektetők oldaláról egyértelműen megmutatkozik. Jön egy külföldi befektető, de nem tud eredményesen tárgyalni az apparátussal. Külön neuralgikus téma, hogyan szolgál ki a cégbíróság, az APEH vagy a vámhivataltól a földhivatalig az egész rendszer. Menet közben aztán kiderül, hogy sehogy sem. A türelmetlenséget az is fokozza, hogy a piaci szolgáltatók a közigazgatás versenytársaivá váltak. Egy áruház, egy bank szolgáltatásainak színvonalát össze sem lehet hasonlítani a hivatalokéval, és ez „megfekszi” a társadalom gyomrát. Nehezen érthető, miért van különbség aközött, hogy számlát nyitok egy banknál, és aközött, hogy bejegyeztetek egy ingatlant a földhivatalnál. Miért kell tizenöt papírral igazolnom, hogy én én vagyok, azért, hogy kapjak egy másik papírt. Az adófizetők tartják fenn ezeket a hivatalokat, ráadásul még be is fizetik a szolgáltatás díjait, és mégsem működik. Ez okoz igazi nyomást a rendszeren, s ez az uniós csatlakozás után csak tovább nő, mivel nemcsak belülről, hanem kívülről is a normális működés elvárása fogalmazódik meg. S az egyre növekvő nyomást egy idő után nem fogják tudni elhárítani, sőt előbb-utóbb a rendszerváltás általános politikai szerkezetéhez is hozzá kell nyúlni a politikai elitnek. Úgy látom, Medgyessy el is kezdte lazítani ezt az elmúlt hetekben.
- Mire van még lehetősége a jelenlegi kormánynak a ciklus kellős közepén? 
- Radikális változás nem várható május 1-jétől. A közigazgatás informatizálásában és racionalizálásában számítok látványos változásra, ami javíthatja a hivatalok szolgáltatásainak a színvonalát. Egyébként pedig olyan típusú spontán fordulatokra számítok, mint ami most történt Draskovics Tibor kinevezésével. Emögött nem a közigazgatás reformjának tudatos szándéka húzódik meg, hanem az, hogy jöjjön valaki, és rakja újra össze a puzzle-t. De azt nem tudom elképzelni, hogy politikai felhatalmazást kapjon központi rendszer átalakítására, ehhez ugyanis az ellenzék részéről is szükséges lenne az együttműködés. Ma még kérdés, milyen eredménnyel zárul a 2006-os választás. De bármi is lesz, úgy vélem, mindenképpen változtatás várható, mert a jelenlegi rendszer egyik félnek sem felel meg.